Az atomcsend álma

Dénes Ida 2013. augusztus 08., 15:53

Ötven esztendeje, azaz 1963. augusztus 5-én megvalósulni látszott egy álom. Először a történelem folyamán olyan szerződés született, amely a nukleáris kísérleteket szabályozza. Ám azóta sem teljesültek be az elképzelések, és az atomcsend továbbra is ábrándnak látszik

galéria

Az első kísérleti atombombát 1945. július 16-án robbantották fel az Új Mexikó-i Alamogordóban. Az atombombát ellenző mozgalmak létezését ettől a ponttól kezdve tartjuk számon. De ezekkel párhuzamosan az elmúlt fél évszázadban születtek olyan nemzetközi egyezmények is, amelyek tiltják a nukleáris fegyverek légkörben, világűrben és víz alatt történő mindenfajta kipróbálását.

Dwight Eisenhower, Amerika 34. elnöke hivatalba lépésének évében tartotta az Atom a békéért (Atom for Peace) című híres beszédét az ENSZ-ben, ám az atomcsend megvalósítását célzó nemzetközi egyezmény gondolata Nehru indiai miniszterelnöktől származik: ő Hirosima, Nagaszaki, valamint több mint 50 nukleáris kísérleti atomrobbantás tapasztalata után javasolta mindennemű nukleáris kísérlet világméretű betiltását. Az 1954-es javaslat csak 1963-ban valósult meg, s akkor is csak részlegesen. Az úgynevezett Részleges Atomcsend Egyezmény (Partial Test Ban Treaty) „korlátlan ideig” tiltja a kísérleti atombomba robbantást az atmoszférában, víz alatt és a világűrben, ám nem zárja ki a földalatti robbantásokat. A moszkvai aláírásban részt vett Anglia, Amerika és a Szovjetunió, ám Franciaország és Kína nem írták alá a szerződést.

A következő állomás az Atomsorompó Egyezmény (Non-proliferation Treaty) 1968-ból. Ennek értelmében az atomhatalmak megállapodtak abban, hogy a nukleáris fegyverrel nem rendelkező államokat nem segítik atomfegyverek vagy más nukleáris robbanó anyagok megszerzésében, előállításában, ám a szerződés nem csökkentette a felhalmozott eszközöket és nem állította meg a nukleáris fegyverek gyártását. Az egyezményt a világ majdnem minden állama aláírta, kivéve Kubát és a nukleáris fegyverekkel rendelkező Indiát, Pakisztánt és Izraelt.

Az álom 1996-ban látszott végre megvalósulni: a Teljes Körű Atomcsend Egyezmény (Comprehensive Nuclear-Test-Ban Treaty, CTBT) szövegét az Egyesült Nemzetek Közgyűlése New Yorkban 1996. szeptember 10-én adoptálta. A CTBT megtilt minden nukleáris kísérleti robbantást, bármely céllal, bármely környezeti feltétel között. A szerződést aláírta 166 ország, köztük az öt atomnagyhatalom is, ám hatályba máig sem lépett, mert ahhoz minden kereskedelmi atomerőművel rendelkező országnak ratifikálnia kellene. Ennek az egyezménynek az alapján született meg a bécsi központú globális ellenőrző-hálózat, amely a világ több száz pontján rendelkezik ellenőrző állomással.

Az összes létező nukleáris robbanófej 96 százaléka az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország kezében van. Az eddig gyártott atomtöltetek mennyisége elegendő lenne ahhoz, hogy a teljes bolygót akár 25-ször elpusztítsák.

A közismert békejel is a nukleáris fegyverkezés elleni mozgalmakhoz köthető. Az 1958-ban először használt szimbólumot egy brit művész, Gerald Holtom alkotta. Holtom nem volt hajlandó harcolni a második világháborúban, ám a jelképhez mégis két katonai jelzés, az N és a D kombinációját használta (N, mint Nuclear, vagyis nukleáris és D, mint Disarmament, vagyis lefegyverzés) és a földet jelképező kör belsejébe rajzolta. A hidegháború atombomba támadás lehetőségétől terhes éveiben aztán a szimbólum nem csak atomellenes, hanem egyetemes békejel lett az egész világon.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.