HIRDETÉS
Kézdivásárhelytől észak-nyugatra 11 km-re fekszik Bálványosfürdő. A település fölött emelkedő 1040 méter magas sziklahegy tetejét az ősi Bálványos várának romjai koronázzák. Nevét onnan kapta, hogy a vár az ősi magyar vallás egyik utolsó fellegvárának számított: a vár birtokosai, az Aporok a magyarok keresztény hitre térése után is egy ideig őseik hitét őrizték.
A hagyomány szerint a várat Opour vezér építette még I. István király uralkodása alatt, hogy zavartalanul őrizhesse ősei hitét. Miután a király legyőzte a pogány vallást pártoló Gyulát, Apor ide menekült és itt építette fel várát, ahol zavartalanul áldozhatott az ősi bálványoknak.
Az írott források először a 12. században említik Baluanus név alatt, majd 1360-ban Castrum Balwanus néven. Az Árpád-ház kihalását követő zűrzavaros időkben Ottó magyar király a Szent Koronával Erdélybe utazott Kán (Apor) Lászlóhoz. Egyes források szerint látogatásának célja az volt, hogy feleségül vegye a főúr lányát, mások szerint viszont ellenségei elől menekült. Kán László azonban elfogatta a királyt, és addig tartotta fogva Bálványosvárban, amíg Ottó le nem mondott a trónról és meg nem ígérte, hogy nem teszi be többé a lábát az országba. Apor a koronát elkobozta, és később átadta Károly Róbertnek.
A vár történetét számos legenda lengi körül.
Az egyik szerint az Aporok a 12. század elején vették fel a keresztény hitet, miután a vár akkori ura, Apor Szilamér a torjai vásáron elrabolta a Mike családból származó Imolát. Tettével maga ellen hangolta a Mike családot, amelynek tagjai fegyvert ragadva Bálványosvár ostromára készültek, hogy lemossák a gyalázatot. A lány azonban rávette elrablóját, hogy térjen át a keresztény hitre, így a két család kibékült, és a fiatalok összeházasodhattak. A legendát később Jókai Mór Bálványosvár című művében dolgozta fel.
Zsigmond király 1402-ben kelt oklevele megerősítette az Apor családot Bálványos várának birtokában.
A vár írott történetéhez tartozik, hogy a székelyek két alkalommal is sikerrel űzték el a tatárokat falai alól. A vár a 17. század elejéig épen állt. 1603-ban a Székely Mózes ellen vívott brassói csatában elesett Apor Miklós özvegye, Lázár Borbála a nehezen megközelíthető, magasan fekvő várat elhagyta és Torján épített kényelmes kastélyába költözött. Gondozás hiányában a vár a következő évtizedekben összedőlt.
Egy másik forrás szerint
a vár romlását az okozta, hogy az Aporok elfogatták a birtokaikon átjáró királyi adószedőket, deresre húzatták, és a király javaiból elkoboztak hét szekér ezüsttalért.
Hogy a haragra gerjedt Rudolf királyt kibékítse, a nádor parancsot adott az elkövetők elfogására. A történelmi család még élő tagjai Bálványosvárát felrobbantották, és a királyi börtön elől Lengyelországba menekültek.
Bálványosvára eredetileg ovális kerítőfalból, északi oldalán négyszögletes toronyból és az ehhez tartozó ciszternából állt. A belső építményeket belső és külső várfal védte. A három oldalán meredek, nehezen megközelíthető sziklacsúcs tetejére feljutni csak az északi oldalról lehet, amelyet hegynyak köt össze a Törösfej nevű heggyel. Ezen a hegynyakon kanyarog az út a kb. 160 méter kerületű vár falaihoz.
Az ovális alakú vár alsó és felső részből állt. Az északról közelítő út az alsó vár egyetlen, délkeleti kapujához vezet, amelyet valószínűleg kaputorony és a sziklába vésett árkon átívelő felvonóhíd erősített. A kaputoronytól északra rövidebb fal húzódik a felső várhoz, míg déli irányban a fal ív alakban halad az alsó vár nyugati sarkában emelkedő óriási sziklatömbhöz, majd ezt körülölelve kelet felé éri el a vár északi falát.
Kiss Gábor, az Erdélyi várak, várkastélyok című könyvében arról ír, hogy a külső vagy alsó vár kerülete mintegy kétszáznegyven méter, falainak vastagsága 1,50–2 méter, magassága 3,5–4 méter lehetett. A várfalak a felső vártól 30 m-re állnak. Az udvar olyan meredek, hogy ide épületeket nem emelhettek.
Az alsó vár falainak ma már az alapjai is alig ismerhetők fel, az egész területet fák és bokrok borítják.
A felső várat övező fal nagyjából lapos fennsíkot vett körül, 1,80–2 méter magas volt, és ma is áll, kivéve a déli oldalát, ahol 15–20 m hosszúságban évtizedekkel ezelőtt leomlott. Ezen a részen lehetett az alsó várból bejárni. A várudvarban helyezkedhettek el a különböző rendeltetésű épületek, amelyek maradványai mára szétporladtak, csak nyomokban fedezhetők fel.
A felső vár északi szegletében, a hegy legmagasabb pontján található a vár legrégebbi része, a válogatott lapos kövekből épített, mészhabarccsal falazott öregtorony maradványa. Az alapját sziklába vésték. Alsó részén párkány látható, ezen nyugszanak a négyzet alaprajzú torony 10,5 méter hosszú oldalfalai. Magassága ma is mintegy 20 méter. Falán csak néhány lőrésszerű nyílás látható, ajtónak vagy bejáratnak nyoma sincs, így feltehetően csak a felső részből leeresztett kötélhágcsón lehetett bejutni a négyemeletes toronyba.
Az alsó három emeletet fafödémek választották el egymástól, a tartógerendák fészkei még láthatóak. A negyedik emelet boltozatos volt, amire fennmaradt romok utalnak. A torony felső részének fala kb. 60 cm-rel vékonyabb az aljánál. Az északkeleti szögletben egy kerek fülke található, ami őrhely nyoma is lehet.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
