A bonyhai kastély újjászületése – nemcsak a széthordott műemléképületet, hanem a kastélyparkot is felújítanák

Nagy-Bodó Tibor 2021. április 11., 17:57

A bonyhai kastély a kommunizmus éveiben a szokásos multifunkcionális épület szerepét töltötte be: iskola, termelőszövetkezet, posta, polgármesteri hivatal és könyvtár is működött falai között. A visszaszerzett épület tulajdonosa, az Erdélyi Református Egyházkerület keresi a jövőbeni hasznosítás lehetőségeit.

Keresik a bonyhai kastély hasznosítási lehetőségét •  Fotó: Demján László
galéria
Keresik a bonyhai kastély hasznosítási lehetőségét Fotó: Demján László

(folytatás március 25-i lapszámunkból)

Bonyha a Bethlen család kedvenc tartózkodási helye volt, ahol 1550 körül Tinódi Lantos Sebestyén is megfordult. A gazdatisztek barátságtalanul bántak vele, hiszen mint írja ,,...nem úr hírével büdös bort adának...” Ekkor a bonyhai „birodalom” Bethlen Antal birtoka volt. Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című munkájából tudjuk, hogy 1673-ban a birtok tulajdonosa „tekintetes nemzetes Bethlen Sámuel”, akinek Küküllő vármegyében a bonyhai mellett birtokai voltak Benáldon, Szászszentlászlón és Szászcsáváson is. Pár évre rá, 1679-ben a település Bethlen Elek birtoka, aki bővítéseket végzett a várkastélyon, ahova 1709-ben Acton császári ezredes menekült a kurucok elől. A várkastélyt végül kénytelen volt feladni, és az ostrom során megsérült falakat Bethlen Elek építtette újjá.

A kastély homlokzati része, kaputornya és védőfalai 1944 után omladozni kezdtek. A falu vezetőségének engedélyével a lakosság az erődítmény nagyobb részét lebontotta, és az építőanyagából házakat építettek.

Teljes felújítás a 19. században

A kastély mai formáját a 19. században nyerte el. Fennmaradt korabeli számlákból arra lehet következtetni, hogy a nagyobb átalakítások már 1850-ben elkészültek. Az újjáépítés a politikusként is jól ismert Bethlen Farkasnak köszönhető, akit az 1848-as forradalmat követően politikai tevékenysége miatt perbe fogtak és bonyhai birtokára húzódott vissza. Ekkor foghatott hozzá kastélya átalakításához.
Az Erdélyi Magyar Elektronikus Könyvtár adatai is ezt igazolják: a család levéltárában fennmaradt számlák alapján végigkövethetőek az építkezés és a berendezés megvásárlásának fontosabb állomásai.

A számlák szerint a felújított kastély 1850-ben már készen állt, majd 1854 folyamán rendezték be.

A kastélykertet szintén a tulajdonos, a kiváló pomológus hírében álló Bethlen Farkas telepítette be.
A kastély legjellemzőbb részletei a reneszánsz formavilágából inspirálódó romantikus építészeti irányzatot követik. Az átalakítások csak a lakóépületre terjedtek ki, a várfalat nem érintették. A homlokzat jóval díszesebb volt, mint ma. A rizalit oromzatának párkánya alatt neogótikus stílusú csúcsíves, vakmérműves fríz futott végig. Szintén neogótikus stílusú asztalosmunkával volt ellátva az emeleti ajtó, amely felett a Bethlen és a Teleki család címere volt látható.

Az újabb kastélyt bontották le

Keresztes Gyula szerint az új kastélyt lebontották ugyan, de a szakkönyvek mégis előszeretettel közlik annak fényképét, miközben a szöveg nem nevezi meg pontosan, hogy a két bonyhai kastély közül melyiket ábrázolja. Keresztes szerint Európában a 17. században vezető szerepet játszó francia szellemi áramlat térhódítása Erdélybe is eljutott, és a főurak több francia barokk négy saroktornyos kastélyt építettek. A mai Maros megye területén Ózdon és Bonyhán épült hasonló megoldású kastély.
Az 1679-ben épített második bonyhai kastélyon Bethlen Elek a 18. század közepén végzett átalakításokat, és építette a homlokzat elé a kiugró árkádos-pilléres tornácot és a barokk vonalas oromfalat. Ez az épület a régivel szemben lévő helyen az országút jobb oldalán állt. Sajnos az első világháború utáni nehéz gazdasági helyzetben a családnak nem állt módjában Bonyhán mindkét kastélyt fenntartani, és ezért az új kastélyt lebontották.
A kastély mai állapotáról Kálmán Attila történész lapunknak elmondta, hogy a bonyhai műemléképületet az államosítás után különböző célokra használták.

Mivel főleg a község intézményei kaptak helyet az épületben, a kastély viszonylag jó állapotban vészelte át a kommunizmus éveit, habár állaga romlott.

A szokásos kommunista multifunkcionális épület szerepét töltötte be. Iskola, termelőszövetkezet, posta, polgármesteri hivatal és könyvtár is működött az épületben. A melléképületek eltűntek, a kastélyparknak csak töredéke maradt fenn. A legtöbb erdélyi kastélyhoz hasonlóan a rendszerváltás után kezdődik el az épület állagának gyors romlása. 2008-ban a családnak sikerült visszaszereznie az épületet, amely adományként az Erdélyi Református Egyházkerület tulajdonába került.
Az egyházkerület nőszövetsége 2014-től rendezvényekkel hívta fel a figyelmet a kastélyra. A tulajdonos 2020-ban kezdte meg az épület felújítását. A sajtóban megjelent hírek szerint a kastélyban konferencia-központ és múzeum is helyet kapna, habár a legfrissebb hírek szerint a kastély mellé tervezett új konferenciaépület nem épül meg. Nem illeszkedne a műemlék környezetébe, habár nyilvánvaló, hogy egy régi birtok fenntartásának költségeit nehéz fedezni, így meg kell találni a támogatható tevékenységeket.

A kastély fontos helyet foglal el Erdély történelmében, ezért szakemberek szerint egy kastély- és családtörténeti kiállítás nagymértékben hozzájárulna, hogy a közönség is megismerje a Bethlen család történetét.

Olyan műemléképületre van szükség, amelynek kapui nyitva állnak a helyi látogatók és a távolról jött turisták előtt is. Jó hír, hogy az egyházkerület felújítaná a kastélyparkot is. Tudjuk, e botanikai kincseknek még mostohább sors jutott, mint az épített örökségnek, így helyreállítása fontos lépés a múlt feltárásához.

A templomot is a Bethlenek ősei emelték
A bonyhai református templom •  Fotó: Demján László
A bonyhai református templom Fotó: Demján László

Bonyha már a középkorban önálló egyházközség volt, István nevű plébánosa 1332-ben 80 dénárt fizetett pápai tized fejében. A templomot a Bethlenek ősei emelték a tatárjárás után. Építészeti kialakítása a román és a gótikus stílus átmeneti korszakára vall. A templomot Szent Mihály tiszteletére szentelték fel. 1480-tól parochiális egyházként gyűjtötte híveit.
Keresztes Gyula szerint az egyhajós templom és a hozzá kapcsolódó sokszögű szentély falait támpillérekkel erősítették meg. A boltívek gótikus gyámkövekre támaszkodnak. Szentségtartó fülkéje is gótikus jellegű, béletes kőkeretes ajtaja egyenes záródású. A nyugati oromfal előtti háromszintes torony félköríves ablakaival, valamint alacsony toronysisakjával a román korra enged következtetni akkor is, ha utólag magasították egy csonka és egy gúla idomú csúcsos résszel. A reformációt követően a templom a lutheránusok használatába került, majd a többségben lévő reformátusoké lett. 1962-ben Keresztes Gyula a helyszínen egy faragott kőkeret- vagy élbordatöredéket talált, amelyen vésett írásjelek voltak. A talált feliratok tanulmányozása további templomtörténeti adatokat szolgáltathat.
Köszönetet mondunk Keresztes Géza műépítésznek a rendelkezésünkre bocsátott dokumentumokért és Demján László műemlékvédő építésznek a képekért.
0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.