Magyar-lengyel perszonálunió

(folytatás a 48. lapszámunkból)

Lokietek Ulászló 1314-ig egyesítette Lengyelországot, és 1320-ban lengyel királlyá koronáztatta magát. A lengyel uralkodó Sziléziáért a cseh királlyal harcolt, aki a lengyel királyi címet is felvette, és ezzel kifejezte a lengyel trón iránti igényét. A lengyel királynak Pomerániáért a Német Lovagrenddel kellet háborúznia. A lengyel uralkodó a németek és a csehek elleni háborúiban Károly Róbert segítségét kérte, aki 1320-ban feleségül vette a lengyel király lányát, Piast Erzsébetet, aki ezzel Károly negyedik felesége lett.

Károly Róbert hosszú ideig jó viszonyt ápolt a Habsburg-családból származó osztrák hercegekkel, akik a királyságát támogatták Ottó és Vencel trónkövetelőkkel szemben. Viszonzásul támogatta az osztrákok német királyi ambícióit. 1322-ben beleszólt a német belviszályokba, segítséget küldött a Szép ragadványnévvel illetett, III. Frigyes osztrák hercegnek IV. Lajos német király ellen, de a mühdorfi csatában vereséget szenvedett. A Habsburgokkal való viszony később azért romlott meg, mert az osztrákok ígéretük ellenére nem adták vissza a megszállva tartott Pozsonyt és Muraközt. Másrészt támogatták a Kőszegieket, a nyugati határszél tartományurait, akik 1326-ban a délvidéki Babonicokkal együtt ismét fellázadtak a magyar király ellen. Károly Róbert ekkor kezdett az osztrák hercegek helyett Luxemburgi János cseh királyhoz közeledni, ami 1327-ben Nagyszombatnál személyes találkozóban csúcsosodott ki. Itt a közös pénzrendszerről is megállapodtak. A találkozó után János rögtön Sziléziába ment, hogy onnan Ulászló fővárosa, Krakkó ellen vonuljon. Károly Róbert fenyegető hangú üzenetére János elállt a támadástól, de szövetséget kötött a Német Lovagrenddel.

1328-ban Károly Róbert és a cseh János király közös hadjáratot indítottak az osztrák hercegek ellen, akik még az 1328-ban megkötött békeszerződésben megígérték Pozsony és a Muraköz visszaszolgáltatását. Ennek ellenére csak Pozsonyt adták vissza Magyarországnak. 1329 és 1332. között Lokietek Ulászló nehéz harcokat vívott a Lovagrenddel. Ebben a háborúban Károly Róberttől jelentős katonai segítséget kapott. János cseh király is megtámadta Ulászlót. Károly kénytelen volt kibékülni az osztrák hercegekkel, és 1331 őszén 50 ezer katonával – ami abban az időben igen nagyszámú hadsereg volt – felvonult a cseh határra, mire János király kénytelen volt visszavonulni országába.1332-ben a cseh uralkodó békét kötött Károly Róberttel. János király a béke értelmében visszaadta Magyarországnak a Csák Máté egykori csehországi híve, Cseh István által megszállva tartott Holics és Berencs határvárakat.

Károly Róbert 1332 után arra törekedett, hogy kibékítse egymással a cseh és a lengyel királyt. Ulászlónak 1333-ban bekövetkezett halála után fia és utóda, Nagy Kázmér is elfogadta Károly Róbertnek a cseh királlyal való kibékülésére vonatkozó ajánlatát. Ilyen körülmények között 1335-ben Visegrádon találkoztak. Nagy Kázmér azért is hajlott a megegyezésre, mert minden erejével országa belső problémái megoldására törekedett, János pedig azért, mert 1335 tavaszán a karantán–tiroli örökség miatt fegyveres konfliktusba keveredett II. Albert osztrák herceggel és IV. Lajos német–római császárral is. 

János király 1336 elején betört az Osztrák Hercegségbe. Segítségére felvonult Károly Róbert és Kázmér is. A Kőszegiek és a Babonicok ekkorra már az osztrák herceg hűbéreseivé váltak. 1337 nyarán Károly Róbert újra behatolt Ausztriába. A magyar csapatok dúltak, fosztogattak, majd visszafoglalták a Muraközt és megadásra kényszerítették a lázadó nagyurakat. Az osztrák hercegekkel 1337. szeptember 11-én Pozsonyban megkötött béke visszaadta a Muraközt a magyar királynak. 1338-ban a magyar-cseh szövetséget megújították. 1339 júliusában Visegrádon Károly Róbert és Kázmér magyar-lengyel örökösödési szerződést kötött, amely kimondta, hogy Kázmér gyermektelen halála esetén Károly Róbert egyik fia örökli a lengyel királyi trónt. A magyar uralkodó katonailag a továbbiakban is támogatta Kázmért a Német Lovagrend ellen. Az egyezmény következményeként 1370-ben megvalósult a magyar-lengyel perszonálunió. Ennek eredményeképpen a lengyel trónt Károly Róbert fia, a későbbi Nagy Lajos szerezte meg.

Az 1282-ben a szerb trónról lemondott Dragutin István 1284-ben IV. László magyar királytól megkapta a macsói bánság kormányzását a sói és ozorai bánságokkal együtt. Károly Róbert uralma kezdetén Dragutin Kotromanic István bosnyák és Subic Mladen tengermelléki bánnal együtt Károlyt támogatták riválisai ellen. 1316-ban meghalt Dragutin István, és a bánság vezetésében fia, Dragutin László követte, akit Károly Róbert és a pápa is a szerb trónra akart ültetni II. Uros István helyett. Ebben a próbálkozásában támogatta őket Kotromanic István, Subic Mladen, valamint a magyar király nagybátyja, Tarantói Fülöp is. Az ellentét alapvető oka a vallási felekezethez való tartozás volt: míg Dragutin István katolizált, addig Uros István (Milutin) az ortodox hitet követte, ezért Károly Róbert és Uros István között a viszony ellenséges maradt. Eleinte Uros István volt a sikeresebb, elfoglalta Nándorfehérvárt és a macsói bánságot, illetve foglyul ejtette Dragutin Lászlót is. Károly Róbert személyesen vezetett hadjáratot Uros István ellen. Visszafoglalta tőle Nándorfehérvárt és a macsói bánságot, de jelöltjét nem sikerült a szerb trónra ültetnie. Bosznia erősítése érdekében Károly Róbert az ozorai és sói bánságot a bosnyák bánra bízta. 

A kun származású Basarab Havasalföld fejedelmeként 1316-tól kezdődően a magyar király hűbérese volt. 1324-ben Basarab meg akarta szüntetni a hűbéri függést és szövetséget kötött a tirnovói bolgár cárral. 1326-ban támogatta a szörényi bánságba betörő tatár és kun sereget. Befogadta a hatalmától megfosztott erdélyi vajda, Kán László fiait, s megengedte nekik, hogy Havasalföldről többször betörjenek Erdélybe. 1330-ban a Magyarországhoz tartozó szörényi bánságot is elfoglalta. Ekkor Károly Róbert kihasználta, hogy 1330 nyarán Basarab vajda a bolgár cárral és a bizánci császárral szövetségben súlyos vereséget szenvedett a szerb királytól. A magyar uralkodó szeptemberben visszafoglalta a szörényi bánságot, és októberben meghódította a vajda székhelyét, Argyasudvarhelyt (Curtea de Argeşt). Ekkor Basarab havasalföldi vajda színleg meghódolt neki. Megígérte, hogy seregével együtt hazavezeti. A királyt és csapatait azonban Posadánál egy szűk völgybe csalták, s a lesben álló csapatai dárdákkal, nyilakkal, szikladarabokkal megtámadták az összetorlódott magyar sereget. Négy napig tartott a kétségbeejtő küzdelem. A szorosban a magaslatról támadók számos egyházi és világi előkelőt meggyilkoltak. Károly Róbert a halált csak úgy kerülhette el, hogy önfeláldozó vitézei – köztük a székelyek is – a saját testükkel fedezték. Közben Dezső, Dénes fia címert cserélt vele. A románok Dezsőt hitték a királynak, s meg is ölték. Végül az uralkodó kitört a bekerítésből, s megmaradt csapatával visszatért Erdélybe.

1331-ben az új szerb király, Dusán István, a középkori Nagy-Szerbia megalapozója, szövetséget kötött a magyar király ellen a havasalföldi vajdával és a bolgár cárral. Rendszeressé váltak a határ menti összecsapások. 1339-ben a szerb király elfoglalta a macsói és a kucsói bánságot. E területeket csak Nagy Lajos tudta visszafoglalni. 

Horvátországban és Dalmáciában három nagy tartományuraság létezett: a Subicoké, a Babonicoké és a Fragenpánoké. Ők évtizedekig Károly Róbert fő támogatói voltak, azonban később ők sem támogatták a királyi hatalom erősítését. 

Zára várát II. András elzálogosította Velencének. Károly Róbert 1311-ben megtámadta Velencét, és Subic Mladent tette meg a vár grófjának. A Magyarországon katonailag lekötött Károly Róbert nem tudott segítséget küldeni Subic Mladen megvédésére. Ezért Velencével kompromisszumot kötött, melynek értelmében Zára grófja velencei lett, de a magyar király névleges fennhatósága megmarad. Subic Mladen grófnak Velence polgárjogot adott. Mladen a környező térségben azonban garázdálkodni kezdett.

Két dalmát város, Sebenico és Trau 1322-ben szövetséget kötött az őket sújtó Subic Mladen bán és testvérei ellen. Mladen eredménytelenül ostromolta meg a két várat. Közben hűbéresei, akik eddig félelemből álltak mögötte, elpártoltak tőle. Csatlakoztak hozzájuk a Babonicok, valamint Kotromanic István bosnyák bán is, és így a szövetségesek legyőzték a Subicok seregét. A trauiak és sebenicóiak a velencei gályákkal és zsoldosokkal felégették a Subicok két fontos központját. Mladen előbb testvérét küldte Károly Róberthez, majd személyesen járult elébe Horvátországban, és a segítségét kérte. A király elfogatta, és fogolyként Magyarországra vitette. 1323 augusztusában Károly Róbert Gutkeled nembeli Miklóst nevezte ki horvát-dalmát bánná, akit dél felé vonultában a Babonic János és fia fel akart tartóztatni, azonban az új bán legyőzte őket. Közben a Frangepánok Velence és Károly Róbert között ügyesen lavíroztak. Seregükkel kitértek az összecsapás elől. Az 1320-as évek közepétől a dalmát váro­sok egymás után behódoltak Velencének. Károly Róbert nem tett semmit visszaszerzésük érdekében. Subic Mladen családját Ká-roly a Babonicoktól elcserélt unnavölgyi Zrin várával kárpótolta. A későbbi leszármazók Zrínyi család néven jelentős szerepet játszottak a 16–17. századi magyar történelemben.

Sánta Károly nápolyi király elsőszülött fiának – Martell Ká­roly calabriai hercegnek – egyetlen fia igényt tartott a nápolyi trónra, s ezért címei között szerepeltette a salernói hercegi titulust. 1328-ban meghalt nagybátyjának, Bölcs Róbert nápolyi királynak a fia, a trón hivatalos örököse Károly calabriai herceg volt. 1329-ben megkezdődtek a tárgyalások a magyar és a nápolyi király között a trón öröklése ügyében. Károly király második fiának, Andrásnak akarta biztosítani a trónt. A pápa – Nápolyi Királyság hűbérura – közvetítésével tartott tárgyalások eredményre vezettek, és 1333 nyarán Károly király a hatéves Andrással együtt Nápolyba hajózott. Andrást eljegyezték Róbert király hétéves unokájával, Johannával. András herceg megkapta a calabriai hercegi címet, és a nápolyi trón hivatalos örökösévé vált. A megállapodást a pápa jóváhagyta. Károly Róbert 1334 elejére érkezett vissza Magyarországra.

 (folytatjuk)