Magyar kultúra napi ünnepség a torockói Duna-házban

Gyönyörű Zsigmond, a Kárpát Medencei Vőfélytalálkozó létrehozója a magyar vőfély-kultúráról tart 15 perces előadást a magyar kultúra napja alkalmából Torockón, a Duna-házban, aminek külön aktualitást ad, hogy a magyar vőfélykedés 2024. októberében felkerült a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékére.

A vőfélykedés a magyar kultúra jellegzetes eleme, a 18. századtól napjainkig folyamatosan meglévő és minden történeti korszakban megújulni képes tradíció.

A népi kultúrában a házasságkötés szokásköréhez kapcsolódó esküvői és lakodalmi tisztségviselő verses rigmusokkal irányítja a szertartásokat, köszöntőkkel emeli az életforduló rítusának ünnepélyességét, vezényli a lakodalmi étkezések rendjét, tréfás versekkel, játékokkal, énekekkel és táncos szokáselemekkel szórakoztatja a násznépet. Az európai műveltségben párhuzamait és előzményeit megtaláljuk a német és a szláv nyelvterületen egyaránt, de a magyar hagyományhoz hasonló gazdagságban és teljességben a vőfély tisztség más népeknél nem jellemző. Napjainkban több száz aktív, és megszámlálhatatlan alkalmi vőfély tevékenykedik a Kárpát-medencében. A vőfélyek mai funkciója komplexebb, mint egykor, a hagyományos paraszti műveltség évtizedeiben volt. Legtöbbjük jó énekes, jó néptáncos is egyben; a szép magyar beszédnek, tájszavaknak, nyelvjárási elemeknek, nyelvi archaizmusoknak pedig mindannyian elhivatott művelői. Tudásuk olyan értékeket hordoz, amelyek korábban egész közösségek kulturális örökségét alkották, ma már azonban csak a specialisták ismeretanyagához tartoznak. A 2015 óta működő Országos Vőfélyszövetség egyesületi formában segíti a hagyomány fennmaradását, emellett számos alkalom járul hozzá a tudás átadásához, a közösségi identitás erősítéséhez, mint például a Kárpát-medencei Vőfélytalálkozó.

A hungarikum a magyarság csúcsteljesítményét jelölő gyűjtőfogalom. Olyan, megkülönböztetésre, kiemelésre méltó értéket jelez, amely a magyarságra jellemző tulajdonság, egyediség, különlegesség és minőség. A kétezres évek elején többirányú összefogás eredményeként szerveződő, a magyarság értékeit összegezni, rendszerezni kívánó mozgalom indult útjára. Széles körű társadalmi és szakmai egyeztetések eredményeként született meg végül a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról szóló 2012. évi XXX. törvény, amelyet az Országgyűlés 2012. április 2-án fogadott el egyhangú döntéssel. Célja, hogy megfelelő jogi keretet adjon a magyarság egésze számára fontos értékek azonosításához, dokumentálásához, hozzájárulva ezzel az összegyűjtött értékek szélesebb körben való megismertetéséhez. A hungarikum törvény, mely 2012. július 1‑én lépett hatályba, így határozza meg a hungarikum fogalmát.

amely a magyarságra jellemző tulajdonságával, egyediségével, különlegességével és minőségével a magyarság csúcsteljesítménye.” A Hungarikumok Gyűjteményében található Torockó épített öröksége. A hungarikumokat rövid, vetített képes előadásban ismerteti Józan Erzsébet történelemtanár, a Jósika Miklós Elméleti Líceum igazgatója.

Nemzeti italunk, a hagyományos magyar gasztronómia jellegzetes része. Ugyanúgy tiszta forrásból merítkezik, mint népzenéink, népdalaink. Bár a pálinka szó a 17. században jelent meg, mégis 2013-ig kellett várnia, hogy valódi, eredet-védett hungarikum legyen belőle. A 2. világháború utáni szocialista rendszerben szomorú sorsa volt a pálinkáknak; pazarlásnak minősítették a jó minőségű gyümölcs ilyen irányú felhasználását, ezért a selejtes darabok kerültek a pálinkába, ami az ízvilágra is rányomta a bélyegét. A 20. század második felére viszont újra nagy hangsúlyt kapott a minőség, a 21. századra pedig már sok ínycsiklandó, és immár eredet-védett ital készül. Ahogy a mondás tartja:

, de még ennél is szélesebb a paletta: a hagyományos, szilva-, barack-, eper-, körte-, alma-, cseresznye-, vegyes gyümölcspálinka mellett a vadgyümölcspálinkák is széles körben népszerűek, például a vadalma-, vadkörte-, csipkebogyó- vagy áfonyapálinka. Bár a pálinka készítését sok viszontagság érte az elmúlt évszázadok során, a 21. századra letisztult, kicsiszolódott, minőségi formában, hungarikumként része a magyar gasztronómiának. Készítésekor a gyümölcs lelkét szabadítják fel, visszaadva annak igazi illat, fajta és aroma karaktereit. A különleges kóstoló során ezt tárja kóstolásra az Erdélyi Pálinkalovagrend tagja, felhívva a figyelmet a pálinka mértékletességgel, tisztelettel való fogyasztására.

Sáránd község néprajzi hármashatár: Bihar, Hajdúság és a Dél-Nyírség találkozása. Szerencsés földrajzi fekvése vokális népzenéjében is tükröződik, hiszen mind a három tájegység jellegzetességeit megtalálhatjuk itt. A lemezen hallható népdalok többsége új stílusú. Az alföldi dalolásban kevés a díszítés: férfias, érdes, erőteljes pusztai hang ennek a tájegységnek a hang-ideálja, ilyen a tipikus éneklésmódjuk. A gazdag magyar népdalhagyományt népszerűsítő együttes törekszik minél színesebb, hitelesebb képet adni a régi paraszti élet dalolási alkalmaiból, legyen szó katonai, summás, lírai vagy pásztordalokról.

A közös éneklés lélekerősítő, közösségépítő szokását is feleleveníti az életvidám csapat, ami 2010-es megalakulása óta szép sikereket aratott az anyaországban és erdélyi körútjain is.

Vezetőjük, Gyönyörű Zsigmond táncos vőfély 2016-ban érdemelte ki a Magyar Kultúra Lovagja címet, nemrégiben pedig Beke Pál-díjat kapott a Nemzeti Művelődési Intézettől.

A dalárda ezzel a régi magyar áldással köszönti a Sárándra látogatókat: „Úr Isten! Áldd meg határunkat, szőlőhegyeinket, kertjeinket, áldd meg falunkat, hajlékunkat, áldd meg hazánkat, nemzetünket. Küldd el hozzánk az igazságot, a törvényt, adj jó elöljárókat! Távoztass el nemzetünkről jégesőt, sáskát, árvizeket, falunkról a tüzet, idegeneket! Adj bőtermő esztendőt, s békességet, jó éneklő tehetséget! Úr Isten, halld meg imádságunkat, hallgass meg minket!”