HIRDETÉS
(folytatás 9. lapszámunkból)
Korabeli források szerint az épület téglából épült kőalapokra. A földszintet az emelettel egy kőből készült oszlopos lépcső kapcsolta össze. Az udvarház alsó ablakait vasrácsokkal védték, az épületet pedig fecskefarkas cserepezéssel födték be. A munkálatok 1641-re nagyrészt befejeződtek, a későbbi források már csak javításokról és a melléképületeken folyó munkálatokról tesznek említést.
A mezőörményesi Rákóczi–Bánffy-kastély az uradalom belsőségén számos gazdasági épület szomszédságában állt.
Keresztes Gyula szakvéleményezése szerint az épületet a 17. században már nem a szokásos négyszögletes elrendezéssel és sarokbástyákkal építették, hanem téglalap alaprajzú formában, árkádíves homlokzatával a déli irányba.
A kelet-nyugat tájolású, emeletes, északi, hosszanti oldalával az utcára néző, előkertes elrendezésű épület a település központjában, a református templom szomszédságában található. Udvar felőli déli homlokzatát mindkét szinten egymás fölé helyezett, egyenes záródású ablakkal közrezárt kilenctengelyes, kosáríves árkádsor teszi mozgalmassá. Az árkádsorok mögött hevederekkel tagolt fedett folyosó nyílik, ahonnan a középtengelyben található kétfordulós, kőlépcsős, dongaboltozatos lépcsőházba, illetve a folyosóról nyíló szobákba lehet jutni.
A kastély homlokzatai azonos kialakításúak, a műkőburkolattal fedett magas lábazati párkány, a vakolatból kialakított, a földszintet az emelettől elválasztó övpárkány és a többszörösen profilozott koronázópárkány az épület egészén körbefut. Függőlegesen a homlokzatokat szabályos rendben elhelyezett, egyenes záródású, barokk jellegű kőkeretet imitáló vakolatdíszítéssel keretelt ablakok, illetve az ezeket közrefogó lizénák tagolják.
Az objektum szimmetrikus elrendezésű, az épület hosszában árkádnyílásos fedett tornáccal mindkét szinten. Az épület tengelyében kőből faragott díszes kétkarú lépcső vezetett fel az emeleti árkádíves tornácra, amelynek mellvédjei téglával falazottak.
A Maros megyei kastélyok és udvarházak című munkájában Keresztes Gyula említést tesz arról, hogy a mennyezeteken az egykori díszítőfestés nyomai a helyreállítási munkák alkalmával még láthatóak voltak.
A homlokzatokat fő- és oszloppárkány, valamint az ablaknyílások keretezése és a kőből faragott könyöklő párkányok díszítették. Az árkádíveket tartó zömök pilléreknél habarcsból húzott profil futott körül, és a könyöklők ott is kőből faragva készültek. Az épület valamennyi díszét a barokk jegyében alkalmazták.
Az épület alatt húzódó pincét dongaboltozat fedi. A kastély keleti homlokfalának északi tengelyében nyílik a pincelejárat. A faragott részletek közül meg kell említenünk az emeleti ablakok könyöklőpárkányait, és az emeleti folyosón, a lépcsőház jobb oldalán található másodlagos elhelyezésű, befalazott reneszánsz kőkeretet. Ugyancsak
kőből készült a téglaépület alapozása, a déli oldal főtengelyében nyíló főbejárat kőlépcsője és az árkádok pilléreinek lábazati része is.
A pincelejárat külső lépcsője fölé faragott gerendákból ácsolt kétsíkú tetőt állítottak. Az épület lábazatát faragott, vastag mészkőlapokkal burkolták, tetőzete négysíkú. Keresztes Gyula szerint az emeletről a padlásra vezető lépcső kiképzése azonos a földszintről az emeletre vezető lépcsővel. Hasonlóképpen a padlástérben lévő gyűjtőkémények falazata arra enged következtetni, hogy a kastélyt kétemeletesnek tervezték, de a második emelet megépítése valamiért elmaradt. A kastély udvarát falazott kerítés zárta körül. Az udvaron gazdasági épületek álltak és a kertből a filagóriák sem maradtak el.
Az államosítás után a kastély és a hozzá tartozó épületek a mezőgazdasági termelőszövetkezet használatába kerültek. Az új tulajdonosok mindent tönkretettek, lelakták és a sorsukra hagyták az épületet. Az egykori rendezett kastélyparkot eltüntették, a fákat kivágták, a környéket felverte a bozót. A Magyar Autonóm Tartomány működésének idején Mezőörményes a magyar közigazgatás része volt.
1962–1967 között Keresztes Gyula vezetésével elkezdődtek a kastély helyreállítási munkálatai, azonban a Ceaușescu-rendszer megyésítési politikájának következtében a többségi román Beszterce-Naszód megye által bekebelezett községben leállították a kastélyfelújítást.
A korábbi állagmegőrző munkálatok is szerepet játszottak abban, hogy az épület ma is áll, azonban évtizedek óta nincs gazdája. A kastély belsejéből gyakorlatilag minden eltűnt, beleértve az eredeti berendezést és díszítést is. Ajtóin, ablakain át befúj a szél, az épületben cigánycsaládok húzódtak meg.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
