HIRDETÉS
– Egy csonka és két teljes mandátum erejéig volt európai parlamenti képviselő. Melyik mandátuma állt önhöz legközelebb?
– Az első választáson az Európa-szerte ritkaságnak számító független, önálló jelöltként szereztem mandátumot az erdélyi nemzeti erők elsöprő támogatásával, ezért ezt becsülöm a legtöbbre. Temesvári harcom és püspökké választatásom mellett ez jelentette politikai legitimációmat. Abban az értelemben, hogy gyülekezetem, egyházam és népem szolgálatára vállalkoztam, és erre kaptam megbízatást. Életem egyik legfontosabb eseménye volt ez a kétéves mandátum, de a maga helyén a következő két választás is sokatmondó. Második alkalommal
cáfolva az RMDSZ egyeduralmi és kisajátító politikáját. A harmadik, a 2014-es választás a határok feletti nemzetegyesítés vonatkozásában emlékezetes. A Fidesz-KDNP pártszövetség egy-egy helyet ajánlott fel Erdélynek, Délvidéknek és Felvidéknek gyakorlatba ültetve a határok feletti nemzetegyesítés politikáját.
– Több szakterülettel foglalkozott. Melyek voltak a legjellemzőbb tevékenységi területei?
– Minden olyan szakterület, amellyel elmélyülten foglalkoztam, történetesen k betűvel kezdődik: kisebbség, kereszténység, kommunizmusellenesség, kultúra és külpolitika. Három mandátum alatt e témaköröknek megfelelő bizottságokban fejtettem ki tevékenységemet. Ezek az ügyek mind sorskérdések az erdélyi magyarság számára, és többé-kevésbé identitásunkhoz kapcsolódnak. Könnyű belátni, mit jelentenek Erdély számára az unió mintegy 10 százalékát kitevő őshonos kisebbségek, illetve a kommunista ateizmust követően a kereszténység ügye.Az első választáson az Erdély uniója Európával jelszót választottam, és megfogalmaztam, mit jelent a saját kultúránkhoz való ragaszkodás.
Az egész Európát veszélyeztető iszlamizáció immár első számú kérdéssé vált. Hogy globálisan is érzékeljem a problémát, a külpolitikai bizottságban közvetlenül kapcsolatba kerültem a szerbiai románokkal, az ukrajnai bolgárokkal, magyarokkal és románokkal, a Kínában élő tibetiekkel és ujgurokkal, illetve a tovább élő kommunizmus országaival, Észak-Koreával és Kínával vagy a Közel-Keleten és Afrikában élő kisebbségi keresztényekkel. Ezek mind más módon kerülnek szembe azokkal a világáramlatokkal, amelyeknek egyike a migráció. Sok helyen nagymértékben az iszlámmal vagy a kommunizmussal szemben kell érvényesíteniük vallási, emberjogi, közösségi és kisebbségi jogaikat.
– Temesvár hőseként hogyan tekintettek munkájára Brüsszelben? Mennyire volt fogékony közeg arra, hogy érdemben tárgyalni lehessen a kommunizmus örökségét?
– Első parlamenti programom egyik kiemelt fontosságú pontjának számított ügyeink nemzetközivé tétele. Különös tekintettel arra, hogy a posztkommunista rendszereknek nem volt érdekük a kommunizmussal való szembenézésre és a bűnök számonkérésére. Egyik legnagyobb közös eredményünknek tartom, hogy jeles kelet-európai antikommunista személyiségekkel együttműködve 2009-ben sikerült egy jelentést elfogadtatni az Európai Emlékezet és Lelkiismeret témakörében, amely a legmagasabb szinten mondta ki: a 20. század két totalitárius rendszere, a nácizmus és a kommunizmus egyaránt elítélendő emberiesség és emberiség elleni bűnök elkövetésében. Egyebek mellett
Az más történet, hogy azóta visszafejlődés történt, de legalább megtört a jég. Munkám során komoly szerepet vállaltam abban, hogy a világ elé tárjam a romániai posztkommunista rendszer ügyét és problémáit, a kelet-közép-európai országok csatlakozásának útjában álló visszahúzó kommunista örökség kérdését.
– Mennyire volt nehéz sajátos ügyeinkről beszélni Brüsszelben?
– Munkám azért bizonyult nehéznek, mert kormányra lépése nyomán az RMDSZ nemcsak az autonómiapolitikáról, hanem a külpolitikáról is lemondott. Hosszú éveken át nem volt semmilyen erdélyi magyar külpolitikai érdekképviseletünk. Én magam ütöttem rést e falon. Páratlan fejlemény, hogy ez megvalósulhatott. Amennyiben egy 750 tagú parlamentben egyetlen képviselő vagy egy szűk magyar néppárti küldöttség és egy-két RMDSZ-es, valamint egy-két felvidéki képviselő ezt megteheti. Ezen túlmenően az Intergroup kisebbségügyi frakcióközi munkacsoportban szüntelenül az őshonos kisebbségek ügyén dolgoztunk. De
a jelenleg válságban levő Európai Néppárt azon frakciók közé tartozott, ahol erre nem volt semmilyen fogadókészség. Ehhez képest most előrelépésnek tekinthető, hogy két európai polgári kezdeményezés is kopogtat az EU küszöbén: az európai kisebbségvédelmi és az európai nemzeti régiókra vonatkozó kezdeményezés, amelyek közvetlenül is érdekeltté tesznek bennünket, erdélyieket.
– Többféle törésvonal van Kelet- és Nyugat-Európa között. Ön szerint mi lesz az unió sorsa?
– Ez a kérdés az Európai Unió jövője dossziéba tartozik. Furcsa és önellentmondásos, hogy miközben mi, kelet-közép-európai elnyomott országok és népek a szovjet totalitárius diktatúra uralma alól felszabadulva Nyugat-Európától reméltük nemzeti szabadságunk, emberi és közösségi jogaink érvényesülését, most azzal találjuk szembe magunkat, hogy a nemzeti közösségek puszta létét is háttérbe szorító kommunista internacionalizmussal szemben egy nyugati típusú globalista kozmopolitizmus hatáskörébe kerültünk. Cseberből vederbe estünk: a kommunista materializmus és ateizmus helyét elfoglalta a vulgáris materializmuson és vallásellenességen alapuló, a nemzetek és az egyházak létét gyanús szemmel tekintő nyugati világ. Orbán Viktornak és a V4-nek kell védelmeznie az Európai Uniótól nemzeti szuverenitásunkat.
Szerepcsere történt: a V4-ek és mi, akik kiálltuk a kommunizmus és az ateizmus próbáját, most kénytelenek vagyunk ugyanazokat az értékeket védelmezni az Európai Unió uralkodó irányzatával, a balliberális politikával szemben. Emberi és kisebbségi jogaink, kereszténységünk és szabadságjogaink forognak kockán.
– Mennyire nehéz keresztény emberként élni az EU-ban?
– A hitéért ma nem kínozzák meg az embert, nem teszik ki az állásából, de bizonyos értelemben ez az állapot mégis rosszabb. A hit, a kisebbségi és a nemzeti öntudat a kommunizmus ellenében bizonyos fokig megedződött, és kiállta a diktatúra próbatételeit. A kommunista vallásellenességgel szemben azonban a nyugati vallástalanság alattomosan hódít. Mivel nem kelti fel bennünk az ellenállás elemi ösztönét, könnyebben be lehet dőlni a polkorrekt jelszavak jegyében terjesztett – az identitásunkat megkérdőjelező, vagy önazonosságunkat sértő – irányzatoknak és áramlatoknak. Meglepődik az ember, hogy azok a kelet-közép-európai népek, amelyek a kommunizmusban kiállták a hit és az öntudat próbáját, ma magatehetetlenül nézik, ahogyan a nyugati áramlatok behatolnak országaikba. A nyugati vallásnélküliség Európában szinte nagyobb pusztítást végez, mint a kommunista vallásellenesség.
– Tőkés Lászlóról nehezen képzelhető el, hogy nyugdíjba vonul a közéletből. Brüsszelből hazatérve mihez kezd?
– Nagyon jól éreztem magam brassói és dési segédlelkészként, barcasági és szásznyíresi beszolgáló lelkipásztorként, majd két-három év munkanélküliség után kispapként Temesváron – elszenvedve az akkori zaklatásokat és üldöztetéseket. Temesvári szolgálatom után munkámat püspöki hivatásomban is ugyanolyan elkötelezettséggel folytattam.
Az embernek mindig ott kell betöltenie helyét, hivatását és szerepét, ahova Isten állította. Most, hogy letelt az európai parlamenti képviselőségem időszaka, munka után nézek. Ennek adva vannak a feltételei, hiszen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak az elnöke, az Erdélyi Magyar Néppártnak pedig a védnöke vagyok. Visszavonulót fúvók Brüsszelből, és itt folytatom, ahol abbahagytam. Illetve soha nem hagytam abba, hanem kettős szerepet vállaltam idehaza és Brüsszelben egyaránt. Most több időm lesz itthoni feladataim ellátására.
