HIRDETÉS

A köz szolgálatába állított püspöki palota

Nánó Csaba 2018. július 12., 19:50 utolsó módosítás: 2018. július 12., 20:04

A Magyar Unitárius Egyház Vallásszabadság Házának felavatásával folytatódott július 7-én, Kolozsváron az 1568-as tordai vallásügyi határozat 450 esztendős évfordulóját ünneplő jubileumi év. Kolozsvár egyik legrégebbi házában, a fél évezredes épületben az igen gazdag építészeti örökség mellett a látogatók megtekinthetik az unitárius egyház több évszázados tárgyi örökségét is.

Kovács István, az unitárius egyház közügyigazgatója isteni egybeesésnek tartotta, hogy János Zsigmond király születésnapján kerül sor a házavatóra Fotó: Bíró István

Az 1568-ban elfogadott törvénnyel alakult ki Erdély alkotmányában a három nemzet mellett a négy törvényesen bevett vallásnak nemcsak egyházjogi, hanem politikai és közjogi rendszere is. Ettől az időponttól kezdve Erdély alkotmánya a három nemzet és a négy bevett vallás egyenjogúságának elvein épült fel és fejlődött tovább. A Luther Márton felléptével induló reformáció Európa egészére kiterjedt, és egész országokat szakított ki a katolikus egyházból. Miután a régi és az új egyházak közötti évtizedes vallásháborúk során nyilvánvalóvá vált, hogy egyik fél sem tudja a másikat meggyőzni vagy térdre kényszeríteni, az együttélést valamilyen formában rendezni kellett. Így jött létre politikai kényszerűségből 1555-ben az augsburgi vallásbéke, amely azzal, hogy elismerte az evangélikus vallást, először mondta ki, hogy a nyugati kereszténységen belül nem csak egy vallás lehetséges. A két felekezet együttélését azonban az akkori politikusok sem tartották megvalósíthatónak. Majdnem száz év múlva, 1648-ban a vesztfáliai békében emelték be az elismert felekezetek közé a református egyházat.

Az 1550-es évekre Erdély lakossága a lutheri reformációhoz csatlakozott, élén a fejedelemmel, János Zsigmonddal. Katolikusnak csak a Székelyföld egy része, Csíkszék és néhány főúri család maradt meg. 1557-ben az országgyűlés törvényben bevett vallássá nyilvánította a lutheri evangélikus vallást, azaz a katolikussal azonos jogokat biztosított számára, majd az 1564. júniusi tordai országgyűlés bevett vallássá nyilvánította a reformátust is. Az erdélyi reformáció azonban ezzel még nem fejeződött be…

Az eseményen elhangzott: az egyház méltó módon szeretne megemlékezni az 1568-as tordai országgyűlésről Fotó: Bíró István

Az erdélyi unitárius egyház megteremtője, Dávid Ferenc rádöbbent, hogy az egyház emberei mennyire elfordultak a szerény-alázatos keresztényi élettől, mennyire kapzsi módon hajkurásszák a világi javakat és gyönyörűségeket. A fiatal pap lelkében érlelődött már a változtatás kényszere, és 35 éves korában sikerült eljutnia Wittenbergbe, a reformáció bölcsőjébe. Négy évet töltött Erdélytől távol, nyelveket tanult, Luther újításait tanulmányozta, és a Bibliát szinte kívülről megtanulta.

A protestáns erdélyi magyar nemesség és papság az éppen üresedésben lévő lutheránusi püspöki székbe ezért Dávid Ferencet ültette, aki 1556-ban nemcsak kolozsvári pap lett, hanem püspöke is az erdélyi magyar lutheránusoknak. „Atya, Fiú, Szentlélek, egy Isten, teljes Szentháromság”–vallották a katolikusokkal együtt Luther és Kálvin követői. Dávid Ferenc viszont arra a meggyőződésre jutott, hogy a szentháromság tana hamis tudomány, amelyet sem az ó-, sem az új-testamentumból nem lehet levezetni, és kijelentette: „e három örökké való Istenekről, kik mindenben egyenlők és egy módon mindenhatók, soha semmit sem hallottak, hogy hárman volnának mennynek, földnek teremtői”.

Dávid Ferenc elkezdett anti­trinitárius (azaz unitárius) nézeteket vallani, és nemsokára maga a fejedelem is unitárius vallásra tért át. 1567-ben János Zsigmond a rendelkezésére bocsátotta a gyulafehérvári nyomdát, hogy nézeteit hirdesse.

A belvárosi ingatlant az évszázadok során többször bővítették és átalakították Fotó: Bíró István

Így jelentős részben az ő tevékenységének köszönhető, hogy Erdély a vallási türelem jelképe lett Európában. Az 1572. évi marosvásárhelyi országgyűlés megerősítette a vallásügyi törvényt, de egyben kimondta az újabb hitújítások tilalmát is. Dávid Ferencet ennek a tilalomnak az alapján fogta perbe 1579-ben Báthory Kristóf fejedelem. A hite miatt életfogytiglani fogságra ítélték, és a dévai várbörtön foglyaként halt meg 1579. november 15-én. Dávid Ferenc neve összeforrt Kolozsvárral, a kincses város pedig az unitarianizmussal. Annyira, hogy mielőtt elterjedt volna az unitárius elnevezés, az új egyházi irányzatot egyszerűen kolozsvári vallásnak nevezték.

A püspöki ház

Kolozsvár belvárosában, annak is egyik legforgalmasabb útján áll évszázadok óta az unitáriusok úgynevezett püspöki palotája. Ez a kincses város egyik legjelentősebb gótikus részleteket őrző polgárháza, amelyet az évszázadok során többször bővítettek, átalakítottak. A ház keleti traktusa, egy földszintből és emeletből álló kőépület a 14. század végén, a 15. század elején épült. Ezzel szemben egy kisebb épület állt. A 15. század második felében beboltozva a kapualjat a két épületet egyesítették. A ház építője a város egyik tehetős polgára volt, akinek neve ismeretlen, bár neve kezdőbetűi (S.T.) szerepelnek a ház gótikus kapujának címerén. Azt is tudni lehet róla, hogy a Szent Mihály-templom egyik mellékszentélye elé van eltemetve, tehát Kolozsvár egyik jelentős személyisége lehetett.

Gaal György helytörténész Magyarok utcája című munkájában így írja le az épület történetét: „a Mátyás-szülőház és a plébániaház mellett ez a harmadik csúcsíves gótikus portálét őrző lakóház. Kapu feletti monogramos címerpajzsa sok találgatásra adott alkalmat: annál is inkább, mert a főtéri templom boltozatának egyik zárókövén is feltűnik. Dongaboltozatos kapualja s földszinti falainak jó része a 15. századból származik, a helyiségek boltozása már későbbi időre utal. Egész négyablakos frontja 18. századi építkezés. Emeleti tágas termei még azt is igazolják, hogy főúri család igényeihez szabták az épületet. Már az 1700-as évek közepén a Wesselényi család tulajdona volt. 1744-ben Wesselényi Ferenc Közép-Szolnok megye főispánja a tulajdonosa, az 1820-1830-as években pedig 1851-ben elhunyt unokája, a szintén főispán Wesselényi Farkas birtokolja. Az utóbbi nagy zenebarát és Beethoven-rajongó volt, s rendszeresen muzsikusokat hívott házához koncertezni. A ház földszintjén bérlők lakhattak: 1845-ben Csiszér Mihály, a magyar szabócéh tagja és Hadadi András, a szíjgyártócéh tagja címét itt közli a Kolozsvári Naptár. 1853-ban a Wesselényiek kibédi Biasini Domokosnak és nejének, Kováts Karolinának adják el a házat.”Akkoriban nyerte el az épület mai formáját, Biasini az egykori sütőház, konyha és istálló helyén egyemeletes udvari traktust emelt, modernizáltatta a ház korábbi részeit. 1869-ben már 15 szobát jegyeztek fel a telekkönyvbe. Végül 1883-ban a ház vétel útján az unitárius egyház birtokába került. Az egyház ezt követően csupán kisebb javítási és felújítási munkálatokat végzett, többek között cseréptetővel látták el a korábban zsindelyezett épületet.

Az unitárius egyház Bálint Benczédi Ferenc püspök kezdeményezésére 2009-ben úgy döntött, hogy elkezdi a több mint fél évezrede épült ingatlan helyreállítását, amivel a vallásszabadság 450. évfordulójára el is készült.

Ha mostanáig az épület a mindenkori unitárius püspök lakásának is szolgált, mostantól az egyház a közösség szolgálatába állította, ahol jelentős közösségépítő munka fog folyni. A felújítási munkálatok hat millió lejbe kerültek, ennek 80 százalékát Magyarország kormánya biztosította.

Az immár multifunkcionális épület a kincses város egyik legjelentősebb gótikus részleteket őrző polgárháza Fotó: Bíró István
Isteni egybeesés

A felújított épület, amelyet július 7-én ünnepélyesen felavattak, rövidesen közösségi intézményként, a kulturális élet egyik helyszíneként, de értéktárként és a tudományosság műhelyeként nyitja meg kapuit a Vallásszabadság Háza név alatt. A Magyar Unitárius Egyház 2018-at jubileumi évnek titulálta, amelynek során „méltó módon, felemelt fővel szeretne emlékezni Erdély egyik szellemi kincsére, az 1568-as tordai országgyűlés vallásszabadságra vonatkozó határozatára”–fogalmazott az avatást megelőző sajtótájékoztatón Bálint Benczédi Ferenc püspök. Az újjávarázsolt egykori püspöki rezidencia átadására is ennek a jubileumi évnek az ünnepségsorozatán belül került sor, amely a január 13-i, a tordai emlékünnepséggel indult.

A középkori épületben fellelhető az elmúlt 500 év építészeti öröksége, a feltárt és láthatóvá tett részletek a különböző korszakok ízléséről, stílusáról tanúskodnak.

A ház önmagában felbecsülhetetlen értéket képvisel, ugyanakkor „újabb példája lesz az évszázados, felekezeti korlátok felett álló odafigyelésnek, amellyel a Magyar Unitárius Egyház szolgálta az erdélyi közművelődés és tudományosság ügyét”–fogalmazott Gyerő Dávid főjegyző. Az elöljáró kifejtette, a 14. században épített ingatlan az erdélyi építészet történelmének keresztmetszetét nyújtja, hiszen a feltárás folyamán talált művészettörténelmi sajátosságok a különböző korok ízléséről és stílusáról tanúskodnak. Ilyen értelemben is a ház maga felbecsülhetetlen értéket képvisel.

A köz szolgálatába állított épület ünnepélyes átadására a templomi hálaadó istentiszteletet követően –ahol a püspök arról is beszélt, hogy „felébredt Csipkerózsika-álmából a több száz éves épület –gyönyörű napsütéses időben került sor. Kovács István, az unitárius egyház közügyigazgatója felhívta a jelen levők figyelmét arra, hogy bár az időjárás-jelentés egész napra esőt jósolt, mégis szép időben ünnepeltünk. Így aztán, bár sokan mondják, hogy rohamosan fogy a magyarság, nem érdemes jóslatokba bocsátkozni annak kapcsán sem, meddig maradunk meg ezen a tájon –mondta az igazgató. Megemlítette, hogy akár isteni egybeesésnek is tekinthető az a véletlen, hogy a Vallásszabadság Házának felavatása éppen János Zsigmond születésnapjára esik, aki 1540. július 7-én látta meg a napvilágot, és a vallásszabadság híve volt. (A király Dávid Ferenc hatására végül unitáriusként halt meg, életében nagy türelemmel volt a más hiten lévők iránt is.)

Adorjáni D. Zoltán evangélikus, Bálint Benczédi Ferenc unitárius és Kató Béla református püspök Fotó: Bíró István
Egyedi középkori leletek

A háromszintes épület földszintjén étterem és könyvesbolt működik, az első emeleten konferenciaterem, múzeum és valláskutató intézet kap helyet, a tetőtérben pedig vendégszobákat alakítanak ki. Az unitárius egyház kincsei, amelyeket eddig csak a beavatottak ismerhettek és láthattak, immár a nagyközönség számára is megcsodálhatóakká válnak. Többek között olyan ritkaságok tárulnak a nagyközönség szeme elé, mint Dávid Ferenc kelyhe, egy 16. századi sekrestyeajtó, több száz éves Bibliák és okiratok, János Zsigmond levelei. De Kolozsvár lakói önhibájukon kívül még arról sem igen tudtak, hogy az egykori püspöki palota bejárata mögött csodálatos gótikus kapualj található, amely csak most, a felújítás alkalmával került ismét napfényre.

Furu Árpád, az egyház építőmérnök szakértője és a munkálatok egyik irányítója a templomi ünnepségen mutatta be a restaurálás szakaszait, illetve a Vallásszabadság Házának otthont adó 15. századi épület művészettörténeti értékeit.

Az unitáriusok által felújított épületben egyházi múzeum is várja az érdeklődőket Fotó: Bíró István

„Kolozsvár vonatkozásában egyedi eset, hogy feltárásra került a ház mögötti melléképület, azaz a sütőház és konyha padlózata, és az egykor ezeket szolgáló kemencék, tűzhelyek alapjai. Szintén egyedi a boltozatok betöltéséből előkerült régészeti leletanyag gazdagsága is. Az itt talált kályhacsempetöredékek legalább megkétszerezték tudásunkat Kolozsvár 15-17 századi kályha kultúrájáról, a helyben gyártott és használt, sokféle, mintázatos kályhacsempéről. Tegyük hozzá, hogy a leletek egy része a házban kiállítás formájában megtekinthető. Igazi szakmai ritkaság a házból előkerült, Kolozsvár vonatkozásában nagyon ritka reneszánsz festett deszka töredéke, és a műfajában teljesen egyedülálló parkettmintával festett padló is”–tájékoztatta a jelenlevőket a szakember.

A felújítási munkálatokban jelentős szerepet vállalt Furu Árpád és Guttmann Szabolcs építész, Lupescu Radu történész és Kovács Zsolt művészettörténész, Csók Zsolt régész és csapata, Furu Xénia építész, illetve a Budapesten élő Wágner Péter építész.

Régi Bibliák: a házban valláskutató intézet is helyet kap Fotó: Bíró István

Dávid Ferenc, a vallásalapító
Kolozsváron született 1520 körül és Déván hunyt el 1579. november 15-én. Tanulmányait 1545 és 1551 között Wittenbergben, és az Odera menti Frankfurtban végezte. Hazatérve katolikus plébános, de csakhamar csatlakozott a reformáció lutheránus ágához. Lelkész, majd püspök lett. Később a helvét ágban (református) találta meg az igazságot: református püspök lett. 1555-től Kolozsvár főlelkésze, később János Zsigmond erdélyi fejedelem udvari prédikátora lett. Ekkortól kezdett antitrinitárius (későbbi nevén unitárius) nézeteket vallani. Több magyar és latin nyelvű művet adott ki, amelyekben a humanizmus és a reformáció nézeteit vallotta. 1568. január 6. és 13. között tartották Tordán azt az országgyűlést, ahol Európában elsőként hoztak határozatot a vallásszabadság biztosítására.

 

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Legnézettebb
HIRDETÉS
HIRDETÉS