Szászkézd: a kövekből áradó erő

Szászkézd Segesvártól 20 km-re, a történeti Királyföld szélén fekszik. Neve a magyar Keszi törzsnévből, ez pedig talán a kéz főnévből való. Előtagja a betelepült szászokra utal. Először Kizd néven 1308 körül szerepelt, későbbi említései: Kezd és Kyzdy (1345), Zaazkezd (1459). Székelyek 1161-ben telepedtek ide, majd a 13. század elején Kézdiszékre költöztették őket, és helyükre 1231-ben szászokat telepítettek.
Szász evangélikus temploma 1493 és 1497 között épült, 1663-ban országgyűlés színhelye volt. Az 1520-as években kezdték erődíteni, de védőfalait a 19. században lerombolták. Eredetileg a 15. században épült tornyát 1677-ben építették át a segesvári óratorony mintájára. A település legrégibb háza alighanem a 176. számú, amelynek mestergerendáján 1702-es dátum látható. A 18. században két nagy tűzvész pusztította házait: 1714-ben a főtér környéke égett le, 1791-ben pedig több utcája.

A hadak vonulásától és a természeti csapásoktól sújtott szászkézdiek 1673-ban fellázadtak Segesvár ellen, amiért a város nem tartotta tiszteletben bíráskodási és bíróválasztási jogukat. Küldöttségüket – amely bejelentette, hogy ezentúl saját magukat kívánják igazgatni – a segesvári szenátus börtönbe vetette. A konfliktus több évig eltartott, végül 1677 decemberében katonaságot vezényeltek Szászkézdre, hogy lecsillapítsa a közhangulatot, az országgyűlés pedig 1678-ban megerősítette a település Segesvárszékhez tartozását.

Többségében evangélikus egyháza 1766-ban 482 férfit és 526 asszonyt számlált. 1770-ben 20 román és 20 cigány család lakott a faluban, a 19. század elején a nyilvántartásban már 80 román és 30 cigány család szerepelt.

A román jobbágyok zömmel a környező jobbágyfalvakból telepedtek be a gazdag Szászkézdre. A település ortodox egyháza 1820-ban vált önállóvá, görögkatolikus gyülekezete pedig 1827-ben alakult.

Szászkézd az egyik volt azoknak az erdélyi falvaknak, ahonnan a legtöbb ember vándorolt ki Amerikába 1899 és 1913 között. Az elmúlt évszázadban a komlótermesztés központja lett, de jelentős szőlőtermesztés és állattenyésztés is folyt a település határában. Szász lakosságának nagyobb része már a kommunista rendszerben Nyugat-Németországba távozott. Aki pedig hátramaradt, az a rendszerváltás után cserélt hazát.

A falu nyugati szélén emelkedő 536 méter magas hegyen állnak a parasztvár maradványai. 1347 után építették és a környező falvak lakosságának szolgált menedékül. Háromszoros falgyűrű vette körül. A vár falai még ma is mintegy tíz méter magasan állnak, hat vastag falú, kör alakú toronnyal.
Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében arról ír, hogy a várat a 14–15. század fordulója körül építették a megújuló török támadások kivédésére. Ostromáról azonban nincsenek adatok, és kevés történeti esemény fűződik hozzá. I. Apafi Mihály 1663-ban ide hívott össze erdélyi országgyűlést, amelyen az 1662-ben Szentimrén hozott ítéleteket – a Kemény János fiára vonatkozók kivételével – megsemmisítették.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején, 1704-ben Sándor János vezetésével a kurucok Szászkézdet is elfoglalták, de nem sokkal később a császáriak ismét birtokukba vették.

A vár a 20. század elején még épen állott, de gondozás hiányában mára rommá vált, udvarát évtizedeken keresztül gaz nőtte be. 2017-ben döntés született arról, hogy 2 millió euróból felújítják, de a munkálatok egyelőre nem kezdődtek el.

A Nagytér legfontosabb építménye az evangélikus vártemplom, amelyre a környező domboldalakról nagyszerű rálátás nyílik. A szászkézdi evangélikus templom a prototípusa több erdélyi erődtemplomnak és annak az építőművészeti szemléletnek, amelyben összhangba kerül a vallási és a védelmi feladat. A Keresztes Géza műemlékvédelmi szakmérnök által rendelkezésünkre bocsátott dokumentációkból kiderül, hogy templomaik építésekor a szászok Miklóstelkén, Tábláson és Buzdon használták a szászkézdi modellt, de erődítményformaként a Küküllő-menti dombvidék keleti területén több tíz templom kialakítására is hatással volt.

Az 1493–1525 között felépült vártemplomot Szent Istvánnak ajánlották fel.

A szászkézdi vár­templom egy 13. századi háromhajós románkori bazilika alapjaira épült, amit későgót csarnoktemplommá alakítottak át. A szentély külső falán, mennyezetmagasságban csonka felirat maradt ránk – „Ihesus Vrist...1496...” –, ami a szentély gótikus átalakításának befejezését jelentheti.
Barokk oltára, szószéke és szenteltvíztartója a 18. századból való. A segesvári óratoronyhoz hasonlóan fedett harangtorony a 17. században épült, sisakja 1830-ban nyerte el mai formáját. A szentségtartó fülkét faragott kőbordák, tornyocskák magasítják, díszítik. Itt kell megemlítenünk, hogy 1500-ban kezdődik el a templom erődítése, amikor az oldalhajókat lebontják, a csarnok és a szentély fölé kívülről árkádokkal és huszonkét támpillérrel erősített védőemeletet húznak. Ebbe a rendszerbe vonják be a sekrestyét is.

Az eredetileg bástyának készült óratoronyra 1667-ben két emeletet húznak és a segesvárival vetekedni akaró sisakkal látják el.

Két méter vastag falai zárt védőfolyosót rejtenek, a két emelet minden oldalán hat lőrés nyílik. A tornyot és templomot kerítő egykori várfalat a 19. században bontották le. A templom egykori pillérfőiből kettőt megőrzött. Ezek nagysága, formája, spiráldíszítése a nagydisznódi templom nyugati kapuján látható oszlopfőkkel azonos, így kormeghatározó: keletkezése a 13. század elejére, vagyis az itteni szász telepítés kezdetére esik.
A templomhajót fakarzat futja körbe. Részleges feltárások nyomaiból megállapítható, hogy a karzat, illetve a szószék egyik első festője Umling Lőrincz lehetett, aki későbbi munkássága során Kalotaszeg templombelsőinek meghatározó jellegét adta. A templom az UNESCO Világörökség része.

A parasztvárat a szászok mindaddig óvták, amíg nem kényszerültek távozásra. Azután megkezdődött a pusztulás. A szászok helyét kisajátító betelepülők a vár köveit építkezéseknél használták fel, az így lecsupaszított romokat a növényzet eltakarta.

A helyi önkormányzat 2004-ben tisztította meg a terepet, így a vár ma fenséges magaslatból uralja Szászkézd faluképét.

Önkéntesek munkájával járhatóvá vált a vár felé vezető út is.