A basáskodó Báthory Gábor

Garda Dezső 2019. szeptember 30., 08:16

A trónról letaszított Rákóczi Zsigmond helyébe kerülő Báthory Gábor Erdély rémálma lett. Az üres államkassza ellenére nagy lábon élő fejedelem saját polgárait zsarolta és fosztogatta, hogy fenntarthassa fényűző életmódját.

Báthory Gábor szobra Nyírbátorban Fotó: Kozterkep.hu

(folytatás a 36. lapszámból)

Báthory Gábor trónra lépése után azzal lepte meg kortársait, hogy a két román vajdaság ellen háborúra készült. Uralkodásának első hónapja után bizalmasát, Kendi Istvánt puhatolózni küldte a havasalföldi helyzetről. Weiss Mihálytól, a nagy tekintélyű brassói főbírótól, a vajdasági ügyek szakértőjétől érdeklődött, hogy el tudná-e űzni a hatalomból Radu Şerban havasalföldi vajdát. A tudós főbíró határozottan eltanácsolta a háborútól azzal, hogy „jobb a biztos béke egy remélt győzelemnél.” A szász városatya tanácsát azonban nem hallgatta meg. Titkos követek utaztak Gyulafehérvárról Moldvába, ahol a fejedelemasszonyt a havasalföldi vajda elűzéséhez kellett megnyerniük. Ieremia Movilă özvegye hajlandó volt a vállalkozásra. Az erdélyi fejedelmi tanács a havasalföldi hadjáratot azonban megakadályozta, az 1608. májusi tanácskozáson a fejedelem tervét leszavazták.

A tizenhárom éves Constantin vajda Moldvában Báthory Gábor hűbérese lett, aki az 1608. július 18-i szerződés szerint évi nyolcezer forint adót fizetett az erdélyi fejedelemnek.

Radu Şerban 1608. május 31-én tette le a hozzá érkezett erdélyi követek előtt a hűségesküt. Báthory végül háború nélkül is elérte azt, amit akart, azonban a hadviselés más célt szolgált volna. A fejedelem nem látott más esélyt a hajdúkérdés rendezésére: számára egyszerűbb lett volna a hajdúkat a román fejedelemségek elleni háborúban foglalkoztatni, mint rengeteg idő és pénz feláldozásával végleges lakóhelyet biztosítani letelepítésükre.

Rendeződik a hajdúk ügye

A hajdúkérdés rendezésének ötlete azonban olyan helyről jött, ahonnan Báthory nem is remélte. Mátyás főherceg 1608 tavaszán érdeklődni kezdett a hajdúk iránt. Amikor számára világossá vált, hogy bátyját, Rudolf császárt békés úton nem tudja a hatalom átadására szorítani, a fegyverekhez folyamodott. 1608. február 1-jén szövetséget kötött a királyságbeli és az ausztriai rendekkel a bécsi és a zsitvatoroki békék végrehajtására. Összefogásuk Rudolf császár ellen irányult. Ezt követően március 27-én megerősítette a hajdúkat a Bocskaitól nyert szabadságaikban, majd hatezret közülük április 19-én zsoldjába fogadott. Így csupán háromezer hajdú maradt Báthory Gábor szolgálatában.

A hajdúk Mátyás főherceget hozzásegítették a magyar királyi hatalom megszerzéséhez.

A sereg rajtuk kívül a magyar, az osztrák és a morva rendek felkeléseiből és a végvári katonaságból állt. Mátyás ezzel a sereggel ment Prága alá, hogy Rudolf császárt megfossza hatalmától. A háború elkerülése érdekében a császár és a főherceg tárgyaláson döntött a Habsburg birodalom országainak sorsáról: Rudolf csupán a császári címet, Csehországot és Tirolt tartotta meg, és lemondott a magyar koronáról. Mátyás főherceg előtt megnyílt az út a magyar királysághoz. A koronázás előtt azonban rendeznie kellett Erdély és a hajdúság ügyét. A fejedelem és a főherceg biztosai 1608 nyarán kezdték meg tárgyalásaikat és sikerült viták nélkül megegyezniük. Az augusztus 20-án aláírt két szerződés a királyi Magyarország és Erdély kölcsönös segítségnyújtási kapcsolatát foglalta magába.

Portai jóváhagyás

Báthory Gábor fejedelemségének elismeréséért Bethlen Gábor utazott Konstantinápolyba. Augusztus közepén jött a híre, hogy feladatát sikerrel teljesítette. Mégis csupán november végén érkezett haza Erdélybe a Portáról jött követtel együtt. Meghozták a beiktatás hagyományos kellékeit, a zászlót és a kardot, valamint a díszes okiratot, amelynek értelmében a szultán Erdély adóját három évre elengedte, és megerősítette Báthory Gábort Erdély fejedelmi trónján.

Szeretőkkel körülvett fejedelem

Báthory sok tanácsadóval vette körül magát. Egy részüket a Szapolyaiak kora óta Erdélyben szereplő családok tagjai alkották. A belső tanácsadók másik csoportját a Báthoryak uralma alatt vezetővé vált családok alkották. A két csoport közötti versenyt kiélezték a tizenöt éves háború eseményei: Báthory Gábor rokonai az 1594-ben felszámolt törökös ellenzékhez tartoztak, akárcsak az akkor lefejezett Kendi István családja is. Báthory hívei között egyesek a Habsburg érdekeket szolgálva, Basta generális seregében harcoltak, mások Mihály vajda embereként voltak ismertek. E csoportok között vallási különbségek is léteztek, amelyek gyakran éket vertek közéjük.

A fejedelem szeszélyesen osztott birtokokat. Az érdem és az adomány között sohasem volt összefüggés.

Számára sok rosszindulatú mendemondát szereztek az ajándékok, ami a vezető elitben állandósította a gyanakvás légkörét. Báthory könnyelműsége a végletekig fokozta a politikai ellentéteket. Szeretőjévé kényszerítette számos bizalmi emberének feleségét, ezért a tanácsúri méltóságban ülő urak feleségeit gyakran az uralkodói kegy megszerzőiként emlegették.

Báthory Gábor és a székelyek
Báthory Gábor igénybe vette a székelyek hadi erejét. Cserében a székelyek mintha elfeledték volna a Báthoriaktól elszenvedett sérelmeiket és szívesen szolgálták az új fejedelmet. Uralkodása elején Kászonszék lakosait fölmentette a hadviselés alól a moldvai határszéli utak és ösvények őrzése fejében. Az 1608. szeptemberében megtartott országgyűlésen törvényt hozatott arról, hogy aki a székelyek közül jobbággyá lett, azt szabadítsák fel, hogy hadban szolgálhasson, és ha újra jobbágyságra adná magát, halállal bűnhődjék. A székelyföldi jobbágyok számbavételére általános vizsgálatot rendelt el. A fejedelem arról is döntött, hogy ezentúl nemes vagy lófő szabad székelyt jobbággyá tenni ne lehessen.
Bőkezű adományozásával odáig ment, hogy a háromszéki lófőket Brassó ostrománál tanúsított szolgálataikért kivette a törvényes teherviselés alól. Ezt a többi székely sérelmesnek tartotta, és panaszukkal az országgyűléshez fordultak. A rendek 1612. május 12–25. között megsemmisítették a háromszéki lófőknek adott fejedelmi adómentességet.
Báthory a székely városoknak is számos kiváltságot adott. Védelmezte és visszaállította régi jogaikat pereskedéseik kapcsán is. Az 1609. májusi országgyűlésen törvényt hozatott, hogy a székelyeket ne idézzék mindenért a királyi táblára, hanem a széki központokon perlekedjenek ellenük. Ezt a rendelkezését megújította az 1610. szeptemberi országgyűlés is.

Kifosztott városi polgárság

A fejedelem végigudvarolta az urak kastélyait és végigmulatózta a városokat is. Kolozsváron tartotta húga menyegzőjét, óriási pazarlással Szebenben fogadta az athnamét hozó portai követet, de Brassóban is sokat mulatozott. Mindig kifürkészte, hol van még pénz a hosszú háborúsorozatban legyengült fejedelemségben. Felderítette a gazdasági erőforrásokat, de képtelen volt arra, hogy ezeket értelmes gazdaságpolitikával hatalma támogatására fordítsa.

Egy középkori fejedelmi zsarnokként fosztotta ki a polgárokat: rendszeres adóztatás helyett szeszélyes látogatásaival felélte készleteiket. Viselkedésével maga ellen fordította Erdély polgárságát.

A városok elleni támadásra régen készült. Nagy ősét, Báthory István királyt idézve emlékeztetett a régi mondásra: „ha valaki Erdélyt bírni akarja, Szeben városának kulcsait vegye zsebébe és úgy bírhatja a szászokat”. Míg azonban István király kiváltságaikat támogatva állította maga mellé a szász rendeket, Gábor a lerohanásukat tervezte.

Moldvával szembeni erőfitogtatás

Báthory Gábor 1609. június 14-én Moldvába küldte a vajdaságok erdélyi szakértőjét, Weiss Mihályt azzal a megbízatással, hogy a nem egészen egy esztendeje aláírt szerződés okmányait visszahozza és a Moldvával folyó erdélyi kereskedelmet felmondja. Az okot az adó elmaradása jelentette. Weiss főbírót a megbízás kellemetlenül érintette, hiszen mondvacsinált ürügyet kellett Jászvásárban előadnia, mivel az adó kifizetésének időpontja még nem járt le. A főbíró nem mert szembemenni a fejedelemmel, ezért a csendes ellenállást választotta. A kívánt okmányok nélkül jött haza, de a gyermek vajda ígéretével: amint lehet, küldik az adót.
November 1-jén meg is jött Moldvából a követ, aki azonban csak Moldva rémületét tolmácsolta, a teljes adót nem tudta behozni. Kétezer forintot küldtek vele, meg egy lovat és egy kecskét ajándékképpen. A fejedelem a csekélyke pénzt szinte a követ arcába vágta, csupán a szegényes ajándékot tartotta meg. A követet fogságba vetette, amíg a szövetséglevelet vissza nem kapja. Háború mégsem lett a dologból, mert a moldvaiak – negyven ajándék kecske kíséretében – a szövetséglevelet elküldték Erdélybe.

(folytatjuk)

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat