Fergeteges siker a Vásárhelyi Forgaton

Dénes Ida 2013. szeptember 05., 19:05

„Az elmúlt évek során egyre kevésbé érezzük sajátunknak a városnapokat vagy a Marosvásárhelyen szervezett egyéb rendezvényeket” – hangzik a Vásárhelyi Forgatag szervezése mellett szóló egyik érv a programsorozat beharangozójában. A programfüzet napjainak és lapjainak végére érve elmondható: az olykor zavaros körülmények ellenére is sikerült saját és méltó eseményt rendezni.

galéria

Marosvásárhely, augusztus 28.–szeptember 1.: 5 nap, 9 helyszín, 161 program. Első alkalommal megszervezett ötnapos rendezvénysorozat a marosvásárhelyi magyarságért: vásári forgatag, koncertek, kiállítások, előadássorozatok, gasztronómia, ifjúsági programok. Ez a Vásárhelyi Forgatag tömör és majdnem teljes összefoglalója. Bár a forgatag vásárhelyi, de nem csak a város helyszínein – a Kultúrpalotában, a Nemzeti Színházban, a Teleki Tékában, a Bernády házban, a Bolyai téri unitárius templom tanácstermében, a Deus Providebit Házban, múzeumokban, valamint a várban – zajlott, hanem a szomszédos Marosszentgyörgyön is. A köztéri programok ugyanis az előzetes tervekkel ellentétben nem kaphattak helyet a város főterén, így a város tőszomszédságában, a marosszentgyörgyi partszakaszon leltek menedéket. A városközpontot ugyanis a polgármesteri hivatal határozata értelmében a rendezvény nem vehette birtokába. A Dorin Florea polgármester vezette hivatal viszont jóváhagyta a helyi Mioriţa Kulturális Társaság által szervezett Împreună – Együtt című rendezvénysorozatot, amely a forgatag hétvégi programjaival egy időben zajlott. Az önkormányzat támogatta is a „nemzetiségtől független”-ként meghirdetett Împreună – Együtt rendezvényeit, bár a szervezők előzetesen nem pályáztak önkormányzati forrásokra. Az esemény magyar vonatkozású húzóneve az Edda lett volna, ám a magyarországi együttes – értesülve a helyzetről – visszamondta a fellépést. A „Marosvásárhelyi harmóniák” alcímű programsorozat a „nálunk három lej a sör” jegyében várta az érdeklődőket.

A forgatag ennek ellenére fergetegesre sikeredett. Az ellenlábasok munkája éppen az „aki másnak vermet ás…” kezdetű közmondást idézte: a csatározásoknak „köszönhetően” az első forgatag olyan ismertségre tett szert, melynek révén több ezren élvezhették a jó hangulatot szerdától a városban, majd péntektől a Maros-parton is.

 Vásár-hely és világtalálkozó

A Vásárhelyi Forgatag időpontjának kiválasztása egyébként nem véletlen. A szimbolikus kezdés a vásárjog megszerzésével kapcsolható össze, hiszen 1482. augusztus 28-án, azaz 531 évvel ezelőtt Mátyás király kiváltságlevelével vásárjogot nyert a település:„...minden esztendőben ugyanazon szabadságok kiváltságaival, amelyekkel más szabad városoknak vásárai vagy évi sokadalmai tartatnak, úgy találtuk, hogy mindörökké vásárok tartassanak.” A forgatag háttérintézménye az idén márciusban megalakult Marosvásárhelyért Egyesület volt. Társzervezőként több civil szervezet segítette a minél színesebb program kialakítását: kiemelt partnerként az Erdélyi Magyar Néppárt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, az RMDSZ, Marosszentgyörgy Község Polgármesteri Hivatala és a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány működött közre.

Talán nem túlzó az a feltételezés, hogy – elsősorban a szomorú fekete márciusi események miatt – Marosvásárhely az az erdélyi város, amelyet arányaiban véve a legnagyobb számban hagyott el a magyarság az utóbbi évtizedek során. A napjainkban 45 százalékban magyarok lakta település a forgatag ideje alatt első világtalálkozóját is megszervezte: a szombati találkozót, beszélgetéseket gálaműsor zárta az öt nap alatt egyébként többször is megtelt Kultúrpalotában. De a találkozók, vásárok és koncertek mellett természetesen előadások, kiállítások, filmek, színházi előadások, sportesemények, néptánc-előadások és városnéző séták is szerepeltek a programban.

A világtalálkozó szép gondolatát csupán Csegzi Sándor elmaradt előadása árnyékolta be némileg. A forgatag szervezői ugyanis jelezték a jelenleg Dorin Florea tanácsadójaként dolgozó volt alpolgármesternek, hogy tanácsos volna lemondania fellépését, Csegzi viszont sérelmezte ezt. Portik Vilmos főszervező (bal oldali képünkön) így indokolta a döntést: „Sem én, sem Soós Zoltán kollegám nem arra kértük a volt polgármestert, hogy ne tartsa meg a beszédét, hanem elmondtuk, fontosnak tartjuk, hogy a rendezvényt botránymentesen levezethessük. Ezért kértük, mérlegelje, ha netán incidens várható – amiről nekünk információnk volt –, megfelelőképpen kellene hozzáállnia. Sajnálom, hogy Csegzi ezt követően nem értékelte figyelmeztetésünket, pontosabban úgy értékelte, hogy kitiltottuk. Ettől elhatárolódom, mert Csegzi Sándornak nem csak akkor kellett volna megszólalnia, amikor a rendezvény egyik részéről eltanácsolták a szervezők, hanem akkor is tiltakoznia kellett volna, amikor a főnöke, Dorin Florea polgármester, akit ő tanácsadóként segít, úgy döntött, hogy a Vásárhelyi Forgatagot nem tarthatjuk meg Marosvásárhely főterén.”

 Természetesen

Nem tudhatjuk, milyen lett volna, ha a városközpontban kapnak helyet a forgatagos köztéri programok, az viszont biztos, hogy a Sörpatika és gokart pálya szomszédságában igazán természetes hangulat uralkodott. Nem a marosvásárhelyi épületek domináltak, hanem a fás-füves környezet, melyben napközben a családos programok uralták a terepet. Estére a koncertek akkordjai váltották fel a gyerekzsivajt, bár kifejezetten a gyerekeknek játszott például a Kolompos és a Stone Hill 4Kidz. A felnőtt generációt többek közt a Deák Bill Blues Band és a Ghymes csábította a Maros mellé. De ugyanott lehetett kenuzni, műfalat mászni, kistermelőktől zöldséget vásárolni, kézműves portékákból válogatni, vagy szemügyre venni az oktatási céllal kiállított ehető és mérgező gombákat.

„Minden programunk felülmúlta a várakozásokat – értékelte lapunknak a forgatagi napokat Portik Vilmos főszervező. Nem tudok egy olyan programpontot sem mondani, ahol ne lett volna közönség, ahol a közönség ne értékelte volna a munkánkat, úgyhogy azt hiszem, az idei rendezvény sikere már kötelez minket arra, hogy jövőre megszervezzük a második kiadást. Bízom benne, hogy sikerül majd tartanunk a színvonalat, vagy akár növelni is tudjuk azt, és remélem, hogy tanulunk a hibáinkból, így a következő rendezvény még sikeresebb lehet. Ezúton is köszönöm a kitartását mindenkinek, aki segített nekünk, főleg a támogatóknak, partnerszervezeteknek, illetve a szervezői csapatnak.”

„Azt hiszem, a vásárhelyiek visszaadták maguknak a büszkeségüket, és öt napig a legszebb arcukat mutatták. Jövőre találkozunk!” – zárta a beszélgetést a főszervező, aki elégedetten nyugtázhatja, hogy a kitartó munka eredményeként fergeteges magyar kulturális forgatag sepert végig a Bolyaiak városán.

Zászlók a szívben
Kolozsvárról Marosvásárhely felé tartva két hatalmas – Radnóton illetve Marosludason – és számos kisebb román zászlót látni. Mintha Székelyföld felé közeledve egyre fontosabb volna az államnemzeti státus kinyilatkoztatása. De út közben szembe ötlenek azok az Európai Uniós zászlók is, amelyek ma már csak árnyékuk egykori önmaguknak: a szél mintha soha nem is játszott volna velük, hanem egyenesen marcangolta volna őket. Az egykori EU-s álmoknak hűlt helye, csak a megtépázott valóság maradt: ez látszik a lobogókon is. Marosvásárhelyre érve viszont Isten adta szivárvány fogadott: ezt a zászlót senki nem tűzte ki, semmilyen szándékot vagy nemzetet nem képvisel. A párhuzamos rendezvények vásárhelyi harcára talán nem is érkezhetett volna szebb válasz – gondoltam magamban, de akkor még nem tudhattam, milyen csodálatos zászló kerekedik hamarosan mindenik más fölé.
A Kultúrpalotában ülőhelynek nyoma sincs, s az állóhelyek is lassan betelnek. Jó, ha egyáltalán hall így valamit az ember. Aztán addig keresem a helyem, míg az emeleten kukucskáló gyermekek mögé és néhány idősebb néző elé telepszem a földre: így néha-néha mégis kidughatom a fejem. De ahogy megszólalnak az első hangok, rögtön próbálok elkapni néhány másodpercnyi látványt is: a Szentegyházi Gyermekfilharmónia száz kórustagja és negyven zenésze ragad magával. A legkisebb fellépő 9 esztendős, és a legidősebb is csak 21. Székely ruhában pompázó gyereksereg, csodálatos dallamok és játékok, mindenkit magával ragadó hangulat… És még valami: egy feltekert zászló. Mögöttem megindul a találgatás: árpád sávos? Nem, biztos székely zászló, mert kék az alapja! Aztán kibontja a zászlót a legfelső sor szélén éneklő fiatal lány, és kiderül: a harminc éves gyermekfilmharmónia, közismert nevén „Fili” zászlaját lengeti. A zászló alatt pedig csodálatos hangok csendültek, s ezek hatására a hatalmas tömegen olyan boldogság lett úrrá, hogy azt tán egyetlen nemzeti, vagy állami zászló sem múlhatta volna felül. A koncert végén sok kis zászló lengedezett a gyermekek kezében, majd az utcán is találkoztam hasonlóakkal: a vásárhelyiek ennek a zászlónak az égisze alatt hazavihettek magukkal egy olyan élményt, ami sokáig összeköti még őket.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.