Biciklizni hasznos, olcsó, környezetbarát és testmozgásnak sem utolsó. Ugyanakkor egyáltalán nem veszélytelen – főleg a forgalmas nagyvárosokban –, és a közlekedés többi szereplőjének nemtetszését is kiválthatja. A biciklizés ugyanakkor egyfajta szubkultúrához tartozást is jelent, elsősorban városi környezetben. A nagyobb települések bringásainak jelentős része összetart, közös célokat támogat, eseményeken vesz részt, kimondva-kimondatlanul is civil aktivista. De ahogy a bicikli is lehet egy, két, három vagy akár négykerekű, vezetőik is nagyon sokfélék, és eltérő okokból kerékpároznak.
Kritikus tömegben
A jó idő kedvez a biciklizőknek, a jogszabályok nem mindig. A Legfelsőbb Bíróság május végi döntése értelmében egyetlen önkormányzat sem szállíttathat el tilosban parkoló gépjárművet, és ez máris érezteti hatását: egyre többen parkolnak a bicikliutakon, járdákon, zebrákon és hidakon – általában a tilosban. Pedig bicikliutak szempontjából eddig sem büszkélkedhettek városaink, ezután még a meglévőkön is nehezebb lesz a közlekedés.
A havi rendszerességgel megrendezett Critical Mass (szó szerinti fordításban: kritikus tömeg) felvonulások épp arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy kerékpárosok márpedig léteznek, és tisztességes körülmények közt szeretnének közlekedni. A Critical Masseket minden hónap utolsó péntekjén szervezik világszerte, hiszen csak kevés országban annyira áldásos a helyzet, mint például Hollandiában, ahol kifejezetten kedveznek a zöld közlekedési módot választóknak.
Az első közös, figyelemfelkeltő biciklizést 1992-ben San Franciscóban rendezték, azóta világméretűvé nőtte ki magát a mozgalom. A Critical Masseket gyakran nevezik „szervezett véletlenszerűségnek” is, mivel sem vezetői, sem állandó tagjai nincsenek. Az útvonalakat sem ismerik előre: valaki elkezdi vezetni a tömeget, a többiek pedig követik. Útvonaljavaslatokat persze lehet tenni, az eseményt pedig szórólapokkal és online felületeken népszerűsítik.
A legutóbbi kolozsvári Critical Mass rendhagyó módon indult útjára, mivel mire összegyűlt a több száz biciklis, a nemzetközi filmfesztivál szabadtéri nyitórendezvényére felállított kordonok szinte teljesen bezárták a kerékpárosokat a Főtérre. Az általunk megkérdezett résztvevők közül Zalán és Zoltán tűnt a legmerészebbnek, amit talán életkoruk is magyaráz: a vakmerő gimnazisták a középiskoláig és a haza vezető útvonalon használják kerékpárjaikat. Zalán szerencsés, majdnem végig biciklisávot használhat, amivel csak az a probléma, hogy a gyalogosok gyakran nem veszik észre, hogy a két keréken közlekedőknek felfestett útvonalon sétálnak. Erre egyébként valamennyi megkérdezett biciklis panaszkodott, szerintük a járdasávok nem jelentenek megoldást, valódi bicikliutakra lenne szükség. „Az autók közt is elég nehéz, mert nem tartanak egy méter távolságot, ezért rizikós köztük haladni. Volna mit javítani, azért is vagyok itt, de leginkább azért, hogy az autósokat arra késztessük, ugyanúgy bánjanak velünk, mint más sofőrökkel, osszák meg az utat” – mondja Zalán, akit féltenek szülei és mindig óvatos közlekedésre biztatják.
Vlad valamivel idősebb korosztályt képvisel, ő egyenesen borzasztónak tartja a kolozsvári biciklis közlekedést. „Naponta elég nagy kockázatot vállalok vele, de megteszem, mert szeretek biciklivel járni, ugyanakkor ez az egyetlen valós megoldás a nagyvárosok forgalmi dugói ellen. Azért veszek részt a Critical Massen, mert ez az egyetlen projekt, amely változtatni akar a helyzeten és bicikliutakért harcol. A város kapott erre európai pénzeket, mégsem csinálnak semmit, vagy csak látszatmegoldásokat keresnek” –foglalja össze nézeteit.
Káromkodások között
Simona gépkocsival is szokott közlekedni – télen és rossz idő esetén –, ám ha teheti, biciklivel jár dolgozni. Ő nemcsak a valódi bicikliutakat hiányolja, hanem a civilizált hozzáállást is a gépjárművezetők részéről. Dalma és Emese először próbálták ki a közös biciklizést. Mindketten biciklivel járnak dolgozni, de míg Dalma az autók közé is kimerészkedik, ha elfogy a kijelölt sáv vagy út, addig Emese inkább a járókelők közt igyekszik haladni. „Én félek, ezért csak a járdán járok, és mindig azt várom, szólítson már meg egy rendőr, hogy elmondhassam neki: inkább próbálja ki, milyen veszélyes az úton biciklizni. De a járdán is baj van, nagyon sokszor beszóltak a járókelők. Igazából sehol sem látnak szívesen, sem az úton, sem a járdán. Lavírozunk innen oda s onnan ide” – szomorkodik Emese.
Ági hordozza a biciklizést népszerűsítő zászlót, mégsem ő a szervező: egyszerűen legutóbb nála maradt a transzparens. „Ez nem tüntetés, hanem barátok találkoznak és biciklizünk. Csak meg akarjuk mutatni az embereknek, hogy létezünk. Lehet, hogy nem látsz, amikor egyedül vagyok, és nem érdekel, hogy kinyitod-e az autóajtót, s én repülök, de így sokan vagyunk, és hátha feltűnünk. Nagy szükség van az ilyen felvonulásokra, mert eléggé félelmetes Kolozsvárt átszelni úgy, hogy ne is káromkodjanak két percenként a járókelők a járdán vagy a sofőrök az utakon. A bicikliutak a semmiből indulnak és a semmibe vezetnek” – mondja Ági.
Berettyóújfalutól a medvékig
Nagyvárad és a biciklis élet kapcsolatában mostanában két téma jelentős: egyrészt hogy a magyarországi Berettyóújfaluig végig bicikliúton lehet haladni. A közel 40 kilométeres szakaszon ugyan még mindig folyik a műszaki átadás-átvételi eljárás, és több helyen apróbb munkálatok folynak, az útvonalat mégis használják. Másrészt ott a szomorú hír, miszerint nemrég egy fiatal nagyváradi lány biciklisbaleset következtében életét vesztette. Kiss Boglárkát a nagyváradi Kanonok-sor közelében ütötte el egy gépjármű 2014 decemberében. A halálesettel végződött baleset megrázta a város lakosságát, a bírósági eljárás folyamatban van, értesüléseink szerint a sofőrnek mai napig nem vették el a jogosítványát. A felröppent híreknek megfelelően valóban létezik egy videofelvétel a helyszíni eseményekről, ezen viszont nem látszanak pontosan a baleset körülményei. Kiss Boglárka hozzátartozói arra várnak, hogy a rendőrség által összegyűjtött anyagokat Temesvárra küldjék szakértői véleményezésre.
A székelyudvarhelyi Simon Szilárddal örömtelibb hírekről beszélgettünk: az általa is alapított Szekler Teker egyesület épp bejegyzés előtt áll. A baráti társaságból szervezetté nőtt biciklisek szerencsés helyzetben vannak. „A városban szinte bárhonnan öt perc alatt a természetbe juthatunk, így a székelyudvarhelyi biciklis élet többnyire a hobbibiciklizést, a természetjárást, túrázást jelenti. Ebben próbálunk mi is segíteni. Van, aki sportszerűen biciklizik, van, aki hobbiszinten, szép időben kimegy, és a környező dombokat járja. Az utóbbi időben kezdett a városi bringázás is megmozdulni egy kicsit, de ez az infrastruktúra hiányában eléggé szegényes” – számol be Simon Szilárd. Szerinte többek közt azért is vált közösségivé a túrabringázás, mert a településen kívül juhászkutyák vagy medvék jelenthetnek veszélyt a természetet élvezni vágyók számára. A Szekler Teker, akárcsak a Bringázz Udvarhely közösség jelen volt a tavaszi szezonkezdő felvonulás résztvevői között, a városi stadionban emberekből és kerékpárjaikból kirakták a „Szeretem a biciklim” üzenetet. Az udvarhelyi biciklisek kapcsolatban állnak a város és a környék természetjáró, zöld- és sportszervezeteivel, és 11–14 éves gyerekek közlekedési nevelését is célul tűzték ki.
Kerékpárral az autókkal szemben
Végezetül egy kis kitekintés. A Bikes vs Cars című idei dokumentumfilm adatai sokatmondóak, és talán városaink lehetséges jövőjére nézve is szolgálnak némi információval. A Carl Fredrik Gertten svéd újságíró, filmes által rendezett alkotás emberi történetek mellett számos ténnyel is szolgál Sao Paolótól Bogotáig. Eszerint a brazil városban 20 millióan élnek, hétmillió autó közlekedik, a lakosság átlagban naponta három órát tölt a forgalomban és hetente halálra gázolnak egy biciklist. Torontóban a legdrámaiabb a helyzet közlekedés szempontjából: minden harmadik órában elütnek egy gyalogost és minden hét órában egy biciklist. Ezzel szemben Koppenhágában ezer kilométer bicikliút van, ötből négy embernek van kerékpárja. A film nagy tanúsága: a gépjárműipar költ a legtöbbet reklámokra. 2012-ben még egymilliárd autó közlekedett, ez a szám 2020-ra meghaladhatja majd a kétmilliárdot.
Autók és gyalogosok, világszintű végletek között a hazai valóságban egyelőre nem egyszerű a biciklizés. A helyzet azonban nem kilátástalan.
Színes bringás világ
A biciklizéshez kapcsolódóan nemcsak a Critical Mass mozgalma épült ki, hanem számos más változat is eltérő célokkal. A legbizarrabb ezek közül minden bizonnyal a World Naked Bike Ride (WNBR), vagyis a meztelen biciklis felvonulás. A nemrég rendezett rendhagyó felvonuláshoz a világ több mint 20 országában csatlakoztak, köztük alig felöltözött és teljesen meztelen is. A felvonulás célja elsősorban az olajfüggőség elleni tiltakozás, de testünk erejének és egyediségének ünneplése is. Romániában kevésbé, Londonban, Chicagóban és Torontóban viszont sokan merészkedtek pőrén a nyeregbe. Több romániai városban – például Brassóban és Aradon is – hódít viszont a SkirtBike, azaz a szoknyás biciklizés. A mozgalom célja, hogy minél több nő pattanjon nyeregbe, és intézze napi feladatait biztonságosan és gyorsan kerékpárja segítéségével. Marosvásárhelyen június 21-én tartják a SkirtBike felvonulást, amelynek végeztével kisorsolnak egy biciklit és díjazzák a legszebb/legvirágosabb kerékpározókat. Vásárhelyen nem ismeretlen a retro irányzat sem, ugyanis évente többször Vintage Velo Neumarktot szerveznek. A korabeli ruházatot és régies stílusú bicikliket felsorakoztató találkozón a résztvevők közösen elbicikliznek egy kijelölt helyszínre, ahol olykor piknikeznek is egyet.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.