Kilencven éve született Ruha István, a magyarok Paganinije

A későbbi művész négyéves kora óta hegedült, első tanára Orosz Rózsika volt. Korán kiderült, hogy a gyereknek abszolút hallása van, kiváló a ritmusérzéke. Hétévesen már díjat nyer azért, mert száz dallamot játszott el különböző tónusokban. Ugyanabban a nagykárolyi Piarista Gimnáziumban tanult, ahol Ady Endre, Pop Aurel festőművész, Jászi Oszkár szociológus koptatta az iskola padjait.

A második világháború után a nagykárolyi piarista atyák támogatásával jutott el Kolozsvárra. A konzervatóriumban felfedezője, Balogh Ferenc, majd Zsurka Péter, Kouba Paula tanítványa volt, később Antonin Ciolan karmester csiszolta a stílusát.

1949 és 1957 között koncertmester volt a Kolozsvári Magyar Operában, 1958-tól pedig szólista a Kolozsvári Filharmónia élén. 1962-ben megkapta az Érdemes Művész kitüntetést. 1963 és 2003 között a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia tanára volt, ezen kívül több romániai és külföldi településen tartott mesterkurzusokat. A kolozsvári Napoca Vonósnégyes alapító tagjai közé tartozik.
Díjait, kitüntetéseit felsorolni is nehéz. 1953-ban részt vett a Bukarestben szervezett Világifjúsági Találkozón, amelyen első díjat nyert. Kolozsvárra hazatérve sok koncertre kapott meghívást. Az 1958-ban Moszkvában tartott Csajkovszkij Nemzetközi Hegedűversenyen harmadik díjat nyert. A megnyitóbeszédet Dmitrij Sosztakovics tartotta, 22 országból 61 versenyző küzdött a trófeáért. Ugyanabban az évben, 1958-ban tartották Bukarestben a Nemzetközi Enescu Fesztivált, amelyen első díjat szerzett.

Életéről és munkásságáról egykori tanítványa, Mirela Capătă  írt doktori értekezést Ruha István fenomén, a 20. század hegedűművészetének virtuóza és szimbóluma címmel.

A szerző szerint Ruha kivételes memóriájának meghatározó szerepe volt művészi munkájában. A tanítvány soha nem látta, hogy a mester kotta alapján játszott volna, kivételt jelentett a kamarazenekari játéka. Különleges képessége szerencsésen segítette művészi munkájában. A hegedülésnél koncentrálóképessége, fegyelmezett gondolkodása is szerepet játszott. Az önkontrollja lehetővé tette, hogy túllépjen a nehéz helyzeteken. Élményt jelentett számára a hegedülés. A szerző Ruha sikerének titkát az érzékenységgel párosult intelligenciájában, kivételes memóriájában, spontaneitásában és kreativitásában látja. Mindezek következetes munkával és önbizalomma párosultak. A szerző kitér arra is, hogy a művész függetlenül attól, hogy Tokió, Párizs vagy más világváros koncerttermében, illetve Bukarestben, a nagykárolyi kultúrházban lépett fel, vagy otthon, baráti körben zenélt, ugyanolyan szenvedéllyel játszott. Az alapos felkészülés, a nagy teherbíró-képessége segítette, hogy bármilyen körülmények között hegedüljön.
1994-ben Kolozsvár díszpolgári címmel tüntette ki, három évvel később, 65. születésnapján Nagykároly is díszpolgárává avatta. Ruha István 2004. szeptember 28-án hunyt el, Kolozsváron ravatalozták, és saját kérésére szülővárosában, Nagykárolyban helyezték örök nyugalomra. A kiváló zenészt a mai napig a Kárpát-medence egyik legkiválóbb hegedűművészeként tartják számon.