Gólyamese gyermekeknek és szülőknek

(folytatás 34. lapszámunkból, befejező rész)

Mi történik, ha szexuálisnevelés-órán csúnya szavak és a perverziót jelentő kifejezések hangzanak el? Megengedhetem-e ezt tanárként vagy szülőként? Mi lesz, ha kiderül, hogy én sem tudok eleget? Jogos a felnőtt bizonytalanságérzete, de nem szabad elfelejteni, hogy a szexuális nevelés nem a felnőtt kényelméről szól, hanem a gyermek jogos igényeiről és önvédelmi képességének megerősítéséről.

Ha van rá idő, a magam részéről be szoktam vezetni a csúnya szavak megbeszélését. Mind a férfi, mind a nő nemi szervnek és magának az aktusnak is vannak vulgáris megnevezései, amelyeket éppen vulgaritásuk miatt használnak. Ezeknek a kifejezéseknek egy része aktív módon van jelen egyes családok mindennapi szóhasználatában. Eltérő vulgaritású kifejezést használnak akkor is, amikor felszólítják a gyermeket az alapos mosakodásra vagy az elfogadható öltözködésre. Az eltérő családok gyermekei ezt a családi szóhasználatot viszik a közösségbe, ami néha mind a gyermekeket, mind a felnőtteket megbotránkoztatja. Ennek ellenére a vulgáris beszédnek való kitettség a mindennapi valósághoz tartozik. Ami az egyik gyermeknek egy testrész megnevezése, az a másiknak egy kimondhatatlan és csúnya kifejezés. Másrészt a magyar nyelv gazdag vulgáris kifejezései bőven tartalmaznak olyan szexuális helyzeteket, amelyeket jóformán senki sem próbálna ki a hálószobában. Ilyen helyzetben segíteni kell a gyermekeknek: aki semmilyen kifejezést nem tanult meg a saját nemi szerveiről, találnia kell valamit, aminek segítségével gondolkodni tud róla. Ma is vannak ilyen gyermekek. Az a lényeg, hogy a szókincsük kiegészüljön olyan kifejezésekkel, melyekkel maguk és társaik nemiségéről úgy tudnak beszélni, hogy az ne okozzon megbotránkozást.

Alapvetően komolytalan az a felvetés, hogy a szexuális nevelésből származó tudás gyorsabban elvezet a gyermekek szexuálisan aktívvá válásához.

Ha csak akkor próbálok erről beszélni egy fiatallal, amikor ő már amúgy is abban a korban és helyzetben van, hogy megkezdi a nemi életét, nem azt jelenti, hogy tőlem tanulta meg. Egyszerűen elkéstem a neveléssel. Ugyanígy naivitás a szexuális nevelést a házasság idejéhez kötni, hiszen annak időszaka eltér a tizenéves kor végétől egészen a későbbi időszakokig. A negyvenéves szűz fogalmából származó komikum is jól jelzi ezt. Számolni kell azonban azzal, hogy a hiányos tudás elvezethet a felelőtlen szexuális viselkedésekhez. Nem a tájékozódás, nem a tudás veszélyes, hanem a rosszul időzített, az átgondolatlan, és nem a kornak megfelelő tanítás. Nem a méhecskemesével van a baj, hanem azzal, amikor mesélik, és ahogyan mesélik. Kinevetteti magát az a felnőtt, aki tizenkét éves kor feletti gyermekeknél próbálkozik a tényleges szexualitásról szóló információk megkerülésére, hogy későbbi korokról ne is beszéljek. Ellenben a kisiskolások kíváncsiságát, tájékozatlanságát teljes mértékben kielégítheti az erről szóló mese. Második és negyedik osztályosoknak is beszéltem már a méhecskemeséről, igaz, muskátlimesévé változtatva.

El kellett magyarázni a kicsiknek, hogy a szexnek nevezett tabu tulajdonképpen az élet körforgásával kapcsolatos. Mindannyian anyától és apától születtünk.

A növény megtermékenyül – itt jöhet képbe a méhecske vagy a szél –, mag képződik, és abból új növény lesz. Így követik egymást a generációk. A tyúkok tojást tojnak, miután a kakas megtermékenyítette. Az emlősöknél – az embert is ideértve – a tojás a testen belül fejlődik ki. Miután a nőt a férfi megtermékenyítette. Lépésről lépesre egy óra alatt el lehet jutni a gyermekekkel oda, hogy megértik a szex elméleti lényegét, mint a gyermeknemzés feltételét. Azt, hogy ez miért érdekes a felnőtteknek, és számukra a részletek miért nem lényegesek. Itt azt is el lehet magyarázni, hogy a pornófilmek olyan dolgokat mutatnak, amelyeket sok családban nem gyakorolnak a felnőttek. Fontos elmondani, hogy egyelőre a pornóval nem kell foglalkozni, majd lesz idejük erre is, ha nőnek és tanulnak. Megfelelő előadásmóddal a gyermekek kíváncsiságát a helyes irányba lehet terelni, és ki lehet oltani a kornak nem szükséges jelenségek iránti érdeklődést.

Ez az egyik legkényesebb kérdés. Hiszen mit mondjon a szülő, a tanár, ha ő vagy partnerei jóval a felnőttkor és iskolavégzés előtt felnőtté váltak? Ha egyszerűen kijelentem, hogy ebben a kérdésben ne én legyek a példa, de a gyerek legyen óvatos, akkor csak kivonom magam a válaszadás felelőssége alól. Aki a nászéjszakán vesztette el szüzességét, és megkönnyebbülten felsóhajt, éppen úgy magára hagyja kérdésével a fiatalt. Fiataljaink nem Las Vegasban élnek, ahol „kiszaladhatnak” házasságot kötni, mielőtt ágyba bújnának, hogy legalább egy szimbolikus házassági igazolást tudjanak felmutatni, ha baj lesz. Hogy aztán felelősségmentesen jöjjön a buli.

Meg kell értetni a fiatallal, hogy a környezetében levő példák – akár a felnőtteké, akár kortársaiké – nem lehet alap.

Minden fiatal meg kell, hogy találja a saját belső óráját, ami jelzi, hogy számára mikor kezdődhet el. Ez egyeseknél lehet, hogy tizenéves korban, másoknál pedig harminc év körül sem feltétlenül késő. Egyszerűen azért, mert nem élünk egyforma életet. Nem egyformák a kapcsolataink, és környezetünk etikai elvárásai sem azonosak.

Csak akkor leszel képes élvezni, ha nem kell bujkálnod mások előtt. Akkor a szex is jó lesz neked. Az intimitás fogalmáról és jeleiről ilyenkor több szó esik, mint a szexuális technikákról és életkori statisztikákról. És ettől mind a lányok, mind a fiúk lényegesen megkönnyebbülnek.

Ez azért fontos szempont, mert a szexuális nevelés egyik alapelve: megelőzni a túl korai, veszélyes szexuális kapcsolatok vállalását mind a lányok, mind a fiúk részéről. Hat hónapos terhesen a lány nem tud az érettségire tanulni, sem osztálytársa, gyermeke apja. És persze a nyolcadik osztályos képességvizsgával még inkább ez a helyzet. Tehát nem a mágikus tizennyolc éves kor vagy a házassági levél a kitűzött kritérium, hanem a fiatal korából következő státusa, kiszolgáltatottsága és jövőképe. Magyarán, alapvetően túl fiatal nem lehet.

A szexuális nevelés kérdése tehát nem tizennégy évesen kell, hogy elkezdődjön, ahogy azt a mi időnkben sokan mondták. És nem bízható a kortársakra vagy szerelmeikre, hogy ők majd bevezetik gyerekeinket a szexualitás rejtelmeibe. Amire a felnőtt nincs felkészülve, hogy elmondja a gyermeknek vagy fiatalnak, azt a kortársak vagy pedofilok sem fogják jól megoldani.

Gyermekekkel dolgozva tapasztalom, hogy a szexuális nevelést a legkisebb korban is el lehet kezdeni. Mielőtt eljutok oda, hogy saját tizenéves lányomnak arról meséljek, jó ötlet-e kipróbálnia az anális szexet, azelőtt el kell érnem, hogy ezzel a kérdésével hozzám forduljon, és ne egy Rock and Roll tinilap „olvasóink kérdezték” rovatában várjon rá választ. Ezt úgy lehet elkezdeni, amikor kétévesen megtanítom arra, hogy vannak nemi szerveink, és ezeknek találhatunk egy elfogadható megnevezést, amit ha a családon kívül kimond, nem fognak csúnyán nézni rá. Megbeszélhetem vele, hogy a testünkhöz tartozik, meg szoktuk mosni, és az is fájhat, illetve megbetegedhet, és nem szégyen, ha ezt elmondja nekünk. Ha ez időben megtörténik, és valamelyik kortársa vagy az internetes vírusok pornót tolnak a szeme elé, azt nyugodtan félretolhatja azzal a biztos tudattal, hogy velem bármikor bármit megbeszélhet. Kérdéseiért nem fogom hibáztatni, és hisztizni sem fogok. És elmondhatom neki az élet körforgásának kérdését, növényekről és állatokról is példázódhatok – ha azt addig teszem, amíg ez a történet még a korának megfelelő. Láthat macskát, kutyát vagy nyuszit szülni, és nem kell szembehazudnom azzal, hogy az emberek esete egészen más, amit ő úgysem érthet meg. És beszélgethetek vele akkor is, amikor barátnői, barátai elkezdenek a szexről beszélgetni, fontolgatni és próbálgatni. És majdani barátjának is a tudomására hozhatom a lehető legnyilvánvalóbb dologként, hogy az én lányom egy komoly lány, mert mi minden kérdést meg tudunk beszélni a családban, kérdéseivel és bizonytalanságaival hozzánk is fordul. És nem azért, mert mindig hosszú szoknyát hord, és soha nem mondja ki azt a szót, hogy „fütyi”. Ha ilyen természetességgel tudom kezelni a dolgokat szülőként vagy egyszerűen gyermekekkel is beszélgető felnőttként, akkor a szexuális nevelés kérdése – legyen az iskolai tantárgy vagy egyszerűen beszélgetés téma fiatalokkal – nem fog kifogni rajtam, akár osztályban kell azt tanítanom, vagy éppen gyermekemet tanítják erre az iskolában. A téma olyanná válik, mintha az általános Pithagorasz-tételről beszélgetnének.

Ha a szexuális nevelést el lehet, és jó lenne elkezdeni kisgyermekkorban, ami végigkíséri a növekedés éveit, véget ér-e a felnőtté válással?

Tanárbarátaimmal folytatott bizalmas beszélgetéseim is alátámasztják, hogy akkor sem ér véget, amikor az embernek már van két gyermeke. Felnőttként újra kell gondolni, hiszen a gyermekeket támogatni kell, hogy nagyobb biztonságban tudjuk őket. Másrészt minden korban vannak olyan változások nemi életünkben, testi és társas fejlődésünkben, amelyeket jó átgondolni felnőtt fejjel is.

A szeretőtartás szexuális és etikai kérdése sem ugyanaz tizenöt évesen, mint negyvenöt vagy akár hetvenöt évesen. Minden kor és élethelyzet változtat a dolgok helyes megítélésén. Akármilyen korban jól jöhet valaki, aki segít saját problémáim megfogalmazásában, döntéseim meghozatalában. És arra is gondolhatunk, hogy milyen jól jöhet a családban egy olyan nagyszülő vagy abban a korban levő felnőtt, aki hitelesen és bölcsen tud segíteni a mai gyermekek és fiatalok szexuális nevelésében, miközben mi felnőttek a munkánkkal vagyunk elfoglalva.