Sissi, aki őrködött Magyarország felett

Egy másik kerek évfordulóval is adózhatunk az egyetlen, magyarok által igazán szeretett osztrák császárné emléke előtt: idén 180 éve született 1837 szentestéjén Wittelsbach Erzsébet Münchenben a bajor hercegi pár harmadik gyermekeként. Kora egyik legszebb uralkodónőjének tartották. Később pedig bebizonyította: a csinos arc mellett a szívével is képes volt nemzeteket hódítani. Születésekor foggal jött a világra, így a korabeli hagyományok fényes jövőt, átlagon felüli intelligenciát jósoltak neki. Hét testvérével együtt édesapja, Miksa József herceg müncheni palotájában és possenhofeni nyári kastélyában nevelkedett, távol a császári udvar szigorú etikettjétől. A szülők Ferenc József osztrák császár feleségének Sissi nővérét, Ilonát szánták, a jegyesek megtervezett találkájára azonban Erzsébet is elkísérte édesanyját és testvé­rét. A császár véletlenül ismerte meg a későbbi császárnét: nem csak a népszerű, 1950-es évekbeli Sissi című filmtrilógia romantikus fogása, Ferenc József ugyanis előbb kedvelte meg a 15 éves, első fokú unokatestvérét, minthogy ismerte volna a hercegkisasszony valódi kilétét. Bár a császár édesanyja, Zsófia Friderika főhercegné ellenezte a független gondolkodású, fiatal és bohókás Erzsébettel való házasság gondolatát, a császár végül a szívére hallgatva választott.

A hirtelen lett császárné akkor még vajmi keveset tudott a bécsi udvari etikett szigorlatairól, az uralkodói kötelességekről, anyósa ellenszenves magatartásáról: kevesebb, mint egy év alatt kellett felkészülnie mindenre. Előbb Ausztria és a Habsburg Birodalom történelmét tanulta meg – ezeket az órákat Majláth Lajos magyar gróf, történettudós tartotta Erzsébetnek. A magyar magántanár azonban a történelem mellé egyéb ínyencségeket is becsempészett a tananyagba: magyar szót, magyar verseket, amelyekbe a királyné hamar beleszeretett, és hosszú évek múltán is tisztelettel emlékezett vissza oktatójára. A cseh nyelvvel soha sem boldogult, a magyartanulásának viszont még önkéntesen is nekivágott később. A szerető szülők és természetközeli szabadságban nevelkedett hercegnő soha sem tudta igazán elfogadni Európa legkonzervatívabb udvari rendszerét, a spanyol etikettet, amely később még a gyermekeivel való anyai törődést is korlátozta. A történészek szerint a merev udvari környezetben sohasem találta igazán a helyét, főként mert anyósa, Zsófia főhercegné mindenáron igyekezett teljhatalmat gyakorolni a fiatal császárné és házassága felett. Gyermekei nevelését is kivette az édesanya kezéből mondván, hogy Sissi túl éretlen. Erzsébet élete során ugyanakkor két gyermekét temette el. Mindezt az sem könnyítette meg, hogy Ferenc József – a birodalom szétterjedt politikai válságának helyrebillentésén dolgozva – kevés időt töltött együtt feleségével. A császári udvar nemcsak hiányos udvari tudása miatt, de még bajor akcentusáért is megszólta, fogait nem tartották elég szépnek, ápoltnak, így a folyton zsebkendőbe beszélő, halk Erzsébet sokszor gúny tárgyává vált az osztrák nemesség körében.

A házaspár eltérő életfelfogása és az anyós féltékenysége, erőszakossága miatt Sissi és Ferenc József házassága hamar válságba került, a tragédiák sora miatt Erzsébet fiatalon már depresszióban szenvedett.

Közben az uralkodó is érezte házasságának hiányosságait, egy idő után rendszeresen szeretők – színésznők, grófnék – karjaiban kereste a boldogságot, akiktől több törvénytelen gyermeke is született, és akikre sokat költött. Sissi állítólag még hálás is volt nekik, amiért gondoskodtak férje intim igényeiről, a félrecsúszott házasságban ugyanis a császárné mindig viszolygott az asszonyi kötelességek ezen részétől. A később feltárt udvari orvosi leletek szerint Ferenc József szifilisszel fertőzte meg a császárnét, az arzénnal való kezelés pedig csak tovább rontott Sissi egészségén, így – orvosa tanácsára – utazgatni kezdett a jótékony levegőváltozás reményében.

Hosszú utazása során saját akaratából magyarul tanult. Bécsbe visszatérve pedig – sokat harcolva az udvar tiltó ellenállásával – maga mellé vett egy magyar társalkodónőt, a kisnemesi családból származó Ferenczy Idát, aki hamarosan a császárné felolvasónőjévé, titkárává és bizalmas barátjává vált. Bár jó politikai érzékkel rendelkezett, az udvari törvényeknek megfelelően államügyi, politikai kérdésekben nem lehetett férje partnere, ám a hivatalos uralkodói látogatások során tapasztaltak és a sajtóban olvasottak után nem nézett mindent tétlenül. Bár tévhit, hogy minden magyar siker Sissinek köszönhető – például a kiegyezés sem –, a császárné rengeteget tett a hasznos békítés érdekében, túllépve a törvényesen előírt, reprezentatív szerepét. Rendszeresen utazott Pest-Budára, majd Andrássy Gyula gróffal kezdett önállóan tárgyalni, amelyek után a magyar–osztrák kapcsolat megjavításával kapcsolatban a mielőbbi kiegyezést tanácsolta a császárnak. Hamarosan az uralkodó is belátta: magyar megegyezés nélkül könnyen széteshet a birodalom, így 1867-ben megszületett a gazdaságilag és kulturálisan hamar gyümölcsözővé váló Osztrák–Magyar Monarchia. A magyar történelemben ez volt az első alkalom, hogy a király feleségét az uralkodóval egyszerre koronázták meg – ezzel tisztelegtek Sissi közbenjárása előtt. Az immár magyar királynévá koronázott Erzsébet – anyósa akaratával szembeszállva – Mária Valéria lányát Budán hozta a világra, és magyar nyelvre akarta taníttatni, ugyanis a magyar trón várományosának szánta. A politikum számára nagy örömöt jelentett az esemény, ugyanis akkor már több mint 320 éve nem született királyi trónörökös Magyarországon. Felnőve azonban Mária Valéria elfordult a magyaroktól.

Magyar társalkodónőjén keresztül Sissi gyakran váltott leveleket Andrássy Gyula gróffal és Deák Ferenccel – többnyire rejtjelesen – meghallgatva panaszaikat, később közvetlen levelezésbe kezdett Jókai Mórral és Eötvös Józseffel.

Osztrák történészek szerint az udvar rosszakaróan eltúlozta Andrássy gróf és Erzsébet kapcsolatát: bár magánéletükben is kedvelték egymást, a királyné és a magyar külügyminiszter sohasem lépték át a baráti viszony határait.

Ha szerelem szövődött is köztük, az csak plátói maradhatott, hiszen a spanyol etikettnek megfelelően sohasem hagyták magukra őket a császárral és annak szeretőivel ellentétben.

Utazásai során a királyné leggyakrabban a gödöllői kastélyban szállt meg, amelyet az uralkodó pár koronázási ajándékként kapott százezer forint mellett.

Az összeget – történészek szerint valószínűleg a királyné közbenjárására – a szabadságharc árváinak és hadirokkantjainak adományozták. Erzsébet minden általa meglátogatott ország közül legtöbbet Magyarországon időzött, élete során összesen hét és fél évet. Kedvenc, gyakran látogatott imahelye volt a Mátyás-templom Loretói kápolnája. A porosz–osztrák háború idején a bécsi katonai kórházakban a magyar katonákat kereste, édesanyjának írt levele szerint azért, mert nem volt senki, akivel a katonák beszélgetni tudtak volna. Magyarországon rendszeresen bejelentés nélkül érkezett a kórházakba, hogy a valós állapotokat lássa.

Miután egyetlen fia, a császári trónörökös Rudolf herceg 31 évesen öngyilkos lett, Erzsébet egész hátralévő életében csak feketében járt, Mária Valéria férjhez adása után pedig depressziója élete végéig elkísérte. Mikszáth Kálmán egyik írása szerint az évek óta bánatos, szomorú arcú királyné életében még egyszer örült őszintén: utolsó magyarországi látogatása során. „Ez a hófehér arc (…) piros lesz, mint az élet, piros, egészen piros. Milyen káprázat! (...) Egy percig tartott az egész. Szemei tágra nyíltak, a régi ragyogás kicsillant belőlük. (…) Egy mosolygó ország föl tudta vidítani a királynét” – olvasható Mikszáth tárcájában.

Sissi beceneve egyfajta családi örökség, a bajor hercegi családban ugyanis előszeretettel használtak becéző neveket: édesanyját, Ludovika hercegnőt Mimiként, nővérét, Ilonát Nenéként szólították. Erzsébet nemcsak kontinensszerte legendás szépségéről volt híres, hanem divatbotrányairól is. Az 1870-es évektől kezdve nem hordott alsószoknyát, amivel karcsúságát jobban kihangsúlyozta. Brigitte Hamann történész szerint pedig a tenger iránti szeretetéből – Madeirán is hosszú időt töltött, amikor orvosi utasításra utazni kezdett – vasmacskát tetováltatott magára. Igaz, a nemességtől nem állt távol akkoriban a tetováltatás, Erzsébet titkolta, amíg tudta. A császárné mégsem vált udvari divatdiktátorrá – pedig feladata lett volna –, ugyanis visszafogottan öltözködött, smink és parfümök helyett a természetesen gyönyörű hosszú hajával, ragyogó bőrével hódított. Megjelenésének legfigyelemfelkeltőbb része a haja és egyedi frizurája volt: a bokájáig érő, természetes koronáját naponta 2–3 óra alatt rendezték, fésülték, háromhetenként egy egész napig mosták, konyakkal és tojással kezelték. Császárnéi fensége mögött emberi, ezer gonddal küzdő asszony állt, aki szerette az ibolyafagylaltot, dohányzott, élete végéig gondosan ápolta a bőrét, és mániákusan sokat lovagolt. Európa egyik legjobb női lovasa volt, de gyűrűn és súlyzókkal is tornázott, később a lovaglás helyett rengeteget gyalogolt.

Olivia Lichtscheidl, az idén Bécsben nyílt Erzsébet–Sissi és a magyarok című tárlat kurátora szerint a császárné utolsó éveiben az általa kedvelt emberekkel csak magyarul beszélt. 1898-ban a Genfi-tó partján szívtájékon szúrta Luigi Lucheni olasz anarchista. Mikszáth Kálmán így emlékezett meg a hatvanévesen elhunyt királynéról:„(…) mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett. Hogy mit tett, nem bírjuk elemezni, történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott él, és mint bizonyosság él az a tudat, hogy ez a szent asszony őrködött a nehéz órákban Magyarország fölött”.