HIRDETÉS
Erdély legjelentősebb erődtemplomát a történelmi Királyföldön, a mai Szeben megyei Berethalomban találjuk. A település arról is híres, hogy 1775-ben a falutól 5 km-re korai keresztény tárgyakra bukkantak. Többek között egy 4. századi bronz fogadalmi Krisztus-monogramra, az úgynevezett berethalmi donáriumra, amelyen ez a felirat áll: „EGO ZENOVIVS VOTVM POSVI”. A román régészek egy része szerint a lelet azt bizonyítja, hogy a rómaiak 3. századi, Daciából való kivonulását követően a helyben maradt latin nyelvű népességtől származik. Ezzel szemben magyar és külföldi kutatók a leletben egy szerémségi mester munkáját azonosították. A lelet a helybéli ariánus gót közösség egyik tagjától származhat. E régészeti vita azonban semmit nem von le abból a megállapításból, hogy
Berethalom igazi éke Erdély legszebb erődtemploma, amely a világörökség részét képezi.
Egyes feltételezések szerint a falut már az 1241–1242-es tatárjárást megelőzően is szászok lakták, vagy azt követően települtek ide. 1300-ban mintegy ötven ház állt a faluban. Először 1397-ben említették oppidiumként, rendszeres hetivásárt tarthatott. Bíráskodási jogát 1553-ban erősítették meg, saját bírósága 1883-ig működött.
A 16. század első fele hozta el a település aranykorát. Mezővárosként Medgyessel vetekedett.
A 16. század elején 230 telket jegyeztek Berethalmon, 1532-ben pedig 345-öt. 1508-ból maradt fenn első céhszabályzata, a takácsoké. Ezt követően sorra jelent meg a vargák, a fazekasok, a kovácsok, a kádárok, a szűcsök és a bognárok céhe. Iskoláját először 1531-ben említik. 1387 és 1518 között negyvennégy berethalmi diák járt külföldi egyetemekre, a legtöbben Bécsbe. Ezzel Erdély települései között a hetedik helyet foglalta el. A mezővárosban országgyűlést is tartottak.
Az egykori szász evangélikus püspöki székhely impozáns, hatalmas falakkal körbevett gótikus stílusú temploma misztikus hangulatával, világhírű szárnyasoltárával páratlan látnivaló. Erdély legépebben fennmaradt vártemplomát 1486-ban említik először írásos dokumentumok, építését 1516-ban fejezték be. A vártemplom 1572-től szász evangélikus püspöki székhely volt.
Erődítési rendszere a templomot övező hét bástyás hármas védőfallal különböző időszakokban épült ki. Belső falgyűrűjén kapu és óratorony is található, harmadik falgyűrűje azonban sosem készült el teljesen.
A templom romlás nélkül vészelte át az utóbbi évszázadokat, komoly károkat csak az 1977-es földrengéskor szenvedett.
Az 1989-es rendszerváltás után sikerült helyreállítani, a templomerőd pedig elnyerte az Europa Nostra-díjat, 1993 óta az UNESCO Világörökség része.
Az erődtemplomot a falu közepén emelkedő dombra építették, két ép falgyűrű veszi körül több kaputoronnyal, amelyek némelyikét raktárnak, tanácsteremnek, tömlöcnek használták. Az északnyugati toronyból fedett lépcső vezet a felső udvarba, ennek közepén áll a későgótikus, háromhajós csarnoktemplom, amelyben gyönyörű hálóboltozatot és díszes gótikus ablakokat látunk.
Érdekes történet fűződik a berethalmi templom keleti fekvésű tornyához, a Bortoronyhoz, ugyanis
négy évszázad során ide zárták a válni készülő házastársakat, ahol csupán egy tányért, egy kanalat és egy villát használhattak, és egy ágyban aludtak.
Úgy tartják, egy házapás kivételével mind kibékültek.
A bortorony mellett fontos funkcióval voltak felruházva a templom többi tornyai is. Az egyik ilyen építményben kapott helyet a városka szalonnakészlete.
A gótikus templom nagy kincse Erdély legnagyobb gótikus szárnyasoltára. A huszonnyolc táblaképből álló háromszintes oltár 1483 és 1524 között készült. A méreteiben és művészi megmunkálásában egyaránt lenyűgöző alkotás belső részét Krisztus keresztre feszítését ábrázoló szoborkompozíció díszíti, az oltárszegélyt faragott, apró indák szövik át. A németalföldi hatású táblaképek Jézus életének jeleneteit ábrázolják.
A templombelső falait középkori céhzászlók és keleti szőnyegek díszítik. 1515-re datálható figyelemre méltó sekrestyéje.
Reneszánsz ajtajának bonyolult zárszerkezete és pompás intarziás-faragott kiképzése páratlan.
A tizenöt zárnyelvet mozgató szerkezet az egykori templom és faluközösség vagyonát védte. E korszak további alkotásai a díszes és faragott padok – Reichmut János mester munkája – és a kőből faragott értékes kora gót keresztelőmedence.
Az erdélyi szászok Berethalmon tartják éves találkozójukat, a Sachsentreffent, amely a legérdekesebb szász kulturális esemény Erdélyben. A szeptemberben megrendezésre kerülő egésznapos rendezvényen átfogó képet kaphatunk az erdélyi szászok kultúrájáról, népviseletéről és népzenéjéről. Ilyenkor hazatér pár napra a Németországba kitelepedett szászok egy része is.
Az évszázadokig itt élő szászok két hullámban, hirtelen hagyták el őseik portáit. 1980-ban kezdődött meg a kivándorlás, amely az 1989-es változások után teljesedett ki, amikor a hatszáz lelket számláló közösség tagjai szinte kivétel nélkül Németországba telepedtek át.
A lakosság ma többségében román, a jelentős számú roma népesség mellett mintegy 30–30 tagot számlál a magyar és a német közösség. A többségi ortodox és görögkatolikus felekezet mellett pünkösdisták, evangélikusok, adventisták, reformátusok és római katolikusok lakják a falut.
Az erődtemplom Dél-Erdély egyik leglátogatottabb műemléktemploma lett,
amely az erdélyi szászok történelmének egyik leglátványosabb bizonyítéka. 2019-ben mintegy 45 ezren váltottak jegyet a műemléktemplom megtekintéséhez, az ide érkező vendégek túlnyomó többsége külföldi turista volt.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
