Az elfeledett tudós – Vitos Mózesről a Kossuth Rádió Hajnali műsorában

Vitos Mózes 1847. január 5-én született székely gyalog-rendű katonacsaládban, Csíkszentkirályon. A somlyói gimnáziumban hamarosan kitűnt szorgalmával és a régi könyvek és írások iránti szenvedélyes érdeklődésével. Gyulafehérváron folytatta tanulmányait, majd egy évig a bécsi Pázmáneumot látogatta, ahol főleg Mátyás király kódexeit tanulmányozta. Pappá szentelését követően a háromszéki Nyújtódra került, és tíz esztendeig itt teljesített plébánosi szolgálatot. Ez idő alatt írta meg a település történetét.

Amikor a falu 1871-ben leégett, legelőször egy új iskola építését szorgalmazta. A munkában ő maga is részt vett, – hogy példát mutasson híveinek – az elkészült intézményt pedig saját költségén látta el tanszerekkel.

Plébánosi teendői mellett aktív volt Csík megye irodalmi életében is: megalapította Kézdivásárhely hetilapját, a Székelyföldet, amelyet hosszú ideig szerkesztőként is irányított.

Betegsége miatt 1886 augusztusában, 39 évesen nyugdíjba kényszerült. Szülőfalujába vonult vissza, de továbbra is rendkívül tevékeny ember maradt. Csíkszentkirály közbirtokossági elnökeként hozzájárult a közösségben levő vagyon gyarapításához, ugyanakkor a község közös vagyonának tisztességes kezeléséért állandó küzdelmet folytatott a hivatalvezetőkkel. A szegényebbek érdekeit képviselve egy hosszasan elhúzódó pert is vállalt, amelyet végül a marosvásárhelyi táblánál nyert meg.

Nyugdíjas éveiben – sokoldalú közéleti és publicisztikai munkássága mellett, – viszonylag rövid idő alatt írta meg 1022 oldalas főművét, aminek a Csíkmegyei füzetek. Adatok Csíkmegye leírásához és történetéhez címet adta. Az 1894 és 1902 között folytatásokban kiadott monografikus mű fejezetei a székely székeken belül ismert földrajzi elnevezések eredetét, valamint a terület részletes természetrajzát tárgyalják. Emellett néprajzi pontosságú leírást adnak a vármegye népességéről is, bemutatva lakóit nemzetiség, vallás és foglalkozás szerint.

Ám életművének jelentős részéhez hasonlóan, halála után ez a fontos monográfiája is hamarosan feledésbe merült, csak az 1930-as évek második felében fedezte fel a néprajzkutatás. A páratlan mű a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatalnak köszönhetően a 2000-es években újra megjelent, ráirányítva a figyelmet Vitos Mózes elfeledett munkásságára. Szülőfalujában iskola viseli nevét, az épület falán emléktábla is emlékeztet a falu neves szülöttére.