HIRDETÉS

Államilag csúcsra járatott antiszemitizmus

Okos Márton 2018. február 23., 19:34 utolsó módosítás: 2018. március 07., 19:22

Miközben a román történelemszemlélet a magyarságra hárítja a legtöbb antiszemita tettet, a történelmi tények mást mutatnak. A romániai antiszemitizmusnak mély gyökerei vannak. A nyolcvan éve elfogadott első zsidótörvény csak egy fejezet e hosszú sorból.

A Goga-Cuza kormány emelte állampolitikai rangra az antiszemitizmust Fotó: Archív

Nyolcvan évvel ezelőtt, február 10-én mondott le az író és költő Octavian Goga miniszterelnök (portrénkon) vezette román kormány, amely 1937 decemberében került hatalomra és 1938. január 21-én hozta meg az első zsidótörvényt. Ezzel megszegte nemcsak Románia alkotmányát, de a nemzetközi szerződéseket is. „Romániában az antiszemitizmust a Goga–Cuza-kormány emelte állampolitikai rangra. 1938. január 21-én II. Károly király, Octavian Goga miniszterelnök és V. Rãdulescu-Mehedinţi igazságügyi miniszter aláírták a 169. számú törvényerejű rendeletet, amelynek alapján több százezer zsidótól megvonták a román állampolgárságot” – írja Tibori Szabó Zoltán kolozsvári újságíró, a kor jó ismerője.

Az új rendelkezés szerint minden zsidónak, aki az első világháború után Nagy-Romániában lett román állampolgár, hiteles iratokkal kellett személyazonosságát igazolnia. A törvény értelmében

HIRDETÉS

összesen 225 222 zsidó származású romániai lakostól vonták meg a román állampolgárságot.

Köztük a máramarosi születésű Elie Wiesel, a későbbi Nobel-békedíjas és családja is ennek a rendelkezésnek lett az áldozata. Romániában román származású Nobel-díjasnak tartják Wieselt, bár a korabeli alkotmány, majd a Goga- és Gigurtu-féle törvények nem szavatolták a romániai zsidók számára a román állampolgárságot. A Wikipédia szerint bár román területen született, Elie Wiesel állampolgárságát hivatalosan akkor jegyezték be, amikor Máramarossziget visszakerült Magyarországhoz – vagyis magyar állampolgár volt –írja Bogdán Tibor „Román” Nobel-díjasok című munkájában.

Korabeli újságoldal az 1937 decemberében beiktatott Goga-kormányról Fotó: Archív
A 19. századi „hagyományok”

A mostani kerek évfordulónak külön érdekessége, hogy szinte egybeesett a holokauszt nemzetközi emléknapjával, január 27-vel. Romániában mégis hallgatás övezte ezt az antiszemita kerek évfordulót. Egyedül Klaus Johannis román elnök írta ezt néhány napja: „imáink és legmélyebb gondolataink a holokauszt áldozatai felé irányulnak. Románia továbbra is küzd az antiszemitizmus, a rasszizmus, az idegengyűlölet és a diszkrimináció minden formája ellen.” Talán egy fél mondattal elítélhette volna a Goga-kormány 80 éve Romániában hozott első zsidótörvényét.

Ez a törvény alapozta meg a trianoni békediktátummal megnövekedett Nagy-Romániában a további antiszemita törvényeket, majd pogromokat.

Nézzük a történelmi tényeket. 1878-ban a berlini kongresszuson a nagyhatalmak azzal a feltétellel ismerik el Dunai-fejedelemségek függetlenségét, ha azok elismeri a zsidó lakosok állampolgárságát. Ennek értelmében 1879. október 25-én módosítják az 1866-os román alkotmány 7. cikkelyét: „a vallási meggyőződés és felekezeti különbözőség nem lehet akadálya Romániában sem polgári és politikai jogok megszerzésének, sem pedig ezen jogok gyakorlásának.” A balkáni-bizánci politizálásban otthonosan mozgó román politikusok azonban az új törvényi előírásokat sikeresen elszabotálták. Mindenki egyénileg kellett beadja állampolgársági kérelmét, amelyről a parlament egyenként, kétharmados többséggel döntött. Ennek következtében az 1879 és 1911 közötti időszakban mindössze 183 személy kaphatta meg a román állampolgárságot.

Európa utolsó állama

Kerek száz éve, hogy az oroszok megkötötték a békét Breszt-Litovszkban a Központi Hatalmakkal, amelynek következtében a keleti fronton magára maradt és a Jászvásárba menekült román kormány is békét kért. Az 1918. május 7-én Bukarestben, a Cotroceni-palotában aláírt béke többek között a vallásegyenlőségre kötelezte Romániát. A szerződés 7. fejezetének 28. cikkelye kimondja: „a vallási különbség semmiféle befolyást nem gyakorolhat a lakosság helyzetére Romániában, jogaik, különösképpen polgári és politikai jogaik gyakorlása szempontjából. Ez az elv teljes mértékben alkalmazandó az olyan lakosok polgári jogainak elismerését illetően, akiknek Romániában állampolgárságuk nincsen, ideértve a Romániában mind ez ideig idegeneknek tekintett zsidókat. Ebből a célból még a békeszerződés megerősítése előtt törvényt kell hozni, amely szerint minden hontalan személy, aki a háborúban akár tényleges katonai szolgálatot, akár kisegítő szolgálatot teljesített, vagy aki az országban született és ott telepedett le, és akinek szülei odavalók, minden további nélkül teljes jogú állampolgároknak tekintendők és ilyenként a bíróságok által bejegyezhető. A román állampolgárság megszerzése kiterjed az említett személyek törvényes feleségére, özvegyeire és kiskorú gyermekeire is”.

A Románia által aláírt nemzetközi szerződéseket régen sem volt szokás betartani, így nem véletlen, hogy a román törvényhozás húzta az időt. Egy nappal a háború befejezése előtt, 1918. november 10-én –megszegve a bukaresti békeszerződést –ismét hadat üzent Németországnak. Így sikerült Romániának a Központi Hatalmakkal kötött különbéke ellenére a győztesek oldalán befejezni az első világháborút. Viszont már nem tudta tovább fenntartani a zsidók jogfosztottságát, amelyről Demény Lajos a Zsidóellenes törvényhozás Romániában 1940 és 1944 között című munkájában így ír:

Európában Románia volt az utolsó állam, ahol a zsidók általános állampolgári jogot nyertek. Ez is csupán nemzetközi nyomásra történt 1920-ban,

amikor a párizsi békeszerződés feltételeként ezt a kérdést a román kormánynak rendeznie kellett. Bár már az 1878. évi berlini békeszerződés kötelezte Romániát, hogy az országban élő zsidók számára biztosítása az állampolgárságot és vele együtt a polgári jogokat, a román parlament megtagadta a szerződés ratifikálását, a román kormány pedig különböző diplomáciai ügyeskedésekkel játszotta ki a szerződés előírásainak hatályba lépését.”

Kilencven zsidóellenes törvény

Ahogy fordult a világpolitika, Románia is azonnal váltott. S bár az Antantnak köszönhetően növelte háromszorosára területét, az 1930-as évek végén lelkiismeret-furdalás nélkül átállt a náci Németország oldalára. Ennek nyomán hozta meg a Goga-kormány az első zsidótörvényt 1938. január 21-én, még az Anschluss előtt, amelyre 1938. március 12-én került sor. (Csak a tények rögzítése miatt: Magyarországon az első zsidótörvényt már az Anschluss után, Németország közvetlen szomszédjaként, 1938. május 29-én fogadta el az Imrédy-kormány.)

Bár a Goga-kormány a nemzetközi tiltakozás hatására 1938. február 10-én lemondott, az elvetett gyűlölet nemcsak kicsirázott, de ki is terebélyesedett. Következett a politikai pártok betiltása, és II. Károly királyi diktatúrája, majd ő is lemondott 1940-ben fia, Mihály javára. De előtte még kinevezte Ion Antonescut miniszterelnöknek, aki a Horia Sima vezette Vasgárda és Németország támogatását maga mögött tudva, megalakította a Nemzeti Légionárius Kormányt. Magát Conducătornak (Vezérnek) nevezve (a Führer mintára) hamarosan meglátogatta Hitlert. Ezt követően október 7-én már német csapatok érkeztek Romániába, hogy biztosítsák az olajmezőket. Románia november 23-án a náci Németország oldalán belépett a háborúba.

Antonescu az 1941. április 8-i minisztertanácsi ülésén így vallott neveléséről és érzelmeiről: „én a törökök, zsidók és magyarok elleni gyűlöletben nőttem föl. A haza ellenségei elleni gyűlölet ezen érzelmeit az utolsó végletek határáig kell kitolni. Magamra vállalom ezt a feladatot.” 1941. október 6-án így beszélt terveiről:

visszahozhatom Besszarábiát és Erdélyt, mégsem érek el semmit, ha nem tisztítom meg a román népet,

mivel nem a határok, hanem a faj tisztasága és egyneműsége jelenti egy nép erejét. ”Ennek érdekében beindult a törvénykezési nagyüzem. Demény Lajos erről így ír: „összesen 90 zsidóellenes törvény, törvényerejű rendelet és miniszteri határozat alkotta az élet csaknem minden területére kiterjedő jogszabályokat, amelyek meghatározták a romániai zsidóság szomorú sorsát a második világháború idején.”

A holokauszt romániai áldozatainak számáról a Múlt-kor történelmi portál ír részletesen. Az Elie Wiesel béke Nobel-díjas író elnökletével működő nemzetközi bizottság szerint Románia polgári és katonai hatóságait terheli a felelősség mintegy 280–380 ezer romániai és ukrajnai zsidó haláláért. Erre a népirtásra olyan körülmények között került sor, hogy Romániát nem szállta meg Hitler, mint Magyarországot. Demény Lajos szerint „Romániában, ahol 1938-ban több mint 800 ezer, közvetlenül a második világháború után pedig mintegy 400 ezer zsidó élt, ma számuk jóval a 10 ezer alatt van, és közülük is a nagy többség 60–70 életén felüli.”

„Bűnös”utcanevek

Miközben Romániában dúl a magyar történelmi személyiségeket elítélő háborús bűnös hisztéria – lásd Wass Albert emlékének üldözését –, a kettős mérce alapján az egyik legnagyobb antiszemita román politikusnak ma is szobra van, és utcákat neveznek el róla. Octavian Goga kiviselt múltját először a költő dédunokája, a Sorbonne egyetemen oktató Mircea Goga tárta fel kendőzetlenül Privigetoarea lui Hitler (Hitler csalogánya) címmel. A román hivatalosságok ma is mélyen hallgatnak arról, hogy az első zsidótörvényt meghozó politikusi munkássága mellett Goga fordította le Hitler Mein Kamf című könyvét román nyelvre. Ezek a tények ma sem képezik közbeszéd tárgyát Romániában: Octavian Goga nem számít háborús bűnösnek, mint ahogyan azzal a ténnyel sincs őszinte szembenézés, hogy az Antonescu vezette korabeli Romániában –német megszállás nélkül is – tombolt a legvadabb antiszemitizmus. Ez a szembenézés sokat segíthetne abban is, hogy román miniszterelnök ne fenyegethesse az ország bármelyik kisebbségét fellógatással.

 

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS