Tiltott Csíki Sör – igazi székely sikertörténet

Az Igazi Csíki Sör megjelenésétől fogva a viták középpontjában állt. Támadták a galamblelkű erdélyi liberálisok, akiket zavart, hogy a címke egynyelvű és csak a hátoldalon lehet néhány, a törvény által előírt sort olvasni románul. Szilágyi N. Sándor nyelvész terjedelmes írásban próbálta hitelteleníteni a gyártót, mert szerinte a nemzeti identitásból kovácsol tőkét, s még azt is képes volt ráolvasni, hogy bírói ítélet dacára rovásírással szerepel a sörön a Csíki Sör megnevezés. Mintha legalábbis egy elnyomó állam bírói ítéletének kijátszása felróható cselekedet lenne. (A neves professzor szövege olymértékben csöpögött a rosszindulattól, hogy fontosnak éreztem részletes választ adni, akit mélyebben érdekel a kérdés, a Kapu hasábjain megjelent reakciómat megtalálja itt.) 
De a helyzet az, hogy még a nemzeti oldalon is lehetett hallani fanyalgó megjegyzéseket a tulajdonos múltjáról, az agresszív, vitatható eszközöket bevető marketingről és még a sör minőségéről is. Ami utóbbi szempontot illeti, azt el lehetne intézni azzal, hogy „de gustibus non est disputandum”. De ehelyett inkább

Akárcsak a „testvérei”, a Csíki Gold, a Szűretlen, a Csíki Krém és a Székely Sör, amelyek nem sokban különböznek egymástól. Megannyi rekesz elfogyasztása után a Szűretlen, Gold és az Igazi Csíki maradt a három kedvencem, de a többi világos sört is örömmel iszom bármikor. Jó a barna sörük is, a pIPA megállja helyét a hasonló árkategóriájú nagy szériás IPÁk versenyében.

Fontos, hogy gubát a gubával, subát a subával vessük össze. A temesvári Bereta, Owl, One Two, a bukaresti Hop Hooligans, a nagyváradi Addictive Brewing, a kolozsvári Hophead vagy a borsi Bers Nova csúcsminőségű söreit a budapesti Mad Scientisttel, a Monyóval vagy a szekszárdi Brew Your Minddal kell összevetni s nem a Dreherrel vagy az Ursus­szal. Ezen főzdék termékeinek többsége palackra/dobozra 15 és 25 lej közötti összegbe kerül, mert a készítők nem spórolnak a magas minőségű, drága alapanyaggal. (A magyarországi prémium sörök egy része 1000 forint, tehát 13-14 lej alatt is megkapható, ez Erdélyben nem jellemző.) Az Igazi Csíki Sört a hasonló, 4 lej körüli, jobbacska alsóerjesztésű, lagersörökkel vessük össze, ne a többszörösébe kerülő prémium italokkal. Márpedig a maga mezőnyében jól megállja a helyét.   

Ami a marketinget illeti, ez jellemzően humoros, rokonszenves. Nemzeti érzés ellen beoltott csőlátású liberálisnak kell lenni ahhoz, hogy például pornót emlegessen valaki egyik reklámfilmjük kapcsán, mert bizony ilyen is megesett, nyilván egy ballib portálon, a Transindexen. Azt sem hallgathatom el, hogy volt a tulajdonosnak egy balszerencsés nyilatkozta, miszerint a Csíki Sör az egyetlen valódi kézműves sör, ugyanakkor a cég részéről a tájékoztatás a Heinekennel való pereskedés során sem volt minden esetben valósághű. Akadt továbbá egy nem mindenki számára felhőtlen élményt adó nyereményakció, amikor alig fértek el a nyertesek a sörház udvarán, de e néhány botlás ahhoz képest, hogy immár nyolc éve piacon van egy jó ár-értékarányú székely sör, igazából mellékes.

Emlékszem 1990 első felében Kézdivásárhelyen a magyar rádió akkori főszerkesztője azt magyarázta nekünk, MISZSZ-eseknek, hogy nem lehet lemondani a város kb. 10%-nyi románságáról. De. Le lehet mondani, sőt ez is lenne az út. A kétnyelvűség annyira szükséges, amennyit a törvény előír, egyébként a nemzetet saját nyelvének kultiválása és minden más nyelv fölé emelése tartja meg.

E sör öntudat-erősítő is: sikerült megalkotni egy esztétikus, giccs- és modernkedésmentes, székely szimbólumokra építő, szemgyönyörködtető címkét, s egy ügyes hátcímkeszöveget, amely visszavezeti a sörfőzde alapítását a 16. századi gyökerekhez. Mindezek mellett a sör egyfajta székely kultúrexport feladatát is ellátja, hírnöke a székelység életrevalóságának. Nem szólva arról, hogy ma már a terítés Kárpát-medencei szintű, elég elolvasni a honlapon a forgalmazók listáját. Nemcsak üzleti, de közösségi szempontból is ügyes lépés volt a Csíki Chips piacra dobása is, amit székely burgonyából készítenek, erősítve a helyi termelőket.

A Csíki söröző franchise-t 2018-ban indították el. A honlapról megtudhatjuk, hogy ehhez bárki csatlakozhat, a hálózatba a belépés ingyenes, nincs havi- vagy bármilyen egyéb díj. „A csomag részeként nemcsak a Tiltott Csíki Sör, hanem a hely méretének, illetve az általa nyújtott szolgáltatásoknak megfelelően a kész arculat kialakítása, a know-how, valamint a döntési szabadság és gazdasági önállóság is egyaránt jár” – olvashatjuk a bemutatkozó sörök között. A formatervezés főbb elemei a sörgyárban már 2015-ben működő sörkimérés, bárrészleg légkörét idézik. A belsőépítész kitűnően ötvözi a modern formavilágot és a hagyományos elemeket. A pincérek székely népviseletben szolgálják ki a vendégeket, ami önmagában is lélekemelő. Az étlap újságformátumú, az ételeken kívül sok érdekes adattal szolgál. Ha egyedül ülünk be, és nem a telefonunkat babráljuk, remek olvasnivalót biztosít a várakozás idejére.

Az ételválaszték átgondolt, minőségét tekintve átlag felettinek mondható. A tisztes, erős fősodort képviseli. Kezdetben még jelentős különbség volt az ételválaszték tekintetében az egyes sörözők között, lassan az egységesedés irányába mutatnak a jelek. Annyi mozgásszabadsága van a séfnek, hogy készíthet napi ajánlat keretében néhány fogást az alapválaszték mellett.
Két söröző között formaelemekben is akadnak különbségek, de a megjelenés, az összhatás nagymértékben egységes.

Tetszetős, hogy a különféle használati tárgyak felirata magyar, Temesváron is, ahol már csak 5 százaléknyi a részarányunk.

A budapesti nagyobbik, Mech­wart-ligeti egységben jót derültem egy jelentős szarvakkal ékített trófeán, amely alá azt írták: medvekoponya Tusnádfürdőről. El lehet képzelni a véletlenül betévedő plázacicát, aki elgondolkodik, hogy miként nem vette eddig észre a medvék fején a szarvakat. Amikor legutóbb a budapesti sörözőben jártam, profi néptáncosok mutattak be eredeti erdélyi táncokat, amely szintén kiváló reklámötlet, érték­őrzés- és hagyománynépszerűsítés egyszerre.

Csíki söröző működik jelenleg Budapesten a már többször említett budai egységen kívül a Nyugati pályaudvar mellett, Csíkszentsimonban, Gyulán,
Szegeden, Temesváron, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen, ezeket a helyiségeket sikerült eddig felkeresnem. Még nem jutottam el a nagyváradi, besztercei, csíkszeredai, borszéki, szászrégeni, nagyszebeni, tusnádfürdői és bukaresti egységekbe, de az említett nyolc söröző-étterem is elegendő az összkép kialakításához.

Kínálnak többek között rántott sajtfalatkákat áfonyával, szász sajtos kolbászt magos mustárral és székely pityókával, hamburgert, miccset, kacsacombot. Budapesten a séfajánlat keretében csorbalevest, egészben sült pisztrángot fokhagymásan juhtúrós puliszkagolyóval, hagymás rostélyost, székely káposztát házi tejfellel, túrófánkot erdei gyü­mölcsmártással.

Volt szerencsém enni Budapesten remek padlizsánkrémet, hevenyészetten tálalt, de jól elkészített góbécsülköt és hasonló szintű erdeigyümölcs-mousse-t, Gyulán kiváló ropogós csirkeszárnyakat, meglepően jó hamburgert, Temesváron átlagos miccset és jónak mondható csokilávát, Székely­udvarhelyen gyengécske szász kolbászt, lelketlen sült krumplival, valamint finom rántott sajtot élményt nem adó rizzsel. Utóbbi helyen az ételek hiányosságát pótolta a rendkívül kedves fiatal pincérhölgy, aki székely humorát is megcsillogtatta.
Temesváron sajttortát rendeltünk csomagolva. Pincérünk elmagyarázta, hogy nem tett rá fagylaltot, nehogy elolvadjon. Jeleztük, nem is jár hozzá fagylalt, ekkor derült ki, hogy az átadott csomag nem sajttortát rejt, hanem csokilávát. Mondtuk is neki, hogy mi mást kértünk, elsőre azt állította, hogy sajttorta a neve a lava cake-nek.

A pincérek szokták gyűjteni a vendégek vicces gasztronómiai baklövéseit, azt hiszem, egy fordított lista élére kívánkozik az a sületlenség, hogy a csokilávának sajttorta a neve. Amikor mutattam neki a saját étlapján, hogy két desszertről van szó, amit más-más áron kínálnak, akkor azt felelte: ez a régi étlap. Mintha lenne ennek bármiféle jelentősége a vita szemszögéből. Végül helyben ettük meg az újratálalt csokilávát. Nem volt ez sem rossz élmény, a kedvesség, az igyekezet és a jóindulat többet nyom a latban, mint a szakszerűség. Százszor inkább egy felkészületlen kedves pincér, mint egy szakszerű arrogáns. S akkor nem szóltunk arról,

Összefoglalva leszögezhetjük: a Tiltott Csíki Sör jól kitalált és remekül megvalósított márka, amelynek hordozói – a sör mellett a chips, valamint a söröző franchise – egymást erősítik. Igazi székely sikertörténet.