Katona József: egy remek ügyvéd, aki íróként lett híres

Ha semmi mást nem ír, csak a Bánk bánt, neve akkor is fennmarad a magyar drámairodalom nagyjai között. Katona József 230 éve, 1791. november 11-én született Kecskeméten. Az elemi iskolát a kecskeméti katolikus iskolában végezte. Apja 1802-ben Pestre íratta a gimnáziumba, de a sokat betegeskedő fiút szülei az iskolai év végén hazavitték. 1808-ban a VII. osztályt a szegedi piaristáknál járta, a következő évet is itt folytatta, végül 1810-ben Pesten fejezte be. Halász Bálint pesti ügyvéd irodájába 1813 nyarán került, ahol joggyakornokként, 1814-től pedig jegyzőként működött 1815. november 22-ig. Abban az időben műkedvelőként (Békési álnév alatt) többször is fellépett egy társulattal. Szüleinek rábeszélésére a színészettel szakított, és minden idejét az önképzésnek, különösen a magyar irodalom és az esztétika tanulmányozásának szentelte.

Művelt ember volt, jól beszélt latinul és németül, de tudott franciául, olaszul és angolul is. Miután felhagyott a színészettel, letette az ügyvédi vizsgát. Előbb ügyvédsegéd, majd önálló ügyvéd lett Pesten.

Híres röpiratát 1820-ban írta: Mi az oka annak, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni? A tárgyalt tények: az állandó kőszínház hiánya, a nemzeti dicsekvés, a könyvformában való megjelenés nehézségei, a cenzúra működése, a recenzió és az elvi bírálat hiánya. 1826-ban városi főügyész lett. Zárkózott életet élt, színjátszással, irodalommal keveset foglalkozott. Még nem volt negyvenéves, amikor egy nap hivatalába tartva összeesett; szívroham végzett vele.

Nevét a Bánk bánnal írta be a magyar művelődéstörténetbe. A darab több szálon is kötődik Erdélyhez, ezen belül elsősorban a kincses városhoz.

Műve ugyanis a kolozsvári színház Farkas utcai állandó otthonának 1821-es avatását köszöntő pályázatra íródott. Az író még 1815-ben elkészült a darab első változatával, majd 1820-ban átírta. Ami a bemutatót illeti, a nemesek gőgje közbeszólhatott, hiszen 1821. március 12-én a színház megnyitóján, amikor először gördült fel a Farkas utcai színház függönye, „főrangú műkedvelők adták elő Theo­dor Körner Zrínyi-drámáját, a címszerepben a fordítóval, Petrichevich Horváth Dániellel, fontos szerepben a gubernátor lányával és vejével”.
Bár művének kolozsvári ősbemutatója nem jött össze, a Bánk bán érdekes módon mégis elkísérte rögös, kitérőkkel teli útján a kolozsvári színjátszást: a felújított, immár a Kolozsvári Nemzeti Színház nevet viselő Farkas utcai épület Erkelnek Katona művéből írott operájával nyitotta meg kapuit.
Jászai Mari pályája is szorosan összefügg Kolozsvárral és a művel. Noha csupán három évadot töltött a Kolozsvári Nemzeti Színházban, Jászai színésznővé válása ehhez a periódushoz köthető.

A kolozsvári évek egyik legjelentősebb szerepe – amely aztán évtizedekig elkísérte Jászait a pályáján – a Bánk bán Gertrudisa volt.

Jászai Mari úgy emlékezett, hogy 1870-ben öltötte magára először a királyné jelmezét, de Janovics Jenő adatai szerint Katona Bánk bánjának bemutatójára 1871. november 7-én került sor.
A Bánk bánt a Farkas utcai kőszínház deszkáin a társulat utoljára 1906. június 17-én játszotta Jászai Mari vendégszereplésével.