Álomvilág, arctalan emberek, mitikus állatok - száz éve született Györkös Mányi Albert, két művészeti ág apostola

A Györkös Mányi Albert-rendezvénysorozatot az év folyamán több helyszínen tartják azzal a céllal, hogy az alkotó teljes életművét árnyalatok és művészettörténeti elemzések tükrében mutassák be. Az emlékév nyitóeseménye egy nagyszabású életmű-kiállítás, amely a kolozsvári Bánffy-palotában működő Művészeti Múzeumban nyílt meg március 23-án Magyarország kolozsvári főkonzulátusának védnökségével. A közönség egyrészt az emlékház gondozásában lévő olajfestményeket, másrészt magán- és köztulajdonból származó és a kiállításra felajánlott alkotásokat tekinthetnek meg. Több mint 150 mű látható a kiállításon, ezek közül 25 magánszemélyektől származik.

Györkös Mányi Albert zenetanár, festőművész nyugodtan aludhatja szülőfaluja, Tordaszentlászló földjében örök álmát. Tisztelői, követői, végrendeletének végrehajtói gondoskodtak arról, hogy a mester utolsó kívánságai maradéktalanul teljesüljenek: Kolozsváron, a Majális (Republicii) utcában található műteremlakásában ma az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) által működtetett emlékház őrzi vagyontárgyait. Képei folyamatosan láthatóak, a ház pedig kulturális események állandó helyszíne.

A hagyatékot – Györkös kívánságának megfelelően – szakszerűen kezelik, egykori lakását sikerült bekapcsolni Kolozsvár szellemi körforgásába.

A Bánffy-palotában megnyílt tárlaton Széman Péter, az EMKE elnöke is Györkös Mányi mecénási tevékenységét méltatta, illetve szerepét az egyesület történetében. Hiszen végrendeletében elsőként alapozta meg az egyesület vagyonát, ugyanakkor a kilencvenes években az emlékház épülete adott hivatalos székhelyet a közművelődési egyesületnek és sok más civilszervezetnek.
A közkedvelt művész halála után a lapok megírták: „Kolozsváron egyetlen olyan eset volt, amikor magánszemély a közösségre hagyta vagyonát, ingatlanát: Györkös Mányi Albertről van szó, a festőről, aki tragikus körülmények között hunyt el.” A művész tragikus halálának részben az értetlenség volt az oka, hogy hosszú évtizedekig e különös, a naivitást és a népies formakultúrát ötvöző festményeket nem értékelték kellőképpen. Másrészt betegségekkel is küzdött, és felesége, Jakab Ilona festőművész 1990-es halála után értelmetlennek és kilátástalannak érezte saját létét.
Györkös egykori műteremlakását 1994-től közművelődési központként is használni tudta az erdélyi magyarság. Györkös Mányi Albert könyvtára ma is megcsodálható lakásán, de muzeális értékű népi szőttesekből és kerámiából, kalotaszegi bútorokból, valamint személyes használatú tárgyakból is maradt az utókorra. A fennmaradt festményeket megfelelő körülmények között tárolják a hagyaték gondozói. Az emlékház megnyitásának évében egy Steinway-zongorát is vásároltak, a hangszeren egykor a világhírű orosz zongoraművész, Szvjatoszlav Richter koncertezett Kolozsvárott.
Nem véletlen, hogy

a Györkös-emlékév eseményeinek egyik szervezője Kós Katalin, az emlékház vezetője. Katalin, aki Kós Károly unokája és Kós András szobrászművész leánya, zenelíceumos korából ismerte Györkös Mányi Albertet, mint az iskola klarinéttanárát.

Nem is akármilyen kapcsolat alakult ki diák és tanár között, hiszen az iskola elvégzése, majd a sikertelen, hegedűszakra való felvételi után éppen Györkös volt az, aki Katalinnak munkát ajánlott, méghozzá a művész szülőfalujában, Tordaszentlászlón. Így Kati megkapta élete első munkahelyét, ahol gyerekeket tanított hegedülni. Az már a sors ajándéka, hogy Kós Katalin évek óta az emlékház vezetőjeként tevékenykedhet, és őrizheti elsősorban a közösség számára a művész emlékét.

Érdekesen alakult Györkös Mányi Albert életútja: gyakorlatilag művészetet cserélt el művészetre, a zenét a festészetre. Már negyven­éves volt, amikor elismert klarinéttanárként fordult a festőművészet felé felesége, Jakab Ilona hatására, akivel aztán 1988-ban Kölnben közös kiállítást tartott. Alkotásinak magas színvonalát kortársai is elismerték. Alig egy évvel indulása után már egyéni tárlata volt, ezt később számos egyéni és csoportos kiállítás követte. 1985-ben Kalevala-festményeiért megkapta a helsinki Kalevala Társaság emlék­érmét.
A művészeti múzeumban megnyílt kiállítás rendkívül jól összefoglalja Györkös életművét. Akár korszakokra is osztható a tárlaton látható alkotások sokasága, hiszen színekben, stílusokban eltérő művekről van szó. Murádin Jenő művészettörténész a következőképpen írt munkásságáról: „az erdélyi naiv művészetnek határokon túl is jelentős sikereket aratott alkotójává lett. Élményanyagát kalotaszeg-peremi szülőfaluja és általában az erdélyi falu rendtartó világából, gyermekkora élményeiből merítette. Festményeit a perspektíva törvényeivel nem számoló naiv elrajzolások s ugyanakkor az erőteljes, kifejező színvilág és egyszerűsítés jellemzi.” Az állatok gyakran különleges, mitikus szereplőként tűnnek fel vásznain, emberi alakjai többnyire arcnélküliek, egynemű tömeget alkotnak, drámaiságuk inkább a térben elfoglalt helyükből fakad.

A március 23-i megnyitót követően a rendezvénysorozat az emlékházban a Polis Kiadó gondozásában tavaly megjelent Györkös Mányi Albert metszetei című album bemutatásával, kiállítással folytatódott.

Az alkotások április végén a Maros Megyei Múzeumba vándorolnak, majd a sepsiszentgyörgyi közösség ismerkedhet meg a festő képeivel az Erdélyi Művészeti Központ és az Árkosi Művelődési Központ jóvoltából, onnan pedig az Erdővidék Múzeumába utaznak tovább a képek.

Györkös Mányi Albert május 27-i halálának évfordulóján, illetve július 17-én, születésnapjának előestéjén is tartanak rendezvényeket, majd a Kolozsvári Magyar Napok keretében is megemlékeznek a művészről.
A Bánffy-palotában nyílt életmű-kiállítás április 17-ig látogatható. A tárlatok létrehozásában Kós Katalin, az emlékház vezetője és programszervezője, a Györkös-hagyaték kezelője, Ladó Ágota művészettörténész, a kiállítások szakkurátora, Szebeni Zsuzsa művészettörténész, a kiállítások társkurátora, a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy vezetője, valamint Bordás Beáta művészettörténész, az Erdélyi Művészeti Központ igazgatója működik közre.