Alexander Graham Bell, az emberi kommunikáció átírója

Volt idő, amikor arra a kérdésre, hogy ki fedezte fel a telefont, minden kisiskolás kapásból rávágta: Bell! Manapság az okosabbnál okosabb kütyük világában talán már nem is annyira ismert az ifjabbak körében, kinek köszönhetjük a csodálatos távbeszélőt. Számukra biztos többet mond Steve Jobs vagy Steve Wozniak neve, mint a Graham Bellé.
Az idősebb nemzedék azzal szokott viccelődni, hogy bezzeg az ő korában is létezett mobiltelefon, mert ha az otthoni szerkezetnek elég hosszú volt a drótja, lehetett hordozni az egyik szobából a másikba. Ma már minden gyerek kezében ott a telefon, elképesztő módon tudják használni.

Mindenféle bonyolult műveletre alkalmas a kis csodamasina, csak hát a mellényzsebbe elférő mobilok előtt is volt élet. Ha nem is olyan kényelmes, mint manapság, amikor bárki, bármikor, bárhol elérhető a technika jóvoltából.

Alig fél évszázaddal ezelőtt tájainkon a telefon még luxuscikknek számított. A múlt század közepe táján évekig kellett várni, amíg beszerelték az otthonunkba. Akkor is általában ikertelefonnal kezdte az ember. Ha pedig a velünk összecsatolt szomszéd órákig nyomta a szöveget, beleőszültünk, amíg „vonalhoz” jutottunk. Persze erről nem a telefon feltalálója, a 175 éve született Alexander Graham Bell tehetett.

A skót műszaki zseni 1847. március 3-án látta meg a napvilágot Edinburgh-ban. Szülővárosában és Londonban járt iskolába. 11 éves korában kapta meg hivatalosan is a középső, Graham nevet szüleitől, mivel apját és nagyapját is Alexandernek hívták, így több azonos nevű Bell volt a családban. Előbb zenésznek készült, de tanára halála után felhagyott ezzel a pályával.

A fiatalember végül a családi hagyományokat folytatta – többen is logopédusok voltak –, amikor elkezdett a siketek oktatásával, a betegség kutatásával foglalkozni.

Az is ösztönözte, hogy édesanyja majdnem teljesen siket volt. A család próbált megoldást találni arra, hogy ne kelljen mindig a fülébe kiabálni. Tulajdonképpen érdeklődési köre vezette a telefon feltalálásához, mert édesanyján úgy próbált segíteni, hogy hallókészülékek kifejlesztésével kezdett foglalkozni. Meg is alkotott egy viszonylag kezdetleges eszközt, amely felerősítette a beszélő hangját.

A tüdővész elől 1870-ben a Bell család Kanadába menekült, a 23 éves Graham egy évvel később az Egyesült Államokban telepedett le, és 1873 és 1877 között a bostoni egyetemen hangfiziológiát tanított. A hang mechanikájával és fizikájával foglalkozó kutatásainak új erőt adott, amikor egy süket tanítványába lett szerelmes. Bell olyan szerkezet létrehozásán fáradozott, amely elektromosság útján továbbítja a hangot. Egy napon

kísérletezés közben véletlenül savat öntött nadrágjára, és ösztönösen a drót másik végén, egy emelettel fentebb tartózkodó asszisztensét szólította. Az meghallotta, így jöttek rá, hogy a szerkezet működött. Gyakorlatilag ez volt az első telefonhívás.

Találmányára 1876-ban kapott szabadalmat, amelyet a philadelphiai Centenáriumi Kiállításon mutatott be. Kevesen múlott, hogy az ő neve került be a történelembe: ugyanazon a napon egy másik amerikai városban egy Elisha Gray nevű fizikus is szabadalmat kért ugyanilyen elvek alapján készített „messzeszólójára”.

A szabadalmi jogot hosszas és heves csatározás után a néhány órával korábbi beadás igazolásával végül Bell kapta meg.

A telefont hatalmas érdeklődéssel fogadták, azonban az Egyesült Nyugati Távíró Társaság végül elállt a találmány megvásárlásától. Bell ezért 1877-ben megalapította a Bell Telephone Companyt, amely 1885-től American Telephone and Telegraph Co. (AT&T) néven fejlődött multinacionális vállalattá. Kevésbé ismert, hogy több mint egy évszázaddal a mobiltelefonok elterjedése előtt Bell feltalált egy vezeték nélküli telefont, amely fénysugárral továbbította a beszélgetéseket és a hangokat. Az akkori műszaki feltételek mellett ez nem terjedt el, de a jövőt előrevetítette.
1922. augusztus 2-án hunyt el, két nappal később az Egyesült Államokban és Kanadában az összes telefonszolgáltatást egy percre felfüggesztették, amikor Bellt leeresztették a sírjába.