Nem mindenki lehet próféta saját hazájában – tartja a mondás. Erre a legjobb bizonyíték, hogy számtalan magyar lett híres a nagyvilágban, míg idehaza alig hallottak róluk és hőstetteikről. Ahogyan arról is valószínűleg kevesen tudnak, hogy az 1861-67-es mexikói háború 15 kisebb-nagyobb csatájában például magyar légiók is részt vettek. Jelentős emberi veszteségeket szenvedtünk: elesett két tiszt és 34 közlegény, betegségben meghalt további 52 ember, 26-an eltűntek, sokan fogságba estek. De nem csak nyugatra mentek harcolni honfitársaink: a déli féltekén a búr háborúban is részt vettek magyarok 1899 és 1902 között. A dél-afrikai hollandok megsegítésére érkeztek az angolok ellenni küzdelmükben, és többen hősi halált haltak a csatatéren. Aztán keletre is elindultak magyarjaink: 1900-ban négy osztrák-magyar felségjelű hadihajó indult Kínába, a boxerlázadás leverésére.
Villars francia marsall a 18. század elején így jelentett a magyarokról: „Soha katonák jobban nem harcoltak, mint ezek, adja Isten, hogy a mi lovasságunk is ilyen szellemmel bírjon.” A csodálatot a marsallból az 1707-ben a II. Rákóczi Ferenctől a francia sereghez csatlakozó Ráttky György és huszárjai váltották ki. Az egykori Rákóczi-huszárok közül egy bizonyos Bercsényi vitte a legtöbbre francia földön: 1757-ben Európa akkori leghatalmasabb országának a marsallja lett!
Az Amerikai Egyesült Államok katonai akadémiáin a tanterv részét képezi Kovács Mihály ezredes. Hogy ki volt ő, és mivel érdemelte ki az örökkévalóságot? Nos, Kovács ezredes a George Washington vezette függetlenségi háborúban vett részt, önálló harccsoportokat vezetett, és Pulaski Kázmér lengyel brigadérossal megalapította az amerikai lovasságot. Állományjelzőjüket – egy fekete lófejet – manapság az amerikai helikopter-hadosztályok viselik…
A magyar szabadságharcban honvéd főhadnagyként részvevő Xantus János földrajztudóst a forradalom bukása után besorozták a császári seregbe. Később megszökött, és Amerikáig meg sem állt. Ami még nem lenne olyan nagy tett, ám minden jel arra mutat, hogy a kalandregényíró Karl May, a vadnyugat szakértője, a Winnetou-regények szerzője állítólag róla mintázta híres figuráját, Old Shatterhandet.
Az amerikai hadtörténet megemlékezik „Zágonyi halállovaglásáról” is. A volt székely huszártiszt Zágonyi Károly (képünkön) és legénysége ugyanis 1861. októberében bekerítette a déliek 1700 gyalogosát és 400 lovasát. Mindezt tette úgy, hogy szembelovagolt a fák és kerítések mögül gyilkosan tüzelő ellenféllel. A legmagasabb rangot a magyarok közül Amerikában Stahel Gyula érte el, aki Világos után jutott ki az ígéret földjére. Abraham Lincoln nevezte ki altábornaggyá, majd a főhaditörvényszék elnöke, később Japánban amerikai konzul lett. Halálakor katonai pompával helyezték örök nyugalomra az arlingtoni nemzeti temetőben.
Olasz földön mások mellett Türr István és Teleki Sándor (utóbbi Petőfi jó barátja) nevét emlegetik mélységes tisztelettel. ők Giuseppe Garibaldi oldalán harcoltak az egységes Olaszországért, és jelentős érdemeket szereztek maguknak és csapataiknak.
Ha a huszárokat emlegetik bárhol a világban, mindenkinek ugyanaz jut az eszébe: bátorság, vakmerőség, hűség, férfiasság. Az általunk említett hősök csupán néhányan azok közül, akik a magyarság hírnevét ország-világ előtt öregbítették, és megbecsültté tették a magyar nevet.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.