HIRDETÉS

„Szkizofrén helyzetben” az RMDSZ

Pap Melinda 2017. november 09., 20:28 utolsó módosítás: 2017. november 09., 20:38

A jelek szerint helyi szinten a magyar érdekképviselet helyett egyre inkább a civilszervezetekre marad a kétnyelvűség kiharcolása a jelentős magyar lakossággal is rendelkező településeken. Miközben az RMDSZ a törvényi szabályozás hiányos voltával magyarázza a lemaradást, a civileknek olykor a szövetség elöljáróival kell pereskedniük a kétnyelvű feliratokért.

Kétnyelvű utcanévtábla Marosvásárhelyen: a CEMO érdeme, hogy ezen a területen előrelépett a helyi önkormányzat Fotó: Haáz Vince

Sem a magyar polgármester, sem az önkormányzati többség nem jelent feltétlenül garanciát vagy megoldást a kisebbségi jogok helyi szintű érvényesítésére, hívta fel a figyelmet közleményében a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) annak a pernek a jogerős ítélete kapcsán, amelyet nemrég ismertetett a nagyváradi bíróság. A döntés értelmében Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti RMDSZ-es polgármestere jogerősen pert nyert a marosvásárhelyi székhelyű szervezet ellen, amely bírósági úton szerette volna a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére kötelezni a 38 százalékban magyarok által lakott partiumi város önkormányzatát.

Az anyanyelvhasználat mellett elkötelezett civilszervezet vezetője, Szigeti Enikő az MTI-nek úgy nyilatkozott: bár csak a Szatmár megyei törvényszéken kimondott elsőfokú ítélet indoklását ismerik, ez alapján megállapítható, hogy a bírók figyelmen kívül hagyták a Románia által ratifikált nemzetközi egyezményeket. Ez azért fontos, mutatott rá, mivel a 2001-ben elfogadott helyi közigazgatási törvény csak a településnevek és az intézménynevek kétnyelvű feliratozását írja elő azon településeken, ahol egy nemzeti kisebbség aránya meghaladja a húsz százalékot. Ellenben Románia 2008-ban olyan formában ratifikálta a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartáját, hogy vállalta: a hagyományos kisebbségi helyneveket is használja. A charta szakértői a 2012-ben készített jelentésben külön kitértek arra, hogy az utcák nevét is ki kell írni a kisebbségek nyelvén.

HIRDETÉS

Kereskényi Gábor ellenben az általa aláírt két és féloldalas dokumentumban azt hangsúlyozza, hogy a Románia által aláírt Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartája mindössze tájékoztató, nem pedig kötelező jellegű. Holott Szigeti Enikő szerint ez nemcsak tájékoztató elveket tartalmaz, hanem konkrét kötelezettségeket is. Hasonlóan vélekedik Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke is, aki a Maszol.ro portálnak úgy nyilatkozott, „a romániai törvényszékeknek ki kellene mondaniuk: a nyelvi chartát ratifikáló törvény ugyanolyan értékű jogszabály, mint a közigazgatási törvény”.

Kereskényi kikéri magának

A pert még az előző polgármester, Dorel Coica szociáldemokrata elöljáró mandátuma alatt indította a CEMO, de érdemi részére az RMDSZ-es Kereskényi Gábor megválasztása után került sor.

A magyar elöljáró a bíróság előtt azzal is védekezett, hogy az utcanevek kétnyelvűsítése jelentősen megterhelné a költségvetést. A vesztett per ellenére nem mondanak le a kétnyelvű utcanévtáblákról, a közeljövőben egy szatmárnémeti lakhellyel rendelkező magánszemély indít újabb pert az ügyben, és akár Strasbourgig is elmennek – hangsúlyozta Szigeti Enikő.

Kereskényi Gábor a kétnyelvű feliratozás élharcosának tekinti magát, nyilatkozta az MTI-nek, azonban hozzátette: nem fogadhatja el, hogy kívülről kényszerítsék erre. „Ha nagyban elvárjuk, hogy az erdélyi vagy romániai magyar közösségnek ne mondja meg sem Bukarestből, sem Budapestről senki, hogy mi a jó nekünk, ezt jogosan várjuk el kicsiben Szatmárnémetiben is” – jelentette ki a CEMO által kezdeményezett perre utalva. Emlékeztetett, 2010-ben helyi tanácsosként egy társával maga nyújtott be arra vonatkozóan határozattervezetet, hogy a város valamennyi utcájának írják ki magyarul is a nevét, a testület azonban elvetette a javaslatot.

Kereskényi szerint semmilyen törvény nem kötelezi a polgármesteri hivatalt a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére, és szerinte a bíróság sem kényszerítheti erre, ugyanis az a hatalmi ágak szétválasztásának az elvét sértené.

CEMO-sajtóértekezlet Marosvásárhelyen: a civil szervezet vezetői Erdély-szerte a kétnyelvűségért harcolnak Fotó: Antal Erika

Beszámolója szerint a partiumi városban 2004 óta az a gyakorlat alakult ki, hogy fele-fele arányban neveznek el román és magyar személyiségekről utcákat, és ezek nevét románul és magyarul is kiírják. Rámutatott, a folyamat részeként az októberi tanácsülésen 13, a város terjeszkedése révén létrejött utcát neveztek el ily módon, és ezekre kétnyelvű táblák kerülnek. Hozzátette ugyanakkor, a jelenleg zajló utcafelújítási munkálatokat követően is „nyitottak a kétnyelvű feliratozásra”. Becslése szerint a város utcáinak mintegy tíz százalékában vannak kétnyelvű táblák kihelyezve, és azt ígérte, a folyamat a jövőben is folytatódni fog.

Védelmet nyújt az RMDSZ

Kereskényi Gábor érvelése annyira nem győzte meg a közvéleményt, hogy az RMDSZ szükségét érezte a polgármestere melletti kiállásnak úgy vélve: „lejárató kampány” indult ellene. A szövetség Szatmár megyei szervezetének állásfoglalása szerint félretájékoztatás történt az erdélyi magyar médiában. A szervezet pontosításában hangsúlyozza: a CEMO nem Kereskényi Gábor, hanem elődje ellen indított pert. „Érthetetlen számunkra, hogy a júniusi önkormányzati választást követően miért próbált a CEMO ugyanazon év novemberében törvényszéki úton igazságot keresni ügyének” – fogalmaz az állásfoglalás arra utalva, hogy a magyar elöljáró megválasztása után a civileknek rá kellett volna bízniuk a helyzet rendezését. Rámutatnak arra is, hogy míg Coica idején 4 kétnyelvű táblát helyeztek ki RMDSZ-es nyomásra,

Kereskényi vezetése alatt 18 tábla kihelyezésére született tanácsi határozat, de a tervek között szerepel a további utcák kétnyelvű feliratozása és a belvárosi történelmi magyar utcanevek kihelyezése is.

„Örvendünk annak, hogy a civil szférát is foglalkoztatja a kétnyelvű táblák helyzete, és szívesen fogadunk bármilyen építő jellegű megnyilvánulást e téren. Közös célokat akarunk érvényesíteni, ám ezek eléréséhez olyan eszközökhöz kell folyamodnunk, amelyek nem hozzák szkizofrén helyzetbe a magyar polgármestereket, akiknek egyrészt harcolniuk kell a román törvények hiányosságaival, valamint sok esetben az állami intézmények, kormányhivatalok ellenállásával, másrészt pedig saját közösségükön belülről érkező bizalmatlan megnyilvánulásokkal kell, sajnos egyre többször, peres úton megbirkózniuk” – fogalmaz állásfoglalásában az RMDSZ.

CEMO: megtehetnék, ha akarnák

Az RMDSZ állásfoglalására reagálva a CEMO kifejtette: elfogadhatatlannak tartja a szatmárnémeti kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezése ellen felhozott érveket. A civilszervezet szerint ugyanis egy magyar polgármester sem feltétlenül jelent garanciát, megoldást a kisebbségi jogok érvényesítésére. Válaszában a szervezet hangsúlyozza: azért nem szüntette meg a 2016-ban a Dorel Coica mandátuma alatt indított pert, mivel a partiumi megyeszékhely új, magyar vezetősége sem változtatott az általuk jogsértőnek vélt helyzeten, holott erre minden törvényi lehetősége meglett volna. A kétnyelvű utcanévtáblákra vonatkozó kérelem ugyanis a magyar közösség létező jogaira és Románia nemzetközi szerződésekben vállalt konkrét kötelezettségire épül – mutatnak rá.

Kelemen Hunor (középen) és Kereskényi Gábor (jobbra) a 2016-os helyhatósági választások kampányában: a magyar polgármesterjelölt akkor a nyelvi jogok kiharcolását ígérte a szatmárnémetieknek Fotó: Archív

Emlékeztetnek, hogy

Keres­kényi Gábor azzal indokolta a kétnyelvű táblák elutasítását, hogy azok kihelyezése megterhelné a város költségvetését. A CEMO elfogadhatatlannak nevezte az érvet, ugyanis többletkiadás nem indokolhat jogsértést.

„A romániai magyar lakosok adófizető polgárok, és míg nyelvi jogaik érvényesítése valóban többletforrásokat jelent, e kötelezettségek teljesítését (és a velük járó többletköltséget) Románia vállalta, következésképpen nem tagadhatja meg. Azt pedig különösen sajnálatra méltónak tartjuk, hogy a város magyar polgármestere is túl drágának tartja a kisebbségi jogok érvényesítését” – hangsúlyozza a szervezet.

A civilszervezet szerint az előzőhöz hasonlóan Szatmárnémeti jelenlegi, magyar vezetősége sem tekinti sem jogi, sem politikai kötelezettségének a kétnyelvű táblák kihelyezését megkövetelő nemzetközi kisebbségi jogok érvényesítését. Mindez szerintük egyértelműen rámutat a kisebbség politikai részvételének egyik nagy hiányosságára: sem egy magyar polgármester, sem a helyi tanács 40 százalékos magyar frakciója nem jelent feltétlenül garanciát vagy megoldást a kisebbségi jogok helyi szintű érvényesítésére.

Pénzügyi és jogi akadályok

Kereskényi Gábor egyébként nincs egyedül érvelésével az RMDSZ-es politikusok körében. 

Lapcsaládunknak nyilatkozva Horváth Anna, a szövetség önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöke is az anyanyelvhasználat kiterjesztését gátoló pénzügyi és jogi akadályokra hívta fel a figyelmet.

Bár az RMDSZ – belátva, hogy gyakran a magyar választottak sem érvényesítik a nyelvhasználatra vonatkozó jogokat – a 2016-os önkormányzati választások előtt valamennyi jelöltjével nyilatkozatot íratott alá annak a vállalásáról, hogy hatáskörüknek megfelelően érvényesítik a nyelvhasználati jogokat az önkormányzatukban, az illetékes szerint az RMDSZ-es önkormányzatok esetében is számos kérdést vet fel a helyi közigazgatási törvény kisebbségi jogokra vonatkozó előírásainak a gyakorlatba ültetése. „Az RMDSZ azt várja el a szövetség képviselői által vezetett önkormányzatoktól, hogy mindent, amit a törvény előír, kivitelezzen és ültessen gyakorlatba” – fogalmazott Horváth Anna, amikor arról kérdeztük, hogy a szövetség hogyan felügyeli saját elöljárói körében a folyamatot. Kifejtette, elsősorban a kis községek esetében akadály a pénzhiány. A szórványban az okoz gondot, hogy sikerül-e rávenni a többséget anyagi forrás elkülönítésének céljára. Rámutatott, ezért is szerepel az RMDSZ közigazgatási törvényt módosító tervezetében, hogy a szükséges pénzt előírt költségvetési tételként vagy pályázati alap, vagy valamilyen többletszorzó formájában kapják meg az önkormányzatok. „Hogy a jog ne csak előírt jog legyen, hanem annak a gyakorlati alkalmazása se ütközzön ellenállásba, és ne pillanatnyi politikai alkun vagy annak a be nem tartásán múljon” – fogalmazott Horváth Anna.

A jelenlegi szabályozás másik hiányosságának értékelte, hogy a törvény jelenleg előír bizonyos jogokat, de az alkalmazás mikéntjét nem követi le. „Ebben a pillanatban például nem tudsz egy köztisztviselői vizsgát meghirdetni – és ezt számtalan példa mutatta az elmúlt néhány évben –, hogy a magyar nyelv ismerete kötelező kritériumként szerepeljen” – példálózott Kolozsvár volt alpolgármestere, aki szerint az is elképzelhető, hogy személyzet hiányában nem érvényesül a törvény.

A hivatalhoz címzett magyar nyelvű kérvénynek nem csak Székelyudvarhelyen kellene természetesnek lennie Fotó: Barabás Ákos

Az illetékes rámutatott: a helyi közigazgatási törvényt módosító tervezete kapcsán az RMDSZ fel akarta tárni a jelenlegi valós helyzetet, és szétküldött egy kérdőívet azokon a településeken, ahol húsz százaléknál nagyobb a magyarság aránya. A kérdőíven minden törvény adta jogra vonatkozó kérdés szerepel. „Annak függvényében, hogy milyen válaszokat kapunk, próbálunk majd segíteni. Akár pert indítani, és közigazgatási úton kérni bizonyos jogok érvényesítését” – nyilatkozta pár hete lapcsaládunknak Horváth Anna.

Mint mondta, az anyanyelvhasználatra vonatkozó előírások gyakorlatba ültetését az is gátolja, hogy nem explicit a törvény, különböző értelmezésekre ad lehetőséget. Emiatt az elöljárók szembesülhetnek egy-egy perrel, „amelynek végeredményeként az intézményvezető nyakába is varrhatnak olyan összegeket, amelyeket nem képes kifizetni” – hívta fel a figyelmet a politikus.

„Újrarajzolnák” a jogi keretet

Horváth Anna elmondta, az említett akadályok miatt az RMDSZ igyekszik a törvény módosításakor a legrészletesebben kidolgozni a jogszabályt, az alkalmazhatóságát. „Megtanultuk az elmúlt évek tapasztalatából, a gyakran csak papíron alkalmazható, létező jogok esetéből, hogy nekünk, amikor törvényt módosítunk, bármilyen törvényi előírást megfogalmazunk, minél kevesebb részletét kell az alkalmazási normák kidolgozójára hagyni – amely mindig a kormány vagy egy minisztérium. Erre törekszünk, és ez legalább akkora tétje a helyi közigazgatási törvény módosításának, mint a százalékokra vonatkozó módosítás” – összegzett Horváth Anna.

A helyi közigazgatási törvény módosítására vonatkozó, a parlament elé terjesztett RMDSZ-es tervezet ugyanis amellett, hogy a nyelvhasználati küszöböt 20-ról 10 százalékra csökkentené, és alternatív küszöböt vezetne be, az anyagi források biztosítására is kitér, ellenőrzési mechanizmusokat, valamint a törvényszegők büntetését is előírja. A szövetség ebben egyébként épp a regionális és kisebbségi nyelvek chartájára hivatkozva próbálta módosítani a törvény nyelvhasználati fejezetét úgy, hogy az vonatkozzék az utcanevekre is. A képviselőház által pár hete elvetett törvénymódosítási kezdeményezést jelenleg a felsőház vitatja.

A helyi közigazgatási törvény – mint ismeretes – azon településeken nyújt anyanyelv-használati jogokat valamely kisebbség számára, ahol e kisebbség helyi aránya meghaladja a húsz százalékot.

Az anyanyelv-használati előírásokat januártól egyébként az egészségügyi és szociális intézményekre is kiterjesztik. A képviselőház idei döntése értelmében azokon a településeken, ahol a kisebbség számaránya eléri a 20 százalékot vagy az 5000 főt, ezek kötelesek lesznek az adott kisebbség nyelvén beszélő személyzetet alkalmazni. A lapunk által korábban megkérdezett orvosok úgy vélték, bár a rendelkezés hasznos, a személyzethiány miatt kérdéses a megvalósíthatósága.

Perekkel hoznának új trendet

A CEMO 2016 januárjában jelentette be, hogy stratégiai pereket indít a 43 százalékban magyarok által lakott Marosvásárhely, a 38 százalékban magyarok által lakott Szatmárnémeti és a 24 százalékban magyarok által lakott Nagyvárad kétnyelvű utcanévtábláinak ügyében.

Utóbbi települést az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) jogerős ítélete is kötelezi a kétnyelvű táblák kihelyezésére. A városvezetés szerint egyelőre a megvalósításhoz szükséges anyagi forrásokat keresik.

A szervezet az RMDSZ helyzetfelmérését megelőzve tavaly indított egy projektet is, amelynek célja a jogszabály magyar nyelvre vonatkozó rendelkezéseinek, gyakorlati alkalmazásának a felmérése. „Az eredmények és a válaszok elkeserítőek voltak. Azontúl, hogy közelharcot kellett vívnunk a polgármesterekkel, hogy iktassák levelünket, amelyet tértivevénnyel küldtünk el több mint harminc hivatalba, voltak, akik üvöltözve hívtak fel, mit képzelünk magunkról, hiszen ők magyarok, legyen nekünk ennyi elég” – osztotta meg lapcsaládunkkal a tapasztalatokat Szigeti Enikő.

Az ügyvezető elnök elsősorban a magyar döntéshozók, politikum hozzáállását kifogásolja. „Amióta én Romániában dolgozom a CEMO-ban, folyton arról hallok, hogy miért nem lehet az anyanyelvhasználatra vonatkozó jogszabályokat alkalmazni. Arról keveset hallok, hogy miként oldották meg. Fontos lenne, ha ez a trend megváltozna, és a megoldásokat ismertetnénk, egymás között a polgármesterek ezekről beszélnének, és nem azt hajtogatnák folyton, hogy drága és nem lehetséges” – fogalmazott Szigeti Enikő. Rámutatott, meglátása szerint vannak változások e téren, és működnek, nem kellett hozzá sok, csak kis nyomásgyakorlás vagy némi politikai akarat.

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS