Százhúsz éve született Márai Sándor, az elhallgattatott író

Generációk nőttek fel úgy, hogy hivatalos fórumokon – iskolákban, egyetemeken, kulturális rendezvényeken és így tovább – senki nem ejthette ki Márai nevét. Jóformán ismeretlen volt számunkra, ahogyan Wass Albert, Nyírő József és sokan mások, akik szálkák voltak a kommunista hatalom szemében. Amikor már szabad volt beszélni az 1900. április 11-én született szerzőről, Márai már nem élt, ugyanis 1989. február 21-én egy pisztolylövéssel tett pontot életére az amerikai San Diego városában. Magyarországon az elismerés is akkor érte, amikor már késő volt: egy évvel halála után, 1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott.

Márai Sándor Kassán született, apja Grosschmid Sándor ügyvéd volt, aki a kisebbségi magyarság sorsáról írt könyvet az első világháború után.

Talán kevesen tudják, hogy az a Radványi Géza volt az író öccse, aki filmrendezőként írta be nevét a magyar kultúrtörténetbe, hozzá fűződik többek között a Valahol Európában című film megalkotása.
Kassán és Eperjesen járt iskolába, alig 19 évesen Budapesten lett újságíró. 1919 októberében apja jóváhagyásával Bécsen át Berlinbe, majd Frankfurtba költözött, hogy egyetemi tanulmányokat folytasson. Ő volt Franz Kafka első magyar fordítója, barátságot ápolt Füst Milánnal, szomszédja volt a fővárosban Kosztolányi Dezső. 1933-ban lapja Berlinbe küldte. Nyomon követte Hitler hatalomátvételét, hitelesen és példás bátorsággal számolt be a nácizmus valóságáról, a Messiás a Sportpalastban például remek antifasiszta írás, egyben Hitler-paródia is volt.

1935-ben ő fogadta Thomas Mannt Budapesten, megmutatta az írónak a budai várat. A német író naplójában úgy emlékezett, hogy a legjobb cikket budapesti látogatásáról Márai írta.

Márai 1943 decemberében leírja naplójában, hogy becsületes embernek belső emigrációba kell vonulnia. Leányfalura ment, és nem lépett nyilvánosság elé 1945 tavaszáig. Mint közismert, a háború után Márai végleg elhagyta Magyarországot.
„A második, 1948-ban kezdődő és élete végéig tartó emigrációt vállaló Márai külföldre távozásának mindenképpen a legfontosabb oka: a Magyarországon és egész Kelet-Európában kiépülő szocialista rendszer, ami Márai emberképével, polgáreszményével összeegyeztethetetlen volt. Semmilyen lehetőségét sem látta egy olyan rendszerrel való bármiféle együttműködésnek, amely kollektivista jellegű volt és belső logikájából következően nem tartotta értéknek az individualitást. Ugyanez játszott többek között abban is szerepet, hogy Márai a nemzetiszocialista vagy éppen a fasiszta eszméket – még mielőtt azok embertelensége sokak számára nyilvánvalóvá vált – határozottan elutasította” – írja tanulmányában Kakuszi B. Péter irodalomtörténész.

Hűséges feleségével, a Lolának becézett Metzer Ilonával elhagyta Magyarországot, előbb Svájcba, majd Olaszországba ment, innen New Yorkba költözött.

Elsősorban anyagi okokból később visszatért Itáliába, de végül ismét Amerikában, ezúttal San Diegóban kötött ki, hogy szeretett fogadott fia, János közelében legyen.
1985-ben elveszítette két testvérét, Katót és Gábort. Felesége, Lola egy évvel később halt meg. A veszteségek hatására már ekkor megfogalmazódott benne az öngyilkosság gondolata, fegyvert is vett. Nem sokkal később öccse, Géza is elhunyt, majd nevelt fia, János is. Ezt már nem tudta feldolgozni. Életének pisztollyal vetett véget, hamvait a Csendes-óceánba szórták.
Az 1989-ben elhunyt Márai után három lányunoka maradt: Lisa, Sarah és Jennifer Márai, akik az Egyesült Államokban élnek. Mivel unokáit nem tanították meg magyarul, soha nem tudták megérteni nagyapjuk életművét.

Az író a legnagyobb elismerésnek halála után örvendett: a kilencvenes évek elején először Franciaországban fedezték fel, ahol több műve is megjelent. Később Olaszországban is Márai-sorozatot indítottak, amely A gyertyák csonkig égnek című regénnyel indult.

A könyv eladásai 1998-ban az olaszoknál meghaladták a százezret. Ezután német, spanyol, portugál és angol nyelvterületen, valamint számos kelet-európai nyelven is hatalmas sikerrel jelentek meg a művei. 2000-ben a németországi könyveladások elérték az egymilliós példányszámot. És végre mi, magyarok is megismerkedhettünk Márai nem mindennapi életművével…