Kis magyar világ Észak-Erdélyben

Nánó Csaba 2015. augusztus 29., 14:00

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1940. augusztus 30-án született meg a második bécsi döntés, amelynek értelmében Magyarország visszaszerezte Romániától a trianoni békével elcsatolt Észak-Erdélyt. Az erdélyi magyarok boldogsága azonban mindössze négy évig tartott.

Kis magyar világ Észak-Erdélyben
galéria

A román és a magyar történetírás egymástól eltérő módon értékelte és értékeli ma is a második bécsi döntést. Míg a román szerzők túlnyomó többsége a „bécsi diktátum” megjelölést használja – a döntés Bukarestre erőszakolt kényszerítő jellegét hangsúlyozva –, addig a magyar historiográfiába a „döntőbíráskodás”, a „második bécsi döntés” semlegesebb fogalma vonult be.

A döntés kihirdetésére a bécsi Belvedere palota aranytermében került sor. Annak értelmében visszakerült Magyarországhoz a trianoni békeszerződés által 1920-ban Romániának ítélt 103 093 négyzetkilométernyi terület közel fele, azaz 43104 négyzetkilométer, az úgynevezett Észak-Erdély. A kihirdetők Joachim von Ribbentrop német és Galeazzo Ciano olasz külügyminiszterek voltak. Dél-Erdély továbbra is Románia része maradt. Az 1941. évi magyar népszámlálás valamivel több mint 2,5 millió lakost mutatott ki Észak-Erdélyben, ebből 52,1 százalék magyar, 41,5 százalék román, a többiek német és jiddis anyanyelvűek voltak. Román statisztikai adatok szerint viszont a lakosság 50,2 százaléka volt román és csak 37,1 százaléka „székely és magyar” Észak-Erdélyben.

Kedvező feltételek

1940. június 26-án a szovjetek közölték a román féllel, hogy 24 órát adnak Besszarábia és Észak-Bukovina kiürítésére. A Molotov–Ribbentrop-paktum záradékában foglaltak nyomán két nap múlva a keleti nagyhatalom egyetlen puskalövés nélkül szállta meg Besszarábiát. A szovjet sikereken felbátorodva a Teleki-kormány is agresszívabban lépett fel Romániával szemben, és elérte, hogy augusztus 16-án Szörényváron (Drobeta-Turnu Severin) – Hory András és Valeriu Pop vezetésével – a két állam delegációi tárgyalóasztalhoz üljenek. A nyolcnapos konferencia végül „a süketek és némák párbeszédének” bizonyult, így a határvitában az utolsó szó Németországot és Olaszországot illette meg, a döntés joga pedig Galeazzo Ciano (Mussolini veje) és Joachim von Ribbentrop külügyminiszterek kezébe került. Hitler szeretett volna valamilyen módon mindkét fél kedvébe járni, hiszen el akarta kerülni, hogy két szövetségese egymással keveredjen háborúba. A német diktátornak kellettek Románia olajmezői, ugyanakkor Magyarország földrajzi helyzetének köszönhetően volt fontos a németek számára. Ciano gróf, az olasz külügyminiszter fel is jegyezte naplójában, hogy a kérdés mind neki, mind Ribbentropnak elsősorban a román olaj zavartalan szállítása és a nyugalom miatt volt fontos. A döntés azonban főként Magyarország számára volt kedvező, nem véletlen hát, hogy – a korabeli beszámolók tanúsága szerint – az új határvonalak kihirdetésekor Mihail Manoilescu, Románia külügyminisztere el is ájult.

1940 szeptemberében Észak-Erdélybe bevonultak a Magyar Királyi Honvédség egységei, ezzel megkezdődött a „kis magyar világ” négyéves időszaka.

Öröm és negatívumok

Magyarországon a második bécsi döntést természetesen kitörő örömmel fogadták, a közvélemény azt igazságosnak és jogosnak tartotta. Ugyanakkor az sem elhanyagolható, hogy a Dél-Erdélyben, a román világban kisebbségben maradt magyaroknak bőven kijutott a szenvedésekből. Érthető tehát, hogy 1940 és 1944 között 190 ezer magyar hagyta el Dél-Erdélyt, alapjaiban gyengítve meg a vidék magyar polgári és paraszti társadalmát. A magyar fennhatóság alá került Észak-Erdélyből viszont 200 ezer román távozott – nem mindig önkéntesen.

A döntés negatív következményeként lehet elkönyvelni azt is, hogy ezek után Németország minden lehetőséget felhasznált arra, hogy nemzetiszocialista ideológiáját terjessze, és úgymond a magyarországi német kisebbségek védelme örvén növelte befolyását a régióban.

Miért a második?
Mert volt első is, vághatnánk rá. Csakhogy nem mindenki van tisztában a két döntés lényegével. Az első bécsi döntés közvetlen előzménye az Anschlussot követő német politika volt, amelynek célja Csehszlovákia felbomlasztása volt. A döntést 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-palotában hirdették ki, főszereplő ugyanaz a két külügyminiszter, Ciano és Ribbentrop volt, akik új határvonalat húztak meg az autonóm Szlovákia és Magyarország között. A Trianonban megcsonkított Magyarország ekkor elkönyvelhette első revíziós sikerét. A német és olasz külügyminiszterek határozata nyomán a Felvidék magyarlakta területeinek túlnyomó része – mintegy 12000 négyzetkilométer és egymillió lakos – visszakerülhetett Magyarországhoz. A visszatérő területek magyar lakossága leírhatatlan örömmel köszöntötte a honvédség alakulatait, valamint a november 6-án Komáromba, majd 11-én Kassára bevonuló Horthy Miklós kormányzót. Pozsony vagy az északabbra fekvő Nyitra viszont a szlovákoké maradt.

 

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 
Legnézettebb

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.