Szamosújvár örmény gyökerei – Erdély legszebb barokk temploma a kisváros katolikus székesegyháza

Szamosújvárat az oklevelek 1291-ben említik először. 1410-ben itt egy régi vár létezett, amelynek helyén építtette Martinuzzi György az új várat felhasználva az 1540-ben lerombolt Bálványosvár romjait.
A reformátusok 1760-tól szerveztek anyaegyházat és 1875-ben építették fel mai templomukat. Létezett azonban egy korábbi református templom is, amely a vár melletti temetőben állt. Az épületet 1712-ben az örmények kapták meg, de csak 1723-ig használták, amikor hozzáfogtak első templomuk megépítéséhez.

A katolikus élet valójában a 18. század közepén indult újra, amikor ferencesek telepedtek le Szamosújváron, és 1748–1758 között felépítették templomukat.

Az új templom az 1855-ös tűzvészben elpusztult, de 1857-ben újjáépült, és 1878-ban kettős tornya is elkészült.

Az első örmény telepesek 1696-ban vették bérbe a szamosújvári uradalmat. Miután Besztercén a szászok nem tűrték meg őket, többségük Szamosújváron telepedett le. 1700 körüli letelepedésükkor püspökük részére egy kis kápolnát építettek. Ezt később lebontották, és helyébe építették meg 1748–1759 között Erdély legnagyobb barokk templomát, az örmény katedrálist, amelyet 1804-ben fejeztek be.
Az örmények 1672-ben Apafi fejedelem hívására jelentek meg Erdélyben. Szamosújvár – Armenopolis – gyakorlatilag az örmények által a 17. század végén létrehozott város. I. Lipót beleegyezésével az örmények Besztercéről menekült csoportja 1700-ban megvásárolta a szamosújvári vártól délre eső részt, és később itt telepedtek meg a Gyergyószentmiklósról, Szépvízről jött örmény családok is.

A város felépítése mintegy tizenöt évig tartott Verzerescul Oxendius püspök vezetésével, aki I. Lipóttól kapott engedélyt az építkezésre. Az alapkövet 1700-ban tették le.

A ma is álló, legkorábbi kőtemplomuk az 1723–1724 között épült Salamon-templom volt, amelyet Simai Salamon és neje építtetett. A Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség honlapján olvasható, hogy eredetileg kőfallal volt körülvéve, és ebbe építették bele a Szent Kereszt kápolnát.

A Szamosújvár főterén álló örmény székesegyháznak három oltára van: a főoltár a Boldogságos Szűzanyát ábrázolja angyali üdvözletkor, a mellékoltárok pedig a Szentháromságot és Világosító Szent Gergelyt, az örmény nép védőszentjét. A székesegyházat 1898–1899-ben alakították át. Két oldalról két kápolnát építettek hozzá Világosító Szent Gergely és Szent Anna tiszteletére. Szamosújváron a késő barokk szinte egyedülálló megnyilatkozása az örmény székesegyház.
A templom építését 1748-ban kezdték el a négyszögű főtér déli oldalán. Az építéshez szükséges kiadásokat az örmény katolikus egyház és a hívek adományaiból fedezték, Mária Terézia királynő pedig 1200 forinttal járult hozzá a felépítéséhez.

A templom szentélye már 1759-ben elkészült, szeptember 8-án pedig megtartották az első szentmisét. 1800-ban a templom teljesen elkészült, oltárai azonban csak négy évvel később.

1804. június 17-én szentelte fel a templomot a Szentháromság tiszteletére Mártonfi József római katolikus püspök, aki „basilikának” nevezte. Az oldalkápolnában őrzik a Levétel a keresztről című Rubens vagy a Rubens festészeti iskolához tartozó egykori tanítvány festményét. A templom büszkeségének számító festmény I. Ferenc király adománya 1806-ból. A legenda szerint a háborúk anyagi támogatásáért hálaképpen a király könnyelmű ígéretet tett az örményeknek, hogy járják körül Bécset, és mondják meg, mivel jutalmazza meg őket. Az örmények mindent megnéztek, és azt válaszolták a királynak: „felséged határtalan kegyétől azt a Rubens-képet kérjük hódoló tisztelettel, amit a Belvederében láttunk”. A király sajnálta az értékes festményt, ezért másolatot készíttetett róla. Az örmények számítottak erre, ezért megjelölték az eredeti festmény hátát, és ezzel leleplezték az uralkodó szándékát.
A Rubens-kép a kommunizmus idején a kolozsvári Szépművészeti Múzeumba került, de 1999 karácsonyára visszaszállították a katedrálisba, azonban a festmény továbbra is a múzeum tulajdonában található.

Korabeli szamosújvári képeslap az örmény katedrálissal • Fotó: Archív

Az örmény közösség pezsgő életet élt Szamosújváron. A társadalmi élet egyik központja volt az 1842-től működő Társalkodó Egylet – a kaszinó –, amely Erdély egyik legrégebbi ilyen intézménye. Todorán Endre könyvnyomdát működtetett, ahol helyi sajtótermékeket és más örmény településről származó kéziratokat nyomtattak.
A késő reneszánsz és barokk házak a szóbeszéd szerint csak azért kisebb méretűek, mert a honfiúsítás elhúzódása miatt az örmények nem mertek igazi palotákat építeni. De az örmény Szamosújvár így is Erdély egyik legszebb városa.
Az 1862-ben újraalapított iskola igazgatója a mindenkori örmény katolikus főesperes volt. Az örmény nyelvű oktatás feladása azonban megteremte keserű gyümölcsét: Szamosújvár örmény származású lakói közül ma már senki sem beszéli az ősök nyelvét. A nyelv a katedrálisban él tovább, az egyházi kórus egyházi énekeiben.

Az örménység nagy része mára kihalt vagy „időben” elköltözött.

Az egyházi statisztikák 1882-ben még 1565 örmény katolikust, 1913-ban 1200-at, 1954-ben 402-őt, míg 2000-ben 189-et tartottak számon.
Az egyházi hagyományt ápoló szamosújvári szórványplébánia mellett a budapesti Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület, a Szamosújvári Pro-Armenia Alapítvány, az Erdélyi Magyarörmények Szövetsége, a kolozsvári Örmény-Magyar Baráti Társaság és a bukaresti Romániai Örmények Egyesülete tesz azért, hogy igazak legyenek a város költőjének, Gábrus Zacharnak a szavai: „én egy ember vagyok, nevem könnyen mehet feledékenységbe, de Szamosújvár városáé örökre fenn fog maradni”.

A bazilika oldalán található kovácsoltvas kapu vezet a templom alatti kriptába, ahol többek között Szongott Kristóf (1843–1907) armenológus pihen. 1863-tól negyven évig algimnáziumi tanár volt, 1887-ben megalapította, majd húsz éven át kiadta és szerkesztette az Armenia magyarörmény havi szemlét. Megírta Szamosújvár monográfiáját, amelyben gazdag néprajzi anyagot közöl, és összeállította a magyarhoni örmény családok genealógiáját.
Kutatásokat végzett a magyarok eredetéről és őshazájáról. 1905-ben megalapította az Örmény Múzeumot, amelynek 1907. júniusi megnyitóját már nem érte meg. A múzeum könyvtárát 1911-ben 1639 kötet alkotta, történelmi gyűjteményében 1057 emléktárgy volt látható. Anyaga a kommunista időben a Román Állami Levéltár kolozsvári székhelyében került, ahol 140,5 méter hosszúságban tölti be a polcokat.
A szamosújvári Városi Múzeumban jelenleg csak egy csak egy kis örmény szoba őrzi a város múltját meghatározó örmény közösség emlékét.