HIRDETÉS
Nagy György szakmáját, a kovácsmesterséget apjától örökölte, tanulta, aki szintén kovács volt. Olaszteleki otthona mellett két műhely is található: az egyik, ahol nap mint nap dolgozik, a másik egy muzeális jellegű kiállítótér. Először a „hétköznapi” műhelyben kalauzolt körbe, ahol egy frissen elkészült kapu várja, hogy méltó helyére kerüljön. Mint megtudtam Brassóba, a Fekete-templom szomszédságába rendelték.
A műhelyben a felszerelés és a munkaeszközök mellett számos munkadarab sorakozik a falakon, kedvcsinálónak a betévedő kuncsaftok számára.
Nagy György büszkesége a Kós Károly rajzai, tervei alapján készült darabok. Lelkesen meséli, hogy nemrég egy olyan csillár került kiállításra a budapesti Műcsarnokban, amelyet egy archív felvétel alapján készített.
De nem is akárhogy, hiszen Anthony Gall Kós Károly-kutató a sztánai Varjúvár belsejét ábrázoló egyik fényképen a tükörben fedezett fel egy kovácsoltvas-csillárt, és hívta fel rá a kovács figyelmét. Nagy György igazi Kós Károly szakértő, hiszen a Székely Nemzeti Múzeumnak megannyi tárgyat készített tervek, rajzok alapján. Mint mondja, munkája nem csak abból állt, hogy egy papíron megálmodott tárgyat magvalósít, kivitelez, hanem számos könyvet elolvasva, jegyzeteket tanulmányozva mélyült el Kós világában.
A kiállított tárgyak közül több a Kálnoky-család számára készült – Nagy György a megrendelt tárgyak mintapéldányát őrizte meg – , valamelyik kastélyuk ékességeként. A műhelylátogatás nem csak a tárgyak változatossága miatt izgalmas, hanem a korok, stílusok sokszínűsége okán is: láthatunk gótikus ajtópántot, kortárs gyertyatartót, a barokk kor építészeti emlékeihez illeszkedő darabokat.
Ennek kapcsán
Nagy György elmondta: elszomorítja, hogy nagyon sok műemlékfelújításnál kevés figyelmet fordítanak a kovácsoltvas elemekre, gyakran lézerrel kivágott, silány minőségű tárgyakkal helyettesítik a korabeli elemeket.
A mester gondosan tájékozódik minden tárgy elkészítésekor, a hosszú évek alatt a művészettörténeti korok jó ismerője lett. A munka nehéz, kemény részét alapos tervezés előzi meg, hiszen a ceruzarajzot könnyebb javítani, mint a fémből kialakított kacskaringókat. Hozzátette, hogy természetesen jó példák is vannak a műemlékfelújítások terén, Brassóban és Sepsiszentgyörgyön is dolgozott ilyen helyeken. Kovászna megye megyeszékhelyéről a Vártemplom és a Székely Nemzeti Múzeum példáját emelte ki.
,,Ha betér az ember egy kovácsműhelybe, akkor az üllő tetejét kell először megnézni. Ha össze-vissza van kalapálva, azt jelenti, hogy a kovács nem tud kovácsolni. A kalapács nem szabad elérje az üllőt, bármilyen vékony darabot is kovácsol, nem szabad a kettő találkozzon. A másik szempont, hogy mennyire fényes. Ha fényes, akkor használódik” – magyarázta a szakember. Hozzáteszi, hogy a szerszámok, például a fogók száma is mérvadó, hisz néhány darab nem elég a jó munkához. A szerszámok fogyóeszközök, mert elhasználódnak: egy idő után a kalapács is kirózsásodik, kifodrosodik, ami veszélyes is lehet, hiszen kipattanhatnak belőle apró fémdarabok, szóval fontos mindent karbantartani, ha kell, cserélni.
A műhelyben található darabok közül sok kiállításra készült, illetve több olyan is van, melyeket Nagy György bemutatott, hogy elnyerhesse a népi iparművész címet Magyarországon – ehhez 35 tárgyat kellett zsűriztetnie.
Vendéglátóm megmutatta, hogy
a tárgyak között van kereszt is, aminek érdekes a háttértörténete: az ukrajnai háború kitörésekor az ukrán kovácsok felhívást intéztek a világ kovácsaihoz, hogy ki-ki a maga elképzelése alapján készítsen egy keresztet, s ezek azóta egy kiállítás formájában, a nép iránti szolidaritást kifejezve járják a világot.
Nagy György egy viszonylag minimalista, szimbolikus darabot készített, melynek másolatát megőrizte műhelyében.
A muzeális műhely megtekintésével folytattuk a látogatást. Ez a tér Nagy György édesapja eredeti műhelyének újragondolása. Apja a mesterség szakavatott gyakorlója volt, és Nagy György már mellette belekóstolt a szakma rejtelmeibe. Elmondta, hogy a kovácsműhelyek a kommunizmusban leegyszerűsödtek a patkoló kovácsműhely szintjére, ám édesapja gyakran túllépett annak keretein.
A „múzeumban” fényképek is őrzik a régi korok emlékét, illetve folyóiratok beszélnek a jelenről. Nagy György szerint
Európában egyetlen olyan szaklap van, amelyik a mesterségével foglalkozik, egy német kiadvány: ebben róla is cikk jelent meg, illetve bekerült az évkönyvükbe is.
A kiállított tárgyak között találunk ollót, hajsütővasat, csapdákat, megannyi olyan eszközt, melyek elkészítése ma már nem a kovács feladata, illetve van mechanikus kalapács, esztergapad, szerszámok, melyek bár működőképesek, kuriózumnak számítanak.
„Édesapám miatt tanultam ki a szakmát, gyakorlatilag belenőttem, és hát a Jóistentől kapott tehetségem a többi, és a szeretet. Ha nincs szakma iránti szeretet, akkor türelme sincs az embernek” – vélekedik Nagy György, hozzátéve, hogy bár a kommunizmus idején a kovácsok munkája leegyszerűsödött, édesapja készített, kapu- és ajtósarkat, izgalmasabb tárgyakat is, melyeken fel-fel sejlett a népművészet.
Mivel Nagy Györgyöt inkább a díszmunka vonzotta, a rendszerváltás után egyértelmű irány vett az útja.
Nevét ma már országszerte ismerik, románok, magyarok egyaránt felkeresik megbízásokkal. A kovácsmester szerint
különösebb reklámra nincs szüksége, hiszen az elvégzett munka a reklámja.
Legnagyobb sikereként azoknak a tárgyaknak az elkészítését tartja, melyek a Székely Nemzeti Múzeumnak készültek Kós Károly eredeti rajzia alapján, ezeket ő hívta először életre.
Műhelyei turistalátványosságnak számítanak, gyakran keresik fel látogatók, csoportok, ami kicsit megakasztja munkájában, ami általában határidőhöz kötött. „Ami tőlem telik, azt megteszem nagy szeretettel, örömmel. Jó, hogy népszerűsíthetem a szakmát, hátha a fiatalok kedvet kapnak hozzá. Sőt, az Erdélyi Hagyományok Háza szervezésében voltak nagyon sikeres táboraink is fiatalok számára” – idézte fel Nagy György, aki elmondta, hogy még Kolozsvárról is érkeztek kamaszok, hogy belekóstoljanak a kovácsolásba.
Nagy György búcsúzásul szóvá teszi, hogy bár Károly király egy ideje tervezi, hogy meglátogatja műhelyét, ez még nem valósult meg. Legutóbbi találkozásukkor Szászfehérgyházán azonban tudtára adta, hogy ismeri munkásságát, a Kálnokyak számára készített alkotásait, így remélhetőleg, ami késik, nem múlik, előtt-utóbb háromszéki otthonában üvözölheti a királyt.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
