TIFF: élménydús válságkiadás

A május utolsó napjára időzített megnyitón Mihai Chirilov, a TIFF művészeti igazgatója nevezte válságkiadásnak az idei fesztivált, Tudor Giurgiu fesztiváligazgató pedig a záróünnepségen aggódott nyilvánosan és bizonyára jogosan a román film jövőjéért. A két időpont között azonban zökkenőmentesen zajlott a nemzetközi seregszemle: 21 kategóriában 155 játékfilmet és 35 rövidfilmet vetítettek kilenc helyszínen. A 12, a nőiség fogalmát boncolgató versenyfilmet öttagú zsűri bírálata alapján értékelték, 405 önkéntes segítette a szervezők sokrétű munkáját.
Az idei TIFF-et az anyagiakon kívül további két tényező mindenképp befolyásolta: az általában hűvös és rendkívül változékony időjárás a szabadtéri vetítéseket, valamint a fiatalok, főleg egyetemisták magas részvétele a nézőszámot. A fesztivál lejártával épp kezdődött a vizsgaidőszak, úgyhogy utóbbiaknak nemcsak a nyüzsgő, éjszakai életet is bevilágító rendezvénynek, hanem egyúttal a gondtalanabb, vizsga nélküli periódusnak is fájdalmas búcsút kellett mondaniuk.

Hidak

A TIFF piros-fehér színei és bástyaszerű emblémája vette birtokba többek közt a Szamoson  kecsesen áthajló Erzsébet-hidat, de számos üzlet – köztük meglepetésre nem egy turkáló – kirakatát is. Emellett rengeteg, Luminița Gheorghiut, az elismert román színésznőt ábrázoló plakát tekintett a városban közlekedőkre. Bár a Marin Preda regényét feldolgozó Moromete testvérek (Moromeții, 1987) és a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon Aranymedve nyertes A gyermek fekvése (Poziția copilului, 2013) főszereplőjét sajnos néhol illetlen rajzokkal illették… A 63 éves színésznőről nem csak a plakátok szóltak, hanem a filmeket felvezető szpotok is, szám szerint tíz. Cristi Puiu rendező – aki egyébként a zsűri tagja is volt, többek közt Pálfi György magyar rendező mellett – ugyanis minden fesztiválnapra külön felvezetőfilmecskét gyártott a színésznővel: a tíz részlet együtt történetté állt össze, s valamennyi a román film előtt tisztelgett.

Luminița Gheorghiu nem mellékesen életműdíjat is átvett a TIFF-en. Az ünnepelt színésznő váratlan kérdéssel válaszolt az elismerő gesztusra: „Holnaptól akkor nem hibázhatok?” A szintén életműdíjat átvevő cseh rendező Jiří Menzel optimistábban tekintett a jövőbe, már csak azért is, mert az egyik számára készített ajándékcsomagban óvszert is talált… A Szigorúan ellenőrzött vonatok című Oscar-díjas film rendezője azt is megállapította: a fesztivál bebizonyította számára, hogy Románia nincs is olyan messze Csehországtól, mint ahogy az a térképen tűnik.

Kategóriák

A TIFF persze nem csak a filmekről szól, hisz műhelymunkák, koncertek, bulik, kiállítások színesítik, ám a hangsúly természetesen a mozin volt. A kínálat e tekintetben is oly bőségesnek számított, hogy szinte embert-próbáló feladatnak bizonyult a választás. Segítségképpen a szervezők már a rendezvény rajtja előtt on-line és nyomtatott formában is elérhetővé tették a részletes programot a filmek leírásával együtt. Mindezzel együtt az Aperitiff különszámát lapozók nehéz helyzetben voltak, ezért valamilyen stratégiát voltak kénytelenek választani. Lásd: 1. azokat a filmeket nézik meg, amelyeket „muszáj látni”, hisz mindenki ezekről beszél, vagy pedig ismerik az adott rendező eddigi munkáit; 2. a filmek vonzó leírása vagy címe alapján választanak; 3. az eleve kétséges darabokra „buknak”; 4. nem néznek utána különösebben az egyes moziknak, azok véleményére viszont adnak, akik már látták a filmet; 5. egyesek alapállásban kerülik a versenyfilmeket, mivel kétesélyesek 6. mások (sokan) igyekeznek a város központi helyszínein vetített filmeket meglátogatni, és kerülik a perifériákon elhelyezkedő multikat. Idén talán külön kategóriába sorolhatjuk azokat is, akik túlságosan fáztak a szabadtéri vetítéseken, bár megtörtént olyan is, hogy valószínűsíthető eső miatt a felfújható főtéri óriási mozivászonra való vetítést áttették az Egyetemiek Házába, ahol viszont sokkal kevésbé volt élvezhető a film. A szabadtéri vetítés előtt olykor ugyan szúnyogirtó spray-t is ingyen osztogattak, ami az adott körülmények között inkább viccesnek bizonyult, mint hasznosnak: a jó meleg takaróknak nagyobb hasznuk volt.
Az idei TIFF egyébként bebizonyította, hogy a központi mozik legkényelmesebbike a Művész (Arta) Mozi, ezt követi a Győzelem (Victoria), és csak ezután jön a nem is olyan rég átalakított Florin Piersic (egykori Köztársaság) filmszínház. A Művész Mozi kényelmes székeit és barátságos belső terét Kolozsváron semmi sem múlja felül. S ha az ember fia netán több mint három filmet néz meg moziban egyazon napon, teremadottságok ide vagy oda, kezdi magát inkább otthon érezni a sötét teremben egy ponton világító vászon előtt, mint a háromdimenziós, számos pontról támadó valóságban…

Igenek és nemek

Minden alkotást áttekintve ajánlásokat tenni lehetetlen, azért csak a legjobb és legrosszabb, illetve legérdekesebb filmeket vesszük górcső alá. Az idei TIFF-es publikum egybehangzó véleménye szerint a legjobb mozi a Szaúd-Arábiában valaha forgatott első nagyjátékfilm, a Wadjda. A film külön érdekessége, hogy nő a rendezője. Haifaa al Mansour olyan országban készítette filmjét, ahol férfiak és nők nem dolgozhatnak együtt, ezért a rendezőnő utcai jelenetek forgatásakor például autóból instruálta a színészeket… A film megható története is a társadalmi szabályokról szól. Főszereplője a tízéves szaúdi lány, aki annak ellenére szeretne biciklizni, hogy kultúrájában úgy tartják: ha egy lány biciklire ül, nem tud gyereket szülni…
A TIFF zsűrijének döntése szerint viszont a Thészeusz hajója az idei legjobb film, így az érdemelte ki a 15 ezer eurós Transilvania Trófeát. Az indiai rendező, Anand Gandhi drámája három szálon fut: egy fényképész elvesztett megérzésein, egy tudós szerzetes etikai dilemmáin és egy fiatal ügynök szervkereskedelemmel kapcsolatos kételyein keresztül az identitás, igazság, szépség, jelentés és halál kérdéseit boncolja.
Sokak számára nyújthat esztétikai élményt a Samsara című amerikai, szöveg nélküli dokumentumfilm, amely öt kontinens 25 országába kalauzolja a nézőt csodás képeken és különböző szellemi-tárgyi kultúrákon át. A topba kívánkozik Baltasar Kormakúr izlandi rendező Nyílt vizeken (Djúpið) című filmje is, amely nem süllyed el a katasztrófafilmek műfajában, fanyar humorral mindig feloldja az igaz történeten alapuló filmet. A csodálatos túléléstörténet képei az A Pi élete című háromdimenziós szuperprodukciót is veri. Maradandó filmes élményt nyújt Kim Ki-duk dél-koreai rendező Pietaja is, bár az erőszakos jelenetektől tartózkodóknak nem ajánlott.
Levezető gyakorlatként mindig jól jönnek az olyan könnyen emészthető filmek, mint a Szerelmes kagylók című dokumentumfilm, vagy a kellemes meglepetést jelentő görög filmek. Aki viszont a Carlos című, mintegy öt és fél órás francia-német minisorozatot nézné meg egy szuszra, szendvicsekkel érkezzen a vetítésre. Ilich Ramirez Sanchez, azaz Carlos nemzetközi forradalmár-terrorista történetét elmesélő film a hidegháborús zsoldos aranykorát és hanyatlását is bemutatja, de megérdemli a türelmet.
A „nem”-ek kategóriájába zuhant például a szintén dél-koreai Ítéletnap könyve (Doomsday book) – amelyet valószínűleg csak akkor lehetett volna élvezni, ha elfogyasztjuk a vetítés előtt ingyen osztogatott vadiúj romániai vodkát – és az Életre ítélve (Condamnat la viață) című román–német–belga háborús filmdráma Gérard Depardieu főszereplésével. A tarka és indokolatlan egyveleg sehogy sem áll össze élvezhető filmmé, sőt…

Magyar nyomok

A görög és szlovák filmekre fókuszáló TIFF-szekciók mellett a hagyományokhoz híven román és magyar nap is volt a fesztiválon. Ez utóbbi olyan filmeket és művészeket hozott Kolozsvárra, amelyek méltán tartottak számot érdeklődésre. A tíznapos rangadót ráadásul idén négynapos székelyföldi program is követi: Csíkszeredában június 26-30. között az idén először TIFFszereda veszi remélhetőleg legalább annyirabirtokába a várost, mint ahogy tette azt Kolozsváron is. A „TIFFta film” alcímű rendezvény négy napon át 18 nagyjátékfilmmel kecsegtet.
Ráadásul van abban valami utánozhatatlan báj és jó érzés, amikor az a megismételhetetlen alkalom adatik meg, hogy az ember a szép karriert befutó, A vizsga című magyarországi film rendezőjével, Bergendy Péterrel, és annak kolozsvári szereplőjével, Dimény Áronnal várja együtt, hogy zöldre váltson a lámpa a gyalogátkelőnél, csak úgy, véletlenül… Miközben otthon mosni kéne már – és nem mindegyre filmet nézni –, mert lassan elfogy a tiszta zokni.

TIFF-díjak
Transilvania Trófea, a legjobb film: Anand Gandhi (Thészeusz hajója/Ship of Theseus). A legjobb rendezés: Rikiya Imaizumi (Koppidoi neko/I Catch a Terrible Cat). A zsűri különdíja: Ana Guevara, Leticia Jorge (Mennyi víz/Tanta agua). A legjobb operatőr: Pankaj Kumar (Thészeusz hajója). A legjobb színészi alakítás – Gustav Dyekjaer Giese (Nordvest). FIPRESCI-díj: Adrian Saba (El limpiador). Közönségdíj: Haifaa Al-Mansour (Wadjda). Életmű- és kiválósági díjak: Jiří Menzel, Luminița Gheorghiu, Adrian Enescu, Stephen Frears. A legjobb román nagyjátékfilm: Laura Căpățână Juller (Itt... azaz ott/Aici... adică acolo). A legjobb román kisjátékfilm: Radu Jude (Egy felhő árnyéka/O umbră de nor). A legjobb román kisjátékfilm, dicséret: Felméri Cecília (Boldogságpasztilla/Pastila fericirii) és Andrei Tănase (Claudiu és a halak/Claudiu și crapii). A legjobb román debütfilm: Paul Negoescu (Egy hónap Thaiföldön/O lună în Thailanda). Árnyak – a legjobb horror/fantasy kisjátékfilm: Tom van Avermaet (Egy árnyék halála/Death of a Shadow). A helyi alkotások versenyének legjobb filmje: Visky Ábel (Édes otthon), valamint Bántó Csaba–Iszlai József (Eleven töredék).