HIRDETÉS
Ha csak a Főtéren látható szoborcsoport talapzatát tervezi, neve akkor is fennmarad a város nagyjai között. Ám alig van Kolozsvárnak olyan jelentős épülete, amelyhez ne lenne köze. Manapság, amikor idegenek egyre inkább maguknak követelik Kolozsvárt és annak épített örökségét is, érdemes egy pillantást vetni annak az embernek az életére és munkásságára, aki gyakorlatilag kialakította a város arculatát.
Kelemen Lajos a következő szavakkal méltatta 1921-ben az építész életművét az Unitárius Közlönyben megjelent nekrológban: „Pákey Lajos a 19. század végén és a 20. század elején csaknem fél évszázadig egyedüli klasszikus képzettségű és a klasszikus stílusirányt képviselő építőművésze volt Kolozsvárnak – sőt a magyarok közül egész Erdélynek is”.
Kolozsváron született 1853. március 1-jén egy Székelyföldről elszármazott unitárius családban. Elemi és középiskolai tanulmányait a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte. Nevelője és tanára Dersy János volt, aki igen korán felismerte Pákey művészi tehetségét. A későbbi építész szüleihez intézett levelében meg is írta, hogy a fiú „egész nap építőkockáival játszik, gyönyörű kastélyokat és várakat rak össze, úgy látszik, tehetsége van az építészethez”. Otthon Sárdi István festőművész tanította rajzolni a gyereket, tehetsége szerencsére nem kallódott el: érettségi vizsgája után, 1872-ben a budapesti Magyar Királyi József Műegyetem hallgatója lett, egy évvel később pedig tanulmányait a müncheni Képzőművészeti Akadémián folytatta. Az itt szerzett oklevelét 1877-ben honosította a budapesti Műegyetemen. 1876 végén a bécsi Képzőművészeti Akadémiára iratkozott be, ahol négy évig a század híres dán származású építészének, Theofil Hansennek volt tanítványa.
1880-ban hazatért Kolozsvárra és még ugyanebben az esztendőben megválasztották szülővárosa főmérnökévé. Főépítészként irányította Kolozsvár századvégi építészetét, de tevékenysége a városon kívül, Erdély-szerte is kimutatható.
A szakirodalom Pákey harmincnál több jelentős épületét tartja számon: Kolozsváron az Unitárius Kollégium (később Brassai Sámuel Líceum, ma a János Zsigmond Unitárius Kollégium), Iparmúzeum (manapság a Műszaki Egyetem működik benne), Kereskedelmi Akadémia, a sétatéri Kioszk és Korcsolyapavilon, a New York (majd Continental) szálloda. Ő készítette el „az utolsó erdélyi polihisztor”, Brassai Sámuel síremlékét is a Házsongárdi-temetőben, a Sissi-szobor fellegvári díszes talapzatát, és megtervezte a Szent-Mihály templomot körülvevő láncos kerítést. Vidéken több kórház, templom, gimnázium kastély megálmodója.
Utolsó éveiben egy nagyszabású kiadványt tervezett Kolozsvár építészeti emlékeiről a 16. századtól a 19. század derekáig. Bár halála meghiúsította gyűjtőmunkája befejezését, rajzai (egy részük, többnyire előkészítő vázlatok és másodpéldányok az Unitárius Püspökség levéltárába, másik részük 1969-ben az Országos Műemléki Felügyelőség Magyar Építészeti Múzeumának tulajdonába kerültek) pótolhatatlan dokumentumai Kolozsvár történeti múltjának és művészeti életének. A nagy rajzgyűjtemény elkészítésében, az építészeti emlékek rajzos felleltározásában, az időhatárok kiszélesítésében meghaladta a múlt század végi hivatalos műemléki gyakorlat neves szakemberei által képviselt álláspontot is. A több ízben átmásolt és letisztázott anyag azonban nem állt össze a tervezett albummá, Pákey Lajos 68 éves korában elhunyt.
A csodálatos tervezésű, jelenleg üresen álló New York szállodáról külön is érdemes szólni.
Felépítése előtt ezen a helyen szintén szálloda állt, a klasszicista stílusban épült Nemzeti Szállót 1894-ben bontottak le, hogy átadja helyét a Pákey Lajos által tervezett új kávéházas hotelnek. A munkálatok alig egy évet vettek igénybe, 1895-ben át is adták az épületet, épp időben, hogy a Mátyás-szoborcsoport 1902-es avatásakor teljes pompájában fogadhassa a jelentős vendégeket. Az épület Kolozsvár urbánus legendáinak gyakorta főszereplője, zamatos történetek helyszíne, mindenféle művészemberek, bohémok második otthona volt. A múlt század elején még divat volt, hogy az írók, újságírók a kávéházban, mahagónifa-asztalok lapján rótták a betűket, a futárok egyenesen a szerzők kezéből átvett kéziratokkal rohantak a nyomdába. De ügyvédek fogadták itt ügyfeleiket, grófok, bárók olvasták kedvenc napilapjukat a reggeli kávé mellett, és előcsarnokában fiákeresek melegedtek hűvösebb hajnalokon.
Pákey Lajos gyönyörű környezetben, egy domboldalon felfelé kúszó utcában épített magának villát. Az épület ma is rendezett, jelenleg a Pszichológiai Intézet működik benne.
A Mátyás-szobor készítésének időszakában Fadrusz János gyakori vendége volt a villának.
Rajta kívül a zenekedvelő házigazda otthonában a korszak sok jeles művésze is megfordult.
Pákey nemcsak épített, de a pusztulásra ítélt műrészletek megőrzéséről is gondoskodott. A századforduló körül megindult nagyarányú építkezések következtében lebontott régi polgári házakból kiemeltette a veszélyeztetett művészi kőemlékeket – a kolozsvári kőfaragó iskola megannyi reneszánsz faragványát –, és kolozsvári villájába építette be, így az valóságos építészeti múzeummá vált. A nyugati oldal ablaka a Wolphard–Kakas-házból származik, latin felirata magyarul: „Semmi sem erősebb az igazságnál”. Az északi oldalon látható ablak Henzler ezüstműves házából került ide. Felirata: „Emlékezz a halálra”. A feliratot két puttófigura veszi közre, ezek épp az élet lángját oltják ki. Szintén ebből a házból egy reneszánsz kapumaradvány is a villába került az északi oldal bejárata felé. A villa nyugati oldalán reneszánsz ajtó található, rajta felirat: „Míg igazul élsz, ne gondolj a rosszak szavával”. A villa déli oldalon látható BE betűjegyes címerpajzs a Bogner–Gelyén-házból való, a BE monogram Bogner Imre 16. század végén élt kolozsvári főbíróé.
Pákey szellemét rengeteg általa tervezett épület és egyéb emlékmű őrzi.
Évekkel ezelőtt szóba került, hogy a városvezetés emléktáblával is megjelöli őket. Konkrét lépések az ügyben persze mindmáig nem születtek, az utókor pedig lassan elfelejti az egykori főépítész nevét…
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
