HIRDETÉS
A Maros megyei Bonyha Dicsőszentmártontól 2o km-re, a Kis-Küküllő bal partján fekszik. Neve ősi magyar személynévből származik, valószínűleg első birtokosáról nevezték el. Szent István-kori faluként Anonymus is megemlíti: „…az erdőntúli földet Tétény ivadéka egészen Szent István király idejéig birtokolta; sőt tovább is birtokolta volna, ha a kisebb Gyula – Zsombor fia – a két fiával, Bolyával és Bonyhával együtt hajlandó lett volna a kereszténységre térni…” A korabeli oklevelekben azonban csak III. Endre király uralkodása idején, 1291-ben tűnik fel Bahna alakban: az erdélyi káptalan előtt Filipe fia, Jakab Bonyha nevű birtokát – possessionem suam Bahna vocatam – Küküllő vármegyében a Tomaj nembeli Dénesnek, a Losonczy-Bánffyak őseinek adományozta.
A falu 1330-ban már egyházas hely volt, parochiális egyházát 1490-ben Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelték. Várkastélyát először 1495-ben említik.
A Bethlen család kedvenc tartózkodási helye volt, 1545-ben Bethlen Farkas helyezte el alapkövét.
1709-ben Acton tábornok ide menekült a kurucok elől, akik ostrommal foglalták el.
Kiss Gábor, az Erdélyi várak várkastélyok című könyvéből tudjuk, hogy 1465-ben Losonczy-Bánffy Dezső fia, idősebb László szentmiklósi jószágát a hozzá tartozó Bonyha faluval együtt kétszáz forinttért elzálogosította Szentiván Ferencnek. Az erdélyi lázadásban való részvételéért Losonczy Dezső fiainak birtokait – közöttük Bonyha mezővárost is – Mátyás király elvette, és udvari katonájának, nádasdi Ongor (Ungor) Jánosnak és testvéreinek adományozta. Mátyás király 1490-ben bekövetkezett halálát követően a Bonyhán épült várkastélyt első ízben abban az 1495-ben kelt oklevélben említik, amelyben Szapolyai István nádor előtt Losonczy-Bánffy Dezső fiai, János és Imre, valamint Bethlen Márk fia, Miklós örökösödési szerződést kötöttek, miszerint haláluk esetén birtokaik – köztük az Újvár várához tartozó castella Bonyha vocata – a túlélőkre száll. A testamentum szerint a bonyhai kastély így lett 1501-ben Bethlen Miklós birtoka.
A Bethlen család Bonyhán két kastélyt építtetett. Az 1545-ben épült régi kastély ma is áll, míg a 17. században emelt újabb kastélyt az 1930-as években a család lebontatta. A régi kastély a Dicsőszentmártonból Balavásár felé vezető aszfaltozott út bal oldalán áll, a Kund pataka által határolt park közepén, amely sokáig gazdasági udvar volt.
Keresztes Gyula, a Maros megyei kastélyok és udvarházak című könyvében arról ír, hogy a kastély alapkövét 1545-ben Bethlen Farkas helyezte el.
Kastélyát a reneszánsz stílus hatása alatt építtette, de leszármazottja, Bethlen Farkas 1860-ban a kastély középső részét az angol gótika szellemében alakíttatta át.
Bonyha falvaival együtt – Bernád, Kund, Dányán, Gogán, Lepend – 1501-től a Bethlen család birtokába jutott, amely a 16. század közepétől kezdve építkezett. A régi kastély egyemeletes épület: középső része mindkét oldalán egy-egy épületszárnyrész épült dél-kelet, illetve dél-nyugati irányba. Az utóbbi épületszárnyhoz egy nyolcszög alaprajzú sarokbástyát emeltek, amely építészeti kialakításánál fogva egy régebbi épületrész lehetett. A 17. századi első átalakítás a régi kastélyt lényegesen nem érintette.
A kastély 1545-ös alapkőletételről egy feliratos kőtábla emlékezik meg, amely a mai épület földszintjén található. Az akkori kastélyról sokat nem tudunk, azonban egy 1711-es inventárium alapján egy kőből faragott keretekkel díszített emeletes reneszánsz palotaként képzelhetjük el.
Az archív fényképek arról tanúskodnak, hogy a 18. század második felében a kastélyon komoly átalakítások történtek. Ezeken feltűnik, hogy
a kaputorony későbarokk jellegű tetőt, továbbá az északi és a keleti sarokpavilon jellegzetesen barokk tetőformát kapott.
Az Erdélyi Magyar Elektronikus könyvtár szerint a saroktornyok rizalitja háromszögoromzatban végződik, és ahogy ma is látható a kastélyhoz épült északi pavilon timpanonjában középen egy kör alakú dísz helyezkedik el, amelyet kétfelől lehulló girland övez. Források hiányában azonban ezeknek az átépítéseknek a korát nem tudjuk pontosan meghatározni.
A mai épületben az emeletre kétkarú, kovácsoltvas korlátú lépcső vezet. A lépcsőház emeleti teréből nyílik a díszterem, amelynek ajtaja felett kapott helyet az 1719-es, díszesen kiképzett újabb feliratos kőtábla.
A díszterem neoreneszánsz stílusú, kétfelé nyíló ajtókkal van ellátva, mennyezetét profilozott lécekből kazettásan alakították ki.
Az oldalfalakat vállmagasságig faburkolat borítja, fölötte szintén neoreneszánsz konzolos párkány fut végig. Az épület földszintjén a termek boltozottak, míg az emeleten síkmennyezettel rendelkeznek.
Az 1948-as államosítás után a kastély gyors romlásnak indult. Az erődítmény jellege mára eltűnt, erődített falainak, saroktornyainak anyagát a környékbeliek széthordták az építkezéseikhez. A kommunizmus évtizedei alatt a kastélyban közintézmények működtek. Az épületek renoválásakor eltávolították a külső díszítőelemeket, a csúcsíves frízsort és a kettős családi címert is. Az épületegyüttes leromlott állapotban érte meg az 1989-es rendszerváltást, és az 1990-es években állaga tovább pusztult. 2008-ban Bethlen Fruzsinának, ifj. Bethlen Ádám lányának sikerült visszaszereznie az épületet, az ingóságokat elszállíttatta, és
a kastélyt az Erdélyi Református Egyházkerületnek ajándékozta.
2011-ben a kastély új tetőzetet kapott, és a nyílásokat gipszkartonnal borították be.
(Befejező része következik)
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
