Kőbe zárt lélek

Demeter Zsuzsa 2015. augusztus 21., 10:53 utolsó módosítás: 2015. augusztus 21., 16:39

Bő másfél éves szünet után hálaadó istentisztelet keretében adták át a felújított kolozsvári Farkas utcai református templomot. A Mátyás király támogatásával épült templomot, Délkelet-Európa legnagyobb egyhajós gótikus székesegyházát EU-s pénzből és román, illetve magyar állami támogatással újították fel.

Noha a hivatalos megnyitóra hétfő estig kellett várni, a vasárnapi hálaadó istentisztelettel gyakorlatilag már megkezdődött a hatodik Kolozsvári Magyar Napok programsorozata. S bár egyes vidékeken, mint igehirdetésében Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke kiemelte, a falunapokat istentisztelettel, misével nyitják, jelezve a közösség együvé tartozását, a közös ünnep örömét, a Kolozsvári Magyar Napok nyitánya történelmi léptékkel nézve is rangosra sikerült. S ha más érdemleges nem is történne az idei magyar napokon, a Farkas utcai református templom renoválása, a templom átadása unokáknak mesélendő esemény marad a hívek, az érdeklődők életében.

Nem túlzás ugyanis azt állítani, hogy olyan történelmi pillanatot élhettünk át a zsúfolásig megtelt templomban, amely nem sokszor adatik meg az ember életében. A templomot egyébként legutóbb 1958–1963-ban restaurálták, s Maksay Ádám, a felújított munkálatokkal megbízott főépítész szerint a következő száz évben nem lesz szükség újabb renoválásra. A felújításnál használt 21. századi technikáknak köszönhetően a templom ugyanis ma jobb állapotban van, mint 40, 100 vagy 200 évvel ezelőtt.

Lenyűgöző gótika

A fél tizenkettőkor kezdődő istentisztelet előtt bő egy órával már gyülekeznek a hívek, a Szent György-szobor körül megterített asztalok, szeretetvendégségre várják majd az egybegyűlteket. A templomba lépve hatalmas üvegajtó fogadja a látogatót, még légiesebbé téve a világos színű falfestés következtében kivilágosodott templombelsőt. A gótikus csillagboltozat, a templom felújított bútorzatának, a 17–19. századi halotti címerek és nyomtatott kárták egyedülálló, felújított gyűjteménye, a restaurált színes üvegablakok láttán szabályszerűen földbe gyökerezik a lábam. A hatszögletes, festett, homokkő szószék alabástrom betétei, a 17. századi erdélyi kőfaragás remekei újra régi élénkségükben csillognak, a ciprusfából készült, szintén festett és aranyozott, 1647 áprilisában felszerelt szószékkorona szintén visszanyerte régi szépségét. Helyet foglalok a sajtósok számára kijelölt, a pillérközöket kitöltő hátas padok egyikében, a segesvári és besztercei asztalosok keze munkái újra régi fényükben csillognak, a padok alatt végigfutó fűtésrácsok diszkréten utalnak a 21. század technikai újításaira.

Az esemény rangját jól jelzi, hogy igen magas az egy négyzetméterre eső méltóságok, politikusok, közéleti szereplők száma. A felújított, restaurált, padlófűtéssel otthonosabbá tett padokban, mondhatni mindenki ott van, aki számít a város életében: egyetemi tanárok, akadémikusok, színészek, írók gyülekeznek a máskor hűvös, most azonban fülledt meleget árasztó falak között.

Otthon és jövő az Isten házában

„Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni” – csendül fel a frissen felújított orgona hangjára a 153. ének, s a Református Kollégium kórusának közreműködésével elkezdődik a hálaadó istentisztelet. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, aki beszédét a 150. zsoltárra építette, minden erdélyi református, sőt a Kárpát-medencei magyarság szimbolikus ünnepének nevezi a templom felújítását és átadását, s a templom több mint 500 éves múltját felelevenítve emlékezik meg azokról a mecénásokról, akik támogatásával felépülhetett és időről időre megújulhatott az istenháza, utalva egyben arra is, hogy a jelenlegi újjáépítés is kivitelezhetetlen lett volna a külső támogatások nélkül.

A felújítási munkálatok nemcsak az épület restaurálását, de korszerűsítését is jelentik, a korszerű villany- és fűtésrendszer otthonosabbá teszi a templomot, összegzi Kató Béla, kiemelve: a korszerűsítés mit sem ér, ha nincs élő gyülekezet, amely használja és élettel tölti meg a templomot. A kolozsvári magyarok az intézményeikben érezhetik igazán otthon magukat, emeli ki, ezért kell minden évben új intézményeket építeni, a régieket pedig felújítani, ezek az intézmények lesznek ugyanis azok, amelyek a Kolozsvárra érkező egyetemistáknak tanulmányaik befejeztével teljes értékű életet biztosítanak: „Mi Európának a segítséget nem emberáldozatban szeretnénk visszafizetni, hanem azzal, hogy itt őrizzük a hitet, a gótikát, az orgonamuzsikát, mindazt a szellemi értéket, amelyet őseink létrehoztak és reánk hagytak” – zárja beszédét a püspök.

Nagy Péter, a belvárosi református gyülekezet főgondnoka, valamint a magyar kormányt képviselő Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a püspök gondolatmenetét folytatják. Az otthon és jövő motívumára fűzik fel mondandójukat: a múlt mellett a templom jövőbeli hivatását se feledjük – emlékeztetett Nagy Péter. Az otthonossá tett felújított templomot élő gyülekezettel kell még lakájosabbá tenni. Balog Zoltán kiemelte, a több évszázados múlt terhét úgy kell továbbadni, hogy „a tradíció ne csak múlt legyen, az innováció ne csak jövő legyen. Ahol csak tradíció van, az múzeum. Ahol meg csak innováció, az kísérleti laboratórium. Ha a kettő együtt van, élő szilárd alapokkal bíró közösségről beszélünk”.

Kolozsvár lelke

Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere igazi lírai pillanatokat szerzett a hallgatóságnak, a Református Kollégium egykori diákjának, Jékely Zoltánnak a versét idézve kiemelte, úgy érzi, a Farkas utcában sétálva, az első kőszínház emlékét megidézve, a nagy múltú kollégiumok épületei mellett elhaladva szinte kitapintható Kolozsvár lelke, kézzel fogható a múlt, s ennek a múltnak a legdominánsabb épülete maga a református templom. Emil Boc, Kolozsvár polgármestere szerint nem sok olyan város van a világon, ahol öt vallásfelekezet püspöke székel, emelte ki a város vallási sokszínűségét.

Az istentisztelet és a feszesre szabott köszöntők után felcsendült a pécsi Angster-cég által 1913-ban készült orgonán a Himnusz, majd ki-ki kedve szerint bejárhatta az immár felszabadított kerengőt – az új funkciót kapott, déli oldalhoz csatlakozó egykori kolostorkerengő, valamint a déli torony az egyházkerületi gyűjtőlevéltár elköltözése nyomán megnyílt immár a nagyközönség számára is, ezáltal ezek a történeti terek kiállítóterekké válhattak. Az egyszerű, diszkrét fémkeretes, osztás nélküli üvegfelületekkel lezárt kerengőablakok esztétikailag a nyitott kerengő hatását keltik – a látogatók előtt eddig elzárt hely szépsége lenyűgöző, bár a kilátás még nem az igazi, a romkert sorsa, rendezése várat magára.

De hogy a templom nemcsak új külsőt kapott a rekordidő – 36 hónap helyett bő másfél év – alatt elvégzett munkálatok során, hanem részben új funkciót is, jól jelzi a magyar napok programjának zenei kínálata is: másfél éves szünet után újra a Farkas utcai templomban kapnak helyet a méltán népszerű orgonakoncertek is. A Nyáresti orgonamuzsika című koncertsorozat idei meghívottjai között szerepel Müller Márta, Miklós Noémi, Fazakas Ádám, Marinescu Miriam és Potyó István. A sorozat egyik várva-várt koncertje Hegyi Gábor Németországban élő trombitaművész fellépése, aki egy Erdélyben alig ismert hangszeren, barokk trombitán játszik, Sárosi Dániel, a debreceni nagytemplom orgonistájának kíséretével.

Magyar fotók a Kárpát-medencéből
Csinta Samu


Magyar szemmel a Kárpát-medencében – ezzel a címmel csábít fotók révén való kalandozásra a Kolozsvári Magyar Napok keretében a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári épületének stúdiótermében nyílt kiállítás. A tárlat a Magyar Távirati Iroda fotóriportereinek munkáit vonultatja fel, köztük Veres Nándor, Kátai Edit és ifj. Haáz Sándor erdélyi fotósokét is.
A felvételek a határon túli magyar közösségek ünnepeit és hétköznapjait igyekeznek bemutatni, a képek tájegységenként csoportosítva segítenek a megjelenített térség azonosításában. A tavalyi, az MTI fotósainak díjnyertes munkáiból álló kiállítás folytatását jelentő tárlat előkészítése idén április óta zajlik, tudtuk meg Cseke Csillától, az MTI fotórovatának vezetőjétől. „Nem korábban készült anyagokból való válogatást hoztunk Kolozsvárra, hanem teljesen új sorozatok készítésére kértük fel a kollégákat – mondta a kiállítás kurátora. – Ezért aztán inkább művészi indíttatású, mintsem klasszikus hírügynökségi anyagok készültek, amelyek között egyaránt megtalálhatók a különböző tájegységek hagyományait, a magyar eredetű épített örökséget bemutató sorozatok, de az ungvári anyagban a mai kárpátaljai fiatalok életének képei is felvillannak.”
Gazsó L. Ferenc, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. MTI Igazgatóságának igazgatója is elsősorban arra a képsorozatra hívta fel a figyelmet, amely a háború sújtotta Ukrajnában „a félelem közepette bulizó” ungvári fiatalság „féktelen életörömét” örökíti meg. Az igazgató elmondta: a képanyagot Kolozsvárról Szabadkára viszik, ahonnan remélhetőleg további kárpát-medencei karrierútra indul.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb