Romok és éledő örökség Bihar megyében – a törvények útvesztőiben sok magyar történelmi épület válik az enyészet martalékává

Az Érmellék gazdag történelmi hagyatékának egy részét nehezen, de mégis sikerül visszaállítani. Sokat vajúdott felettük a mindenkori közigazgatás, de mára teljes pompájában áll az ottományi Komáromi-kastély, a gálospetri Fráter-kúria, sőt a székelyhídi Stubenberg-palota is. Lassan

a bihardiószegi Zichy-kastély is visszanyeri eredeti formáját. Az Érsemjénhez tartozó barantói Csiha-udvarház, a nagykágyai Pongráczok ősi fészke és számos régi műemléktemplom is teljes pompájában díszíti az adott települést.

Érmihályfalván is megmentésre került az egyik Stubenberg-féle grófi lak, de arculatára nem voltak tekintettel a tervezők, mivel nem volt számon tartva védett épített örökségként. Az érköbölkúti Dráveczky-kúriát pedig örököse úgy mentette meg az enyészettől, hogy szimbolikus áron adta el – karbantartás ellenében – egy jóravaló gazdának.   
Azonban a visszaszolgáltatási perek során visszakerült épületekkel, amelyekről az örökösök végül is vevők hiányában „megfeledkeznek”, már nincs mit kezdeni. Némelyik visszaszerzett ingatlant nem tudják értékesíteni, így évekig tovább romlik az állaga.
Jelenleg a mihályfalvi Bernáth–Bujanovics-kastély ad aggodalomra okot, hiszen a néhány évvel ezelőtt lezárult visszaszolgáltatási per kimeneteleként a Bujanovics család javára döntött a bíróság. Ennek következményeként már több esztendeje áll üresen a hatalmas kétszintes épület, amely még nemrégiben a helyi egészségügyi központot szolgálta. Azóta állaga folyamatosan romlik.

A törvények útvesztőinek következtében olyan épített örökségeink mentek tönkre, amelyeket soha többé nem lehet pótolni. Ilyen volt a gálospetri Dráveczky-kúria, amely néhány évvel ezelőtt pusztult el. Az érkenézi Szlávy-erőd megmentésére sem történtek erőfeszítések, végleges pusztulása még a kommunista időben következett be. Egyetlen „bástya-szem” őrködik még belőle a falu felett. Az érköbölkúti Bónis-kúriát még jobban kikezdte az idő, amióta elköltözött belőle a helyi iskola. Csokalyon is sok szép 19. századi udvarház került romos állapotba. Az érkeserűi Kuthy-ház legutóbb is lakatlanul, málladozva várta a szebb jövőt, hasonlatosan az Stubenberg grófok albisi vadászlakához, amelyhez fogható szépségű erdei kastély nincs a környéken.

Érsemjén központjában a Fráterek ősi fészke még áll, de állaga annak sem tart ki sokáig, ha a helyi önkormányzat nem veszi kézbe a sorsát.

Az asszonyvásári Fráter-kúria elvesztése az egyik legfájóbb pontja a mai Érmelléknek. Története úgy kezdődött, hogy Fráter Pál 1582-ben Báthory István fejedelemtől kapta adományképpen Boldog Asszony Vásárát (Forum Reginae). Fia, Fráter István 1600 körül kastélyt épített magának a településen, amelyet 250 esztendő múlva a birtokkal együtt egy későbbi Fráter Pál (1807–1867), Bihar vármegye főjegyzője, 1848-ban a premontrei rendnek adományozott.
Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát már egy évtizeddel ezelőtt aggasztónak minősítette a romok állapotát. Sok helyütt már csak porladó téglahalmok jelzik az egykori dicsőséges időket megélt ingatlant. Az épületnek a kéménye még őrzi az egykori úri lak tűzhelyének melegét. Az előző rendszerben a termelőszövetkezet használta, de a ’89-es változások után sorsára hagyták. Akkor kezdődött el a tulajdonjog körüli huzavona, közben az épületet és a kerítést gyakorlatilag széthordták a helyiek. A telket és az ingatlant, már ami megmaradt belőle, a rend nevére telekkönyvezték. A rend a Szülőföld Alaptól kapott 500 ezer forintot, az összeg akkoriban csak a papírmunkára és a műemlékvédelmet is szem előtt tartó tervek kivitelezésére volt elég. Az ingatlan megmentéséhez más támogatók is kellettek volna. Az erre vonatkozó tervekre utalva a premontrei rendfőnök elmondta, hosszútávú elképzeléseik vannak az épület hasznosítását illetően, ezek csupán anyagi lehetőségeik függvényei. Folyamatosan pályáznak, illetékeseknél „kopogtatnak”, több-kevesebb sikerrel. A tavalyi tereprendezési munkálatokat is a magyar állam által nyújtott támogatás egy részéből fizették, a támogatást a premontrei rend 900 éves fennállása alkalmából kapták.
Kordics Imre egykori nagyváradi helytörténész a kúria drámájáról intő példa gyanánt így ír:

Büszkék kellene lennünk arra, hogy az a kastély, kúria, magtár, pince, vagy bármi más ott van, és csak nekünk van. (…) Megmentése nemcsak hatósági feladat, hanem a falu közös ügye kellett volna, hogy legyen. (…) A 38 /15 méteres, tizenhárom teremből álló épület klasszicizáló barokk kocsifelhajtója, a két tornyot utánzó kupolás épületrész egy mozgalmas összhatást, szimmetrikus főhomlokzatot hozott létre. Itt az Érmellék egyik legszebb kúriája pusztult el. Egyben a premontrei prépostság épített örökségének egy része veszett oda az ismert restitúciós eljárások miatt. (…)”

Az évtizedekig zajló jogi hercehurca után az érmihályfalvi Bernáth–Bujanovics-kastély is jócskán tönkrement. Köztudott, hogy a 2000-ben kelt végzésben a bíróság csak a kastélyt, illetve az előtte elterülő parkosított részt ítélte meg a Bujanovics családnak. A hivatalos irat nem tartalmazza azt a 2,7 hektáros angolparkot, amely az ingatlan mögött terül el, és amiért többször is fellebbezett a tulajdonos – sikertelenül. Nem tartalmazza azt a 168 ezer lej értékű emeleti rész sorsát sem, amelyet a kommunista kisajátítás után a román állam épített az ingatlanra, és amely a város részéről is sorozatos fellebbezések tárgyát képezte.
A 19. század közepén a szabadságharc-párti Bernáthok úrilaka (1790-ben épült) szerencsétlen csillagzat alatt cserélt gazdát. A család a szabadságharc leverése után csődbe jutott. A Bujanovicsok zálogvisszaváltási perrel az érmihályfalvi birtok tekintélyes részét megszerezték. Mára csak az enyészet szele játszik a kastély néhány felveszített nyílászárójával. Kerítése összedőlt, a hajdani bejárati park elvadult, felverte a dudva, az ingatlan mállik, eresze szakadozik, omladozik. Gazdája, a horvát származású arisztokrata család sarja, Bujanovics Ede nemrég tért meg őseihez, örököse azóta sem jelentkezett a helyi önkormányzatnál – számolt be a Nagyvárad–Szatmárnémeti–Nyírábrány hármas útkereszteződésben álló ingatlan helyzetéről Karsai Attila, Érmihályfalva alpolgármestere.

A Zichy-kastély Bihardiószeg község központjának emblematikus épülete. A nemesi lak 1701-ben épült, annak a tartománynak a központjában, amelynek a mai magyarországi Kokad is része volt. 1930-ban az épület állami tulajdonba került, ami a kastély állapotának folyamatos romlásához vezetett, és ami szinte a pusztulás szélére sodorta a B kategóriás műemléképületet. A kastély területe 1780 négyzetméter, ami kiegészül az alatta húzódó egyedinek számító 1500 négyzetméteres borospincével. A főépület két nagyméretű, egymástól elkülöníthető, külön bejárattal rendelkező részből tevődik össze. A mintegy tíz esztendővel ezelőtt indult első beruházás 500 négyzetméternyi beépített területet érintett.
Az említett részleges felújítási projekt 2015 márciusában zárult. A pályázatban a Hortobágyi Nemzeti Park, a Milvus Transilvania Vest Egyesület és Kokad község voltak a diószegiek partnerei. A teljes ingatlanon kicserélték a tetőzetet is, és a belső rész mintegy harmadát is rendbetették.

A Zichy-kastély felújításának második részéhez idén nyáron kezdenek hozzá – mondta Mados Attila polgármester.

Uniós forrásokból kaptak 500 ezer eurót, ennyivel járul hozzá a helyi önkormányzat is, amelyből az ingatlan teljes felújítása befejeződik. Tervek szerint a múzeumi, illetve a kulturális eseményeket kiszolgáló termek mellett borászati központ, illetve a régi vincellér iskola mintájára oktatási intézmény is helyet kap majd. A felújítás harmadik része is tervben van, ekkor kerül sor a dendrológiai park, illetve az épülethez tartozó kápolna helyreállítására is – számolt be a tervekről Mados Attila polgármester.