A Gondviselés volt a pápalátogatás szervezőinek a legfontosabb partnere

– Ferenc pápa romániai látogatása kapcsán többször elhangzott a történelmi jelző. A pápa ugyanakkor több alkalommal is látogatásának zarándok jellegét hangsúlyozta. Mennyire fontos üzenet ez a helyi katolikus közösségek számára?

– Már előre tudni lehetett, hogy Ferenc pápa romániai látogatása lelkipásztori jellegű lesz. A pápa zarándok és pásztor egyben, ez mindenhol így van, de

Ezért hálásak vagyunk. Ez a gesztus a ferenceseket – és mindazokat, akiket Csíksomlyó igazi lényege érdekel, arra kötelezi, hogy továbbra is őrködjenek a kegyhely – népünk lelki központja – felett.

– Beszédeiben a Szentatya a történelmi örökség fontosságát és az ezeken átívelő megbékélés jelentőségét hangsúlyozta. Megítélése szerint ez mennyiben segítheti elő a különböző felekezetek közötti párbeszéd elmélyülését?

– Az igazság ismerete és beismerése nélkül a béke hangoztatása csak valamilyen máz lenne. Ehhez azonban kellő józanság és alázat kell, a találkozás kultúrájának erősítése, az elbarikádozás helyett a testvéri kéznyújtás. Akkor is, ha ez nem olyan egyszerű feladat. Ne gondoljuk, hogy a pápa naiv ember! Abból a távlatból, ahonnan ő látja – s ez a látogatás a római távlat mellett egy közeli képet adott a szentatyának –, egész egyszerűen nem is lehet mást mondani és képviselni. Azért sem, mert ez az evangélium üzenete:

A katolikus egyház ismét a legmagasabb szinten nyújtott kezet a román ortodoxiának: ettől nem azonnali eredményt várunk, inkább egy folyamat részeként tekintünk rá, és – miért ne? – megengedünk magunknak egy kis reménykedést.

– Hogyan értékeli a csíksomlyói pápalátogatás romániai visszhangját? A többségi társadalomban vajon mennyire tudatosult az, hogy Erdélyben egy erős, magyar nyelvű katolikus közösség él?

– Sokszorosan bebizonyosodott már az, hogy a kialakult kép nemcsak attól függ, mit látnak meg belőlünk, hanem attól is, hogy mi mit mutatunk. Akarunk-e mutatkozni, látszani? Az erdélyi magyarság – főleg a tömbvidéken – sokszor járta és járja a buta elszigetelődés útját. Ez kissé hamis nemzetféltés, egy olyan önazonosság, ami a falakon kívül nehezen működik. Úgy gondolom, a pápalátogatás újabb bemutatkozási lehetőség volt az erdélyi, de egyáltalán a romániai katolikusok számára. Kettős kisebbségben élünk. Ahogyan a húsz évvel ezelőtti pápai útnak – a mi keserű szájízünk és durcás távolmaradásunk ellenére – is megvoltak a határozottan pozitív visszhangjai, úgy ennek is megvannak és megmaradnak a jó benyomásai a többségben is. Az egyik például az, hogy

– Utólag derült ki, hogy a pápa csíksomlyói miseruhájának magyar feliratát a román hivatalosságok eltávolíttatták. Ez mennyire kérdőjelezi meg a vendéglátó egyházmegye döntéshozatali jogát?

– Utólag derült ki és nem biztos, hogy a kialakult cirkusznak van értelme. Nyilván jó és eladható téma, a politikum is felkapta, lássuk, mi lesz belőle. A pápai szentmisén egyébként – az érintetteken kívül – talán senkinek nem tűnt fel a dolog, utólag meg az a veszély áll fenn, hogy más kontextusba helyezi az egész látogatást. Mégis, azt gondolom, hogy a jelenlévők lelki élményét ez nem befolyásolta. Nem is a pápa szavai és nem az időjárás, hanem maga a hihetetlen tény: a Hármashalom-oltárnál misézik a pápa és ennek a lelki közösségnek én is a magam helyén részese lehetek. A kérdés lényegére visszatérve: azt azért

mert a kormányőrség feladata volt a pápa biztonságának garantálása, s ezt ők kellően – Csíksomlyón talán túlzóan is – komolyan vették.

– A görögkatolikus püspökök balázsfalvi boldoggá avatása előtérbe hozta a kommunizmus alatt sokat szenvedett egyház kálváriáját. A mostani pápalátogatás elvezethet-e a két történelmi román egyház megbékéléséhez?

– Azt hiszem, ez ennél jóval bonyolultabb kérdés, jó lenne, ha legalább valamilyen közeledés születne. De ezek a dolgok nem nyilatkozatok szintjén dőlnek el, hanem a helyi közösségekben. Engedje meg, hogy példának megemlítsem szolgálati helyemet, Szászfenest. A község sok mindenre negatív példa, de az is Szászfenesen történt, hogy tavaly, karácsony előtt a hat közül az egyik ortodox plébánia papjai összehívtak bennünket, hogy szervezzünk ökumenikus karácsonyi éneklést. (A településen két görögkatolikus, egy református és egy római katolikus egyházközség is van.) Természetesen nagy örömmel mondtunk igent. Nagy élmény volt a közös rendezvény, ahol mindenki (!) énekelte magyarul a Csendes éjt és ugyancsak mindenki énekelte az O ce veste minu­nată kezdetű román éneket. A megbékélés, a barátkozás számomra elsősorban ilyen helyi feladat, ami a mindennapi élet szempontjából sokkal lényegesebb lépés, mint egy-egy magas szintű nyilatkozat. Erről a homogén közösségeknek nincs tapasztalatuk és emiatt sokkal több a komplexus. Igazi feladat lenne ezt minden tekintetben oldani.

– Az erdélyi magyar római katolikus egyházi sajtó kolozsvári vezetőjeként hogyan értékeli a pápalátogatással kapcsolatos különböző híradásokat?

– Úgy látom – és kollégáimmal is úgy értékeljük –, hogy a maga helyén mindenki megfelelő módon igyekezett foglalkozni a témával. Jó tapasztalat számunkra az – amit nem mindig érzünk –, hogy a világi sajtó ezekben a hetekben partnerként tekintett ránk: elismerték törekvéseinket, munkánkat, felhasználták az eredményeinket. Azt is hangsúlyoznám, hogy

Alapvetően jó a tapasztalatunk, ami abban erősít meg, amit korábban is képviselni próbáltunk: a világi média nem ellensége az egyháznak, hanem partnere. Olykor stratégiai partnere. Ezért köszönet illeti a média munkatársait. Azért is, hogy a közösségi platformokon zajló ellenkampányt nem erősítették fel.

– Mekkora csapat munkája áll a csíksomlyói pápalátogatás mögött?

– A legszűkebb szervezői csapat háromszor három emberből állt, azaz kilenc fős volt, plusz a somlyói ferencesek külön képviselőjével tízen voltunk. A három munkacsoport további személyeket és közösségeket szólított meg, pontos statisztikám azonban nincs. Legfontosabb partnerünk a Gondviselés volt, ez a legnagyobb bizonyosság számomra.

– A csíksomlyói szentmisén résztvevők hány százaléka regisztrált, illetve mekkora tömeg jött el regisztrálás nélkül?

– Ahogyan azt korábban bejelentettük, a regisztrált személyek száma elérte a száztízezret, amiből mintegy 35 ezer volt az egyéni/családi regisztráció. A csoportos regisztrációkat – mivel ők voltak közelebb az oltárhoz – egyenként ellenőriztük, listákat kértünk a csoportvezetőktől. Itt voltak visszalépések és lemorzsolódások, téves regisztrációk, de a legvégére sem mentünk a 100 000 regisztrált személy alá. Ez hatalmas munka volt: három önkéntes munkatársammal végeztük, nekik nagy hálával tartozom. Az időjárás miatt a helyszínen azonban több ponton borult a terv, így nem tudjuk, hogy regisztráció nélkül hányan jöttek. Véleményem szerint

– Katolikus plébánosként milyen gondolat ragadta meg leginkább a Szentatya erdélyi látogatásán?

– Számomra a legfontosabb mondat Csíksomlyón ez volt: „ne azt kutassuk, hogy mi lehetett volna (és nem lett), hanem inkább azt, ami ránk vár és nem odázhatjuk el.” Ismerjük meg a múltat, a történelmi tények mellett azonban emlékezzünk Isten művére életünkben. Ne a sikertelenségeinket sajnáljuk, hanem azzal az energiával építsük inkább a jövőt. Tegyük meg a magunk részét, a többit pedig bízzuk a Jóistenre!