Testet és lelket szennyező ipari kolosszus

A múlt század 60-as éveinek elején épült műtrágyagyártásra szakosodott Azomureş vegyipari kombinát már létesítésekor megosztotta a marosvásárhelyi közvéleményt. Míg egyesek a munkalehetőséget és a hazai ipar és mezőgazdaság fejlődését látták benne, mások ökológiai veszélyforrásra figyelmeztettek. De erről – akárcsak a gyár munkaközösségének etnikai összetételéről – adühöngő nacionalista-kommunista érában nem volt tanácsos beszélni. A rendszer kizárólag a dolgok jó oldalát mutatta be: a vegyi üzem munkahelyeket teremtett, ezáltal jelentősen növelte a város lakosságát, a műtrágyagyártással pedig hozzájárult a mezőgazdaság fellendítéséhez és az export növeléséhez. Arról, hogy Marosvásárhelyen és környékén milyen arányban nőtt a rákos vagy a légúti megbetegedések száma, hány várandós anya veszítette el gyermekét, mikor és milyen munkabalesetek történtek a gyár kerítésén belül, még statisztikát sem volt szabad készíteni. A lakosságtól meg végképp nem kérdezte meg senki, hogy ködös napokon miként ízlik a kombinát által generált csípős levegő.

Az Azomureş nem csak a szocialista rendszer privilégiumait élvezte: 1990 után is lényegesen olcsóbban jutott földgázhoz, mint más állami vagy magánkézbe került vállalat. A Romániában amúgy sem túl szigorú környezetvédelmi előírások nem vonatkoztak az Azomureşre, és a hatóságok túlságosan és gyanúsan elnéző magatartásából ítélve úgy tűnik, a mai napig nem vonatkoznak. Míg a nyugati világ bármely sarkában egy ilyen füstölő-mérgező ipari kolosszust már rég bezártak volna, nálunk a hatóságok újabb és újabb haladékot adnak a technológiai folyamat korszerűsítésére. Elmondásuk szerint – a vállalat privatizáció utáni – török, majd svájci tulajdonosai sokat költöttek a környezetvédelmi gondok csökkentésére. Nyereségként közben még többet tettek zsebre és vittek ki az országból.

A kombinát védelmezői mindmáig a város tönkrement ipari létesítményeire hívják fel a figyelmet: az Azomureşnek is az egykori kenyérgyár, cukorgyár, IRA, Frigorifer, Vinalcool, készruhagyár, számítógépgyár, Metalotehnica, építkezési tröszt, téglagyár vagy akonzervgyár sorsára kellett volna jutnia? – teszik fel a többé-kevésbé jogos kérdést. A felsorolt vállalatok ma már valóban a múltéi. Egyiknek-másiknak még áll egy-egy csarnoka vagy irodaháza, de rendeltetése rég megváltozott, és van olyan is, amit – miután ócskavasként elkótyavetyéltek – a földdel tettek egyenlővé.

Megváltoztatta az etnikai arányokat

Az évtizedek során a kombinát nemcsak a levegőt, hanem a lelkeket is szennyezte. A múlt rendszerben is nyílt titoknak számított, hogy az ipari kolosszus Marosvásárhelyre telepítésének kőkemény politikai okai voltak. A nacionalista-kommunista rendszer az új üzem által próbálta javítani az akkor még a magyaroknak kedvező etnikai arányokat. A több ezer új munkahellyel lehetőség nyílt a Kárpátokon túli románság tömeges betelepítésére. Az Azomureşben akkora volt aromán fölény, hogy a gyár több mint negyvenéves történelmében még ideiglenes jelleggel sem volt magyar vezér vagy aligazgató. A középkáderek zöme is mind román, a munkások közt pedig elvétve akadnak magyarok. A valamikori erdélyi, marosvásárhelyi toleranciához, többnyelvűséghez és kölcsönös megbecsüléshez kevésbé szokott regáti munkások voltak a leghangosabbak az 1990. márciusi események kirobbantása előtt, miközben ugyanők voltak a legcsendesebbek 1989 decemberében, amikor szinte a teljes Dózsa György utcai gyárnegyed a főtérre vonult. A forradalom után nem sokkal a kombinát alkalmazottai Vasile Urdea igazgató vezényletével hegesztőpisztollyal vonultak a gyár elé, és oszlopostól vágták le a város végén elhelyezett kétnyelvű helységnévtáblát. Hőstettéért a vállalatvezetőt a kormány prefektusi tisztséggel jutalmazta. A magyarellenes politikára épülő Román Nemzeti Egységpárt, a szomorú emlékű PUNR színeiben Urdea volt Maros megye első prefektusa.

Robbanásban tűnhetne el a város és környéke

Az évtizedek során számtalanszor felmerült a vásárhelyiekben, hogy mi történne, ha egy szép napon a kombinát felrobbanna. Szakemberek szerint erre még gondolni is rossz, hisz hatvan kilométeres körzetben állítólag minden a levegőbe repülne. Ez körülbelül azt jelenti, hogy Marosvásárhelyen kívül a megye összes városa – Szászrégen, Segesvár, Szováta, Radnót, Marosludas, Dicsőszentmárton, Nyárádszereda, Erdőszentgyörgy, Nyárádtő és Nagysármás – és azok környéke elpusztulna. A 70-es évektől több ízben is vészhelyzetet jeleztek az Azomureşben, de a tragikus kimenetelű munkabalesetek soha nem haladták meg az üzem területét. Legutóbb idén nyáron egy tízperces áramkiesés okozott komoly fejtörést a szakembereknek. Bár nem sokkal utána a termelés újraindult, a meghibásodás miatti kárt jó ideig nem tudták teljesen helyrehozni. Arra a felvetésre, hogy sokan aggódtak az incidens lehetséges tragikus következményei miatt, Aurel Botezan műszaki igazgató azzal próbálta nyugtatni a közvéleményt, hogy egy pillanatig sem fenyegette veszély Marosvásárhelyt vagy annak lakosságát. Ha a kombinát alkalmazottjai nem engedik ki a vízgőzt és a nitrogén-dioxidot, akkor sem fenyegette volna robbanásveszély a létesítményt, hisz ilyen esetben a biztonsági berendezés automatikusan bekapcsol és megnyitja a szelepeket – magyarázta az igazgató. Amennyiben az automata nem lépne működésbe, a huszonnégy órás szolgálatot teljesítő műszaki operatőrök intézkednek – tette hozzá anélkül, hogy cáfolta volna azt a feltételezést, miszerint a kombinát akár fel is robbanhatott volna.

Minden politikus környezetvédő lett

Az Azomureş témája a magyar–magyar előválasztási kampányban, de a román pártok 2016-ra való „hangolásában” is helyet kapott. A három magyar jelölt közül ketten, Soós Zoltán és Portik Vilmos, megpróbálták maximálisan kiaknázni a helyzetet. Kettőjük közül is az RMDSZ jelöltje volt a legdrasztikusabb: Soós szerint be kell záratni a kombinátot, hisz minden más megoldás ideiglenes, esetleges és hatástalan. „Ez a gyár egy időzített bomba. Egyrészt egészségünkre káros anyagokat bocsát ki, másfelől állandó robbanásveszélyben tartja a várost és a környező településeket” – fejtette ki. Soós Zoltán egy eddig soha nem ismertetett statisztikára hivatkozva elmondta: Marosvásárhely a légzőszervi megbetegedések miatti elhalálozás ranglistavezetője. Az általa bemutatott adatok szerint a városban az országos átlaghoz képest másfélszer többen halnak meg légzőszervi megbetegedésekben. „Marosvásárhely nemcsak kórházközpont, de nagyon beteg város is” – hívta fel a hatóságok és a közvélemény figyelmét a szövetség politikusa.

Vetélytársa, Portik Vilmos – aki nem tagja a marosvásárhelyi önkormányzatnak, mint ahogy egyetlen néppárti kollégája sem – civilként egy határozattervezetet dolgozott ki, szorgalmazva a vegyipari kombinát szennyező hatásának felmérését független szakértőkkel. A jogszabály értelmében Portiknak össze kellett gyűjtenie a városi szavazókorú lakosság 5 százalékának az aláírását. Ezt követően a tanács köteles napirendre tűzni a dokumentumot. „Azt szeretnénk, hogy ne az állami környezetvédelmi hatóságok mondjanak véleményt, hanem teljesen független szakértők. Ők mondanák meg, hova kell felszerelni a mérőműszereket, és mennyi ideig kell méréseket végezni. Azért lenne jó, ha a városháza vállalná ennek a kutatásnak a költségeit, mert akkor van esély rá, hogy az eredmények valóban megfeleljenek a valóságnak.”

A kombinát magyar oldalról történő tematizálása alapján hasonló kezdeményezéssel rukkolt elő Dorin Florea polgármester is, aki 2000-től errefelé csak az utóbbi hónapokban emelte fel a hangját a környezetszennyezés ellen. Az elöljáró megígérte, hogy megkeresi a törvényes lehetőségét annak, hogy a városháza független céget alkalmazzon a vegyi üzem okozta szennyezés korrekt felmérésére. Dorin Florea polgármester szerint az Azomureş vezetősége nem tesz egyebet, minthogy semmibe vegye, hülyítse és főleg fertőzze Marosvásárhely és környéke lakosságát. „A kombinát vezetői egy rendkívül perverz kampányt folytatnak: azon túl, hogy fertőzik a lakosságot, még hülyítik is. Azzal dicsekednek, hogy mennyit fektettek be. Nem érdekel. Engem az érdekel, hogy ne szennyezzék a levegőt!” – szögezte le a városatya. Dorin Florea leginkább azt sérelmezi, hogy az Azomureş vezetői egyszer sem álltak ki a lakosság elé, hogy elnézést kérjenek az okozott kellemetlenségekért. Ezzel szemben mindegyre a munkahelyek elveszítésével riogatják az ott dolgozókat és családjaikat, miközben az utóbbi években – bizonyos tevékenységek kiszervezésével – ők maguk bocsátottak el mintegy ezer alkalmazottat. Bármennyire is populistának tűnhet a városgazda megnyilatkozása, orvosként Florea tudhatja, mit beszél. Megállapítása, miszerint a kombinát legjobb légszűrőit az emberek tüdeje képezi, tragikomikumba illő.

A légszennyezés ellen küzdők sorába a pártok is feliratkoztak. Az RMDSZ önkormányzati képviselői népszavazást indítványoztak a kérdésben, mert ez szerintük minden más kísérlettel szemben olyan jogi eszköz, amely az illetékes hatóságoknak is segít a problémát megnyugtatóan kezelni. A kormányzó Szociáldemokrata Párt helyi vezetői pedig a kombinát alkalmazottainak a nyugdíjkorhatár-csökkentését javasolta.

Erősödő civilek, gyenge érdeklődés

Az Azomureş folyamatos szennyezése ellen egyre hangosabban fellépő civil társadalom nem szeretné, ha a politikum rátelepedne a témára. Az egykori forradalmárok szervezetét vezető Hamar Alpár Benjámin viszont örül annak, hogy végre a politikusok is belátták, hogy nekik is lépniük kell, és elkezdtek mozgolódni. „Egyelőre nem telepedtek rá, csak bekapcsolódtak, ami nem baj. Jó, hogy eljönnek a tüntetésre, de azt nem szeretném, ha valaki is kampánytémának használná fel a kombinátot. A politikum tegye a maga dolgát a parlamentben, a kormányban, mindenütt, ahol hatni tudna a törvényesség betartására, mi, forradalmárok pedig továbbra is a társadalom őrzőkutyái maradunk” – fejtette ki az Erdélyi Naplónak Hamar Alpár Benjámin, aki szerint az ügy és a cél csakis közös lehet. Hamar Alpár Benjámin – aki néhány éve a vegyi üzem mögött elterülő Náznánfalvára költözött – azt állítja, olyan erősségű és mindegyre ismétlődő légszennyezést, mint májustól errefelé, soha nem tapasztalt. Annak dacára, hogy az általa szervezett utcai megmozdulások nem vonzottak túl nagy tömeget, Hamar nem tántorodik el szándékától, és október 17-re, szombat délelőtt 11 órára újabb tüntetést szervez. „Az emberek még nincsenek tudatában annak, hogy mekkora erő van a kezükben. Ha augusztusban ezrek vonultunk volna utcára, a kombinát ma már be lenne zárva!” – véli Hamar Alpár Benjámin. Megjegyzésünkre, hogy az etnikailag nagyjából fele-fele arányú városban a prefektúra elé nagyrészt magyarok vonultak, a szervező belátta, valóban így van. „Számos visszajelzést kaptam román részről, hogy a munkahelyükön megszólták őket, hogy miért játszanak az RMDSZ kezére? Holott a tüntetést a forradalmár egyesület szervezte, melynek vannak magyar és román tagjai egyaránt. Ha a Vatra Românească hívna az utcára, a saját meg a gyermekeim egészségéért én kivonulnék” – fejtette ki a tüntetések szervezője. A környezetvédelmi tárca álláspontja szerint – utcai tüntetéssel vagy anélkül – a Maros megyei környezetvédelmi őrségnek jogában állt volna több alkalommal is felfüggeszteni a műtrágyaüzem tevékenységét.

Szemet hunyó miniszterek

A két nemzeti közösség mindmáig emblematikusnak számító vezére, Dorin Florea polgármester és Borbély László parlamenti képviselő az évek során számtalanszor szembementek környezetvédelmi témák miatt. Míg az RMDSZ honatyája a kegyetlen és értelmetlen fairtást rótta fel az elöljárónak, Florea mostanában a kombinát szennyezése fölötti szemhunyást pedzi egyre gyakrabban. A kölcsönös vádaskodásokat nem követik kézzel fogható bizonyítékok, egy viszont biztos: az Azomureş, mely fennállása óta mindössze egy vékonyan teljesítő cselgáncs szakosztályt tartott fenn, Borbély minisztersége alatt hirtelen sportbarát vállalattá vált. A kombinát akkori, török tulajdonosai azt a Maros KK kosárcsapatot kezdték támogatni, melynek vezetőtanácsában a magyar politikus mindmáig kulcspozíciót tölt be. A két RMDSZ-es környezetvédelmi minisztert, Borbély Lászlót és Korodi Attilát váltó demokrata-liberális tárcavezetők sem léptek a kombinátügyben. Eközben Borbély legalább elmondhatja, hogy a megyei környezetvédelmi őrség az ő közbenjárására szerezte be azt a mozgólaboratóriumot, melynek segítségével számtalan ízben sikerült kimutatni a környezetkárosítást.

Jövőre ígér új szűrőberendezést a vállalat
Az 1962-ben alapított Azomureş kombinát Marosvásárhely kolozsvári kijáratánál épült fel, és Románia legnagyobb műtrágyagyártó üzeme volt, mára viszont az egyetlen maradt. Évi kapacitása 1,2 millió tonna, amelynek kétharmadát a hazai piacon értékesíti, a többit exportálja. Felmérések szerint a romániai mezőgazdaság akár évi 2,2 millió tonna műtrágyát is elfogyasztana. Az Azomureş miatt gyakran füst és rendkívül kellemetlen csípős szag lengi be a várost, ezért működése évtizedek óta megosztja a város közvéleményét. A környezetvédelmi ügynökség számos bírságot kirótt a cégre légszennyezés miatt. Az orvosok szerint azokon a napokon, amikor a kombinát csípős levegője a városra telepszik, a szívbetegeknek és asztmásoknak kimondottan ellenjavalt a szabadban tartózkodás. Egy, az RMDSZ által bemutatott statisztika szerint az elhalálozások 7,5 százalékát légúti megbetegedések okozzák Maros megyében, ami csaknem duplája az országos átlagnak. A környezetvédelmi minisztérium államtitkára, Szép Róbert szerint, bár a vállalat vezetősége igyekszik csökkenteni a légszennyezést, országos szinten továbbra is élen jár a szennyezés tekintetében. A jelenleg svájci tulajdonban lévő gyár a jövő év elejére ígéri a környezetszennyezést csökkentő beruházások elvégzését, de a lakosság nagy része kétkedéssel fogadja a terveket, így a múlt héten civilek tüntettek a szennyezés megállításáért. Az Azomureş vállalta, hogy fejlesztéseket végez, ami által csökkenti a kibocsátásokat: e vállalások alapján 2016. január elsejéig működhet, azt követően pedig ígéretei szerint az új szűrőberendezések beüzemelésével jelentősen csökkenni fog a légszennyezés.