A hanyatlást megállító király

(folytatás 18. lapszámunkból)

Harmadik Béla 1148-ban vagy 1149-ben született Esztergomban. Apja II. Géza király, édesanyja Eufrozina királyné, I. Msztyiszlav kijevi nagyfejedelem leánya, bátyja az 1172-ig uralkodó III. István király. A magyar uralkodó és Mánuel bizánci császár között megkötött béke eredményeképpen a tizenöt esztendős Béla herceg 1163-ban Bizáncba költözött. A fiatal herceget a császári udvarban viszonylag hamar megkedvelték.

Tehetségének és rátermettségének köszönhetően igen népszerűvé vált a bizánci udvarban.

Az idősödő, gyermektelen császár számára rokonszenves lett a magyar herceg. Hamarosan lánya, Mária jegyesévé tette, és kijelölte örökösének, létrehozva az Alexiosz névre átkeresztelkedő Béla számára a deszpotész tisztséget. Béla volt az első Árpád-házi herceg, aki a korabeli Európa egyik kulturális központjában, Konstantinápolyban nevelkedhetett: a legkiválóbb uralkodók egyikének, Komnénosz Mánuel bizánci császárnak az udvarában. Mivel egy ideig kiszemelt örököse lehetett a hatalmas birodalomnak, kiváló nevelésben részesült. A császári trón várományosaként bepillantást nyerhetett a nagyhatalmi politikába. Megismerkedett az uralkodói feladatokkal, a császári diplomácia szövevényeivel, a hadvezetés fortélyaival, amelyekbe a császár legkiválóbb hadvezérei avatták be.

Hat évig élt abban a hitben, hogy ő lesz a bizánci császár, Komnénosz Mánuel örököse. Bélát fegyelmezett reálpolitikai érzéke azonban megóvta az elbizakodottságtól. Tudatában volt annak, hogy a császári udvarban neki nehéz lesz helytállnia, s azt is tudta, hogy többen nem rokonszenveznek vele. A császárnak azonban 1169-ben fia született, így Bélát megfosztotta méltóságától, és fölbontotta Máriával kötött jegyességét. Kárpótlásként hozzáadta Chatillon Ágnes antióchiai hercegnőt. Béla látszólag nem keseredett el, amikor trónigényéről Mánuel újszülött fia javára le kellett mondania. Férfias nyugalommal fogadta a változás hírét, rangja hanyatlását s eljegyzése felbontását. Magyarországra figyelt, hogy a magyar királyi trónon értékesíthesse a császári udvarban szerzett tapasztalatait. Ez hamarabb bekövetkezett, mint gondolta volna.

III. István váratlan halálával Bélának esélye nyílt a magyar királyi trón megszerzésére.

1172-ben hazatért, és bejelentette igényét a magyar trónra. A herceg trónigényét az ország nagy többsége bizalommal és reménységgel fogadta. Mások azonban a bizánci császár kegyencét, a magyarellenes érdekek képviselőjét látták benne. Az elégedetlenek élén Lukács esztergomi érsek állt, aki a koronázást is megtagadta tőle. Vallási aggályai voltak Bélával szemben. Még pápai parancsra sem volt hajlandó a herceget megkoronázni. Attól tartott, hogy a görög neveltetésű uralkodóval a keleti egyház jut uralomra Magyarországon. Béla nem erőszakoskodott a nagytekintélyű esztergomi főpappal szemben, hanem a Szentszékhez fordult. A hitéről tanúságot tett, s kérte a koronázás elrendelését. A Bélával szembeni aggodalom alaptalannak bizonyult, III. Sándor pápa pedig keményen megdorgálta az esztergomi érseket, és felszólította a főpapot a koronázásra, aki ennek ellenére sem akarta az utasítást végrehajtani. III. Bélát végül a kalocsai érsek koronázta meg. A koronázás után az új király nem állt bosszút az érseken, hanem oklevélben erősítette meg az esztergomi érsek koronázási jogát. Hatalma megszilárdítása érdekében Béla királynak erélyesen fel kellett lépnie ellenzékével, amely nem ismerte el a trónhoz való jogát.

Hogy a trónt megőrizhesse, le kellett számolnia a vele szemben fellépő erős ellenzéki nemesi csoporttal, elsősorban lázadó öccsével, Gézával, de saját anyjával is, aki Géza fiát pártfogolta.

A herceg egy időre börtönbe záratta koronázásával ellenszegülő rokonait. Határozott intézkedéséivel Béla felszámolta a széthúzást támogató belső erőket, és nyugalmat teremtett az országban. Ettől kezdve senki sem merte felemelni szavát a király akarata ellen.

III. Béla korának egyik legkiválóbb uralkodójának bizonyult. Uralkodása alatt Magyarországon kezdett kibontakozni az árutermelés, a pénzgazdálkodás, s megindult a városiasodás. Szigorú intézkedéseivel érvényesítette a törvényeket, megfékezte az erőszakoskodókat, s a hanyatlásnak indult országot újjászervezte. Az állam vezetésében az egyházi és világi főnemesek fokozottabb részvételét III. Béla király különböző tisztségek és méltóságok létrehozásával biztosította. Nevéhez kötődik a királyi udvar működőképes rendjének kidolgozása, továbbá az udvari papságot magába foglaló királyi kápolna és a királyi kancellária szétválasztása. A kancellária jegyzői III. Béla korától a kancellár irányítása alatt végezték munkájukat, s így megszűnt felettük a királyi kápolna ispáni felügyelete. A királyi kancellárián a párizsi egyetemen tanult jegyzők és írnokok végezték az oklevelek rögzítését. Egy 1181-ben kelt oklevél szerint III. Béla „elrendelte, hogy minden, a király előtt tárgyalt ügyet írásba foglaljanak”. Ettől az időtől számítjuk a magyar hivatali írásbeliség korát. Az uralkodó intézkedésének nagy jelentősége volt, mert az írásbeliséget behozta a törvénykezésbe is, ezzel pedig a 12. század végén a szóbeliséget felváltotta az írásbeliség időszaka. A királyi kancellária vezetője a kancellár volt, akit a főpa­pok közül választottak ki, s aki a király címeres pecsétnyomójával hitelesítette az iratokat. A pecsétet kezdetben szalaggal vagy zsinórral függesztették az iratra. IlI. Béla tehát korszerűsítette az államszervezést.

Intézkedéseivel az egyházat és a papságot megerősítette jogaiban. Jelentős birtokadományozásaival igazolta, hogy ő a római Szentszék, nem pedig a keleti kereszténység híve. Egyházpolitikáját számos rendház alapítása bizonyítja. A magyar uralkodónak fontos szerepe volt az esztergomi johannita rendház, a pilisi, a szentgotthárdi, a zirci és a pásztói cisztercita kolostorok létrehozásában. Uralkodása alatt a kezdeményezésére, 1192-ben szentté avatták a magyar lovagkirályt, I. Lászlót.

III. Béla körültekintően gazdálkodott a terjedelmes királyi birtokokon, amelyek igen nagy jövedelmet biztosítottak számára. A birtokaiból származó jövedelem vetekedett a korabeli gazdag francia és angol királyok anyagi lehetőségeivel. A király gazdagságát jelezték építkezések is: elsősorban az esztergomi királyi palota és a Szent Adalbert székesegyház. III. Béla a magyarság művelődési életének fejlesztését is feladatának tekintette. Ezért pártfogolta a tanítással foglalkozó szerzetesrendeket, s a nyugati műveltség terjesztése céljából betelepítette Franciaországból a cisztercita szerzetesrendet, amelyet támogatott abban, hogy az országban iskolákat alapíthasson. Ő maga is alapított iskolákat, s a jó képességű tanulókat saját költségén külföldi egyetemeken taníttatta, hogy azok majd hazatérvén a magyar nép nevelői s a művelődés terjesztői legyenek. Béla idejében mind többen tanulhattak külföldi egyetemeken, köztük lehetett Anonymus is. Országlása alatt keletkezett, legrégebbi összefüggő magyar nyelvemlékünk, a Halotti beszéd és könyörgés, továbbá a legrégebbi magyar uralkodói jövedelem-összeírás és a legrégebbi magyar történeti mű, a Gesta Hungarorum.

(folytatjuk)