A tehetséges és mértéktartó ifjú Bethlen Gábor

(folytatás 38. lapszámunkból)

Apai ágról Bethlen Gábor az iktári Bethlen család, anyai ágról pedig a szárhegyi Lázár család leszármazottja volt. Egyik őse, Bethlen Gergely, Mátyás király idejében Szörényi bán volt. Másik felmenője, Bethlen Domokos az erdélyi alvajda tisztségét viselte. Ő vette el feleségül Kinizsi Pál húgát, és házasságukból született Bethlen Gábor atyai nagyapja, aki részt vett a mohácsi csatában, és később Szapolyai János udvarába került, az udvari katonaság főkapitánya lett. Fia, Bethlen Farkas Habsburg Ferdinánd király szolgálatában a huszárok főkapitányaként harcolt a törökellenes küzdelmekben. Katonai érdemeiért János Zsigmond Erdélybe hívta. Bethlen Farkas hűen szolgálta Báthory Istvánt a Bekes Gáspár elleni küzdelemben. Az erdélyi fejedelem és lengyel király számos adománnyal halmozta el.

Iktári Bethlen Farkas és Lázár Druzsina házasságából született Bethlen Gábor és Bethlen István. Bethlen Gábor Marosillyén az atyai kúriában látott napvilágot 1580-ban. A két Bethlen gyerek – apját, majd anyját is elvesztve – korán árvaságra jutott. Az árvákat egy ideig anyai nagybáty­juk, Lázár András Csík-, Gyergyó- és Kászonszék királybírája nevelte Szárhegyen. Neveléséről Bojthi Veres Gáspár ezt írja: „mogorva és vad nagybátyjuk, Lázár András főember nevelte fel őket a székelyek szigorú fegyelmében, de kevéssé oktatva tudományokra”.

Ha tanulmányozzuk a korabeli székely társadalmat és életmódot, akkor rájövünk, hogy a „székelyek szigorú fegyelmében való nevelés” – ha ez nem is tetszett Bethlen Gábornak – életre szóló katonai képzést jelentett számára.

Az oroszországi vagy a danzingi hadszíntérre felkészülő székely katonák hadgyakorlatain az ifjú Bethlen Gábor is gyakran jelen volt, ami korán hozzájárult kivételes katonai képességeinek kialakulásához. Gyergyószárhegyen sajátította el Bethlen Gábor a betűvetés tudományát is.

A gyergyói vadászatokon bizonyított rátermettségét látva Báthory Zsigmond fejedelem emberei a gyulafehérvári palotába hívták apródnak a tehetséges ifjút. Itt nemcsak katonai képességeit fejleszthette, hanem tovább tanulhatott. Bethlen Gábor maximálisan kihasználta a fejedelmi udvar lehetőségeit. Életrajzírója szerint „Gábor kora ifjúságától magasabbra nézett, ékesszóló, merész, magabiztos, semmit lehetetlennek nem tartó ifjú volt. A katonáskodásnak szentelte magát, ezért Báthory Zsigmondnak, a szerencsétlen Erdély pusztulása okozójának udvarába lépve nem nézte tétlenül a sok nyomorúságot, lázadást, véres harcot, idegen uralmat és zsarnokságot.

Tizenöt éves ifjúként lovas fegyveresekkel szolgálta a köz javát, és apjának kiváló vitézséggel szerzett vagyonát szívesen fordította hadi kiadásokra és katonákra”.

Az első jelentősebb katonai megmérettetésére az 1595-ös évi havasalföldi hadjáratban került sor, ahol főleg a giurgiui csatában tűnt ki vitézségével. Katonái felszerelését a marosillyei családi birtok jövedelméből teremtette elő. 1596 és 1598 között is vállalta a törökellenes háborúkban való részvételt. Bethlen Gábor a sellembergi ütközetben is az első sorokban harcolt. Báthory András oldalán, a Mihály vajda ellen vívott csatában igen súlyos sebeket kapott. Életrajzírója szerint „a csatatéren hagyta élete felét, de a másik felét megőrizte a hazának. A miroszlói, majd a goroszlói csatában való részvételéről így fogalmaz a krónikás:

Ebben a csatában jól meg lehetett volna Erdély sorsát alapozni, ha az állhatatosság és a hűség nem azokat hagyta volna el leginkább, akiken a hit és haza megőrzése múlt. Az ellenük esküvő, sőt őket teljesen elsodró végzet az ország jogarát Báthori Zsigmondnak adta. Az őrült fejedelem ostobán a török zsarnok hűségére tért vissza, mint disznó a sárba, amit nem sokkal azelőtt a legkiválóbb főurak méltatlan meggyilkolása és az államkincstár kifosztása árán odahagyott. Minden józan megfontolástól elfordulva, válogatott nemesi hadseregét a végzetes Goroszló faluhoz vezette. Itt hatalmas roham terítette le a hadsereget, melynek maradványai Erdélyben alig találtak menedéket. Gábor ötven lovasból álló kíséretét is elvesztette, és a szerencse sugallatára a fejedelemmel együtt Brassóba menekült.”

Basta György két követet is küldött utána, hogy visszatérésre bírja. Bethlen Gábornak azonban az volt a meggyőződése, hogy a Bástával való együttműködés hazaárulás. Megtarthatta volna vagyonát, nyugalmát, mégis a bujdosást választotta, mert nem akart hazájának árulója és nyomorgatója lenni. Nem tudta elfelejteni a Habsburg hadvezér magyarok elleni kegyetlenkedéseit, főleg a magyar falvak kiirtását.

Basta hadainak garázdálkodása Székely Mózes zászlója alá kényszeríttette Bethlen Gábort. Saját költségén 400 kopjás vitézt fogadott és vezetett a Temesvárra menekült Székely Mózeshez. Bojti Veres Gáspár Bethlen és Székely Mózes kapcsolatáról, majd az 1602-es évi események további alakulásáról így ír: „Mózest és Gábort a természet igazi elszántsággal ajándékozta meg, és ők ezt a hadjáratokban tanúsított szakadatlan állhatatosságukkal annyira meg tudták erősíteni, hogy mindig kitartottak maguk elé tűzött és vállalt szándékuknál. Gyászolták az elárvult hazát, melyet maga az Isten és az emberek oltalma is elhagyott. Mózes a nehéz helyzetben a sürgető szükség parancsának engedelmeskedve, török segítséget kért, és a temesvári beglerbéget a rossz előjelekkel kezdett hadjáratba társul bevonva, már-már úgy érezhette, hogy sikerül Erdélyt háborúval elfoglalnia, azonban... az oláh Ráduly, aki magát szent esküvel kötelezve megígérte, hogy Básta zsarnoksága ellen szövetségese lesz, Brassónál váratlanul elárulta”.

A vereség után Bethlen Gábor ismét a menekülés útját választotta. Életrajzírója szerint „a harc hevében, mikor Gábor észrevette, hogy a sereget elárulták és körülvették, tisztjeit buzdítva, nagy kavarodást keltve kitört, és a végső szükségtől kényszerítve sok más túlélő nemesemberrel együtt Temesvárra menekült. Vereség után megmaradt hadserege főkapitányává kiáltotta ki, az erdélyi nemesség pedig Szilvási Boldizsár ellentmondásával – akivel régóta ellenséges viszonyban volt – ifjú kora ellenére Erdély fejedelmévé választotta.

A 17. század eleji kortársak egy része szerint Bethlen Gábor szólította fel Bocskay Istvánt a Habsburg-ellenes felkelés kirobbantására. Bethlen azonban azt állította, hogy nem neki, hanem Ali pasának jutott eszébe, hogy Bocskayt kellene felkelésre bírni. Bethlen és bujdosó társai örömmel fogadták az eszmét, melyhez a „dívánülő pasák” is hozzájárultak és Ahmet szultán is ráadta áldását. Bocskaynak először egy emír rabja közvetített, és amikor megegyezésre jutottak, Deák Mehemet pasa elvezette Bethlen Gábort a nagyvezér elé, majd megkapta a fővezér által lepecsételt athnamé levelet. A levél megszerzése után Bethlen Szilvássy Jánossal Lengyelországon keresztül Kassáig ment és onnan küldötte el a szultán hitlevelét Bocskaynak. Érdekes, hogy titkos útjukról Basta generális is értesült, csak nem tudta megakadályozni a hitlevél eljuttatását.

Bethlen Gábornak Bocskay Istvánhoz kötődő viszonyáról Bojti Veres Gáspár a következőket írta:

Megtárgyalta tervét Bocskayval, akit minden erénnyel ékes hősnek tartott, és a német zsarnokság elleni bosszuló hadjáratnak, az idegenek súlyos igája alatt nyögő, sőt végsőket lihegő hazája visszaszerzésének ő lett a kezdeményezője. A ráruházott tisztségeket habozás nélkül Bocskaynak ajánlotta fel, aki Bihar megyében várakkal és kiterjedt birtokokkal rendelkezett. A budai vezírnél sem késlekedett dicsérni Bocskaynak a haza iránti hűségét és szeretetét, katonai szakértelmét, a német kegyetlenség iránti hatalmas gyűlöletét, olyan ékesszólással, hogy a törököket a Bocskay által vállalt hadjárat szövetségébe vonta. Hogy a titokban kötött szövetkezés minél eredményesebb legyen, Bocskaynak levélben megírta, hogy miután sürgősen hadsereget gyűjtött az Isten igéje szerinti református hitet követő egész magyar nemzetből, bízva az isteni segítségben, vakmerően zászlót bontva induljon Barbiano János Jakab ellen, mert hírül adták, hogy az a római egyházzal egyet nem értő keresztény név üldözésére készül. Ő maga más úton Bektás temesvári pasával Lippa várát foglalta volna el akár erőszakkal, akár megadással, amelyikkel inkább sikerül, hogy utat nyisson magának Erdélybe”. Bocskay zászlóbontása után Bethlen Gábor 400 bujdosó társával és néhány ezer törökkel jött segítségére.

(folytatjuk)