Franciaország, Nagy-Britannia, a Szovjetunió és az Egyesült Államok szövetsége 1945 májusában győzelmet aratott Németország felett. A Berlint elfoglaló szovjet hadsereg a város nyugati területének megszállási feladatait átadta a nyugati szövetségeseinek. Berlin területének 53,9 százaléka, míg népességének 62,9 százaléka került a nyugati államok ellenőrzése alá. A maradéknak, amely szerencsétlenségére a szovjet zónában rekedt, akkor még fogalma sem volt, mi vár a vörös jövőben...
Az NDK kikiáltása után Németország keleti felében a mind rosszabbá váló életkörülmények mellett a hatalom egyre keményebben lépett fel a sztálinista mintájú társadalom kiépítése érdekében. Ezzel egyidőben az NSZK-ban növekedni kezdett az életszínvonal, kiépültek a liberális demokrácia intézményei. A romló kilátások elől a keletnémetek évről évre jelentős számban távoztak a nyitott berlini határokon keresztül nyugatra. 1949 és 1960 között az NDK 17 millió lakosa közül összesen 2,6 millió települt át az NSZK-ba, míg az ország összlakossága több mint 1 millió fővel csökkent. A határ lezárása előtti napokban már napi 1500–1900 menekültet regisztráltak a nyugat-berlini menekülttáborokban.
Nemrégiben napvilágot látott dokumentumok szerint a bonni hírszerzés állítólag már a 60-as évek legelején, hónapokkal a fal megépítése előtt figyelmeztette az akkori nyugatnémet kormányt, hogy a keletnémet kommunista vezetés egy Berlint kettéválasztó létesítmény építésére készül. A nyugatiak ezt elképzelni sem tudták, főleg, hogy Walter Ulbricht, az NDK akkori elnöke – amúgy képzettsége szerint asztalos – 1961. június 15-én egy nyugatnémet újságírónő kérdésére szemrebbenés nélkül letagadta, mire készülnek: „Senkinek sincs szándékában falat építeni” – mondta. Két hónappal később Ulbricht közölte a pártvezetőkkel, hogy az egyre nagyobb méreteket öltő menekültáradat miatt szükségessé vált a berlini belnémet határ lezárása. Az adatok is ezt támasztották alá: 1961 nyarán az NDK népességvesztése már havi 30000 fő fölé ugrott. De a kommunistáknak eszük ágába sem jutott az életkörülményeken javítani – inkább falat emeltek a város szívében. Állítólag Kádár János magyar és Gheorghiu Dej román vezér nem értett egyet a fal építésével – de az adott körülmények között ez senkit sem érdekelt.
Kettéosztott Berlin
Kezdetben „csupán” egy szögesdrót választotta ketté Berlint. Ezt a szögesdrótot váltotta fel később a betonból épült és védelmi zónákkal határolt fal. Ugyanakkor elvágták a városi gyorsvasút és a metró összeköttetéseit is. Egyetlen állomás maradt meg, ahol egy határállomást alakítottak ki. Augusztus közepén építőipari munkások érkeztek a kerítéshez, és fegyveres felügyelet mellett elkezdték az addig felállított drótakadályok bontását és a betonelemekből álló fal felépítését. Az építkezés ideje alatt 85 keletnémet katona szökött nyugatra az épülő falon át, míg 800 polgári személy is sikerrel menekült el az NDK-ból. A fal felhúzása nem várt következményekkel járt: sok kelet-berlini dolgozott a nyugati részben, így ott munkaerőhiány lépett fel, miközben keleten munkanélküliség ütötte fel a fejét.
Létezésének szűk három évtizede alatt a fal egyre kifinomultabb, a szökést szinte teljesen lehetetlenné tevő határzárrá alakult át. Számos szökési kísérlet végződött a menekülők halálával. A falon, amely egyébként 192 utcát szelt ketté, a becslések szerint mintegy 5000 ember jutott át nyugatra. Több mint 3000 kísérletezőt azonban letartóztattak, 120-at pedig akkor öltek meg, amikor megkísérelt átszökni a túlsó oldalra. Cinikus módon – a sajtó negatív reakciójától tartva – a külföldi államfők látogatása idején a tűzparancsot mindig felfüggesztették. Az egyik legemlékezetesebb történet John F. Kennedy látogatásához kötődik: az amerikai elnök a fal megépítése után két évvel érkezett Berlinbe, és Schöneberg kerület tanácsházának erkélyéről mondta el beszédét, amelyben kiállt a demokrácia értékei mellett, és élesen bírálta akommunista rendszert. A beszéd „Ich bin ein Berliner” mondata a hidegháború egyik legjellemzőbb és legtöbbet idézett mondatává vált. (Kevésbé köztudott, hogy Kennedy csak a legutolsó pillanatban tette bele beszédébe a híres mondatot.)
Leomlik a fal
1989 nyarától mindennapossá váltak a rendszer reformját követelő tömegtüntetések, melyeknek legfőbb követelése a belnémet határ megnyitása és a berlini fal lebontása volt. Természetesen ezekről az eseményekről a többi szocialista országban egy vak hangot sem lehetett hallani. A gulyáskommunizmusban élő Magyarország viszont 1989 szeptember 11-én megnyitotta határait az NDK polgárai előtt, és ezzel megindult az NDK-s menekülőáradat. Októberben Csehszlovákia is többször jelezte a kelet-berlini vezetésnek, hogy ha nem változtat a keletnémet polgárok nyugatra utazásának szabályain, akkor Magyarországhoz hasonlóan megnyitja nyugati határát.
A következő történet ma már anekdotaszámba megy: november 9-én az utazási törvény ügyében ülést tartott a kelet-német felső vezetés. Az ott hozott döntést este egy élőben közvetített sajtótájékoztatón Günter Schabowski ismertette. Csakhogy az illető rosszul emlékezett az ülésen elhangzottakra és tévedésből azt mondta, a kelet-németek „azonnal” utazhatnak. A tévék előtt ülő NDK-polgárok ezrei indultak meg a berlini határátkelőhelyek felé, ahol egy órán belül hatalmasra nőtt a tömeg. A határőrséget ekkor még nem tájékoztatták, mivel a határozat valójában csak másnap 4 órától lépett volna életbe. Az átkelőknél a feszültség egyre nőtt, a tömeg követelte a határ megnyitását. A tömegnyomás odáig fokozódott, hogy végül az egyik átkelőnél megszüntették az útlevelek ellenőrzését, felnyittatták a sorompókat és átengedték a tömeget Nyugat-Berlinbe.
Miközben Berlinben ledőlt a keleti és a nyugati városrészt elválasztó hírhedt fal, Mihail Gorbacsov akkori szovjet vezető mélyen és békésen aludt. Később elmondta, munkatársai nem ébresztették fel az események miatt. „De nem is volt rá szükség” – tette hozzá. Szerinte a kettéosztott Németország időzített bomba volt, amellyel Európa nem tudott tovább együtt élni. A fal leomlásáról a politikus csak másnap, november 10-én reggel értesült.
Adatok a Falról: hosszúság: 155 km; lakóterületen húzódó hossz: 37 km; szögesdrót hossza: 67 km; magasság: 4 m; megfigyelőtornyok száma: 302.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.