HIRDETÉS
A „legfényesebb város” katonatáborát Domitianus császár alapította, a Duna partjának védelmére hatezer fős légiót rendelt. Az eredetileg palánkkal védett Kr. u. 1. századi erődöt az évszázadok során bővítették, fejlesztették. Az építkezéseket a közművek kialakításával kezdték.
A folyóvíz és a szennyvízelvezető csatornák minden castrum elengedhetetlen feltételei voltak.
A légiótábor mellett kialakult a katonaváros, ahol a tartományi kormányzás épületei emelkedtek, és a katonákat kiszolgáló iparosok és családjaik laktak. Idővel a helyi iparosok is megtanulták a római igényeknek megfelelő termékek előállítását. A légiókkal együtt nemcsak katonák, hanem mérnökök, orvosok, jogászok is érkeztek. A régészeti feltárások során a tábor sok építményét tudták azonosítani, azonban ezek többsége jelenleg csak jelzésszerűen látható; így például az egykori legénységi kaszárnya romjai is.
A Flórián téri római időkből származó látnivalókra sajnos rányomja bélyegét a körülölelő panelházak tömege. Egy-két korinthoszi oszlop – az akantuszos faragvány leegyszerűsítésével – és 20-30 cm magas falak mutatják az egykori lakóházak helyét. Marsnak, a háború istenének állított sztélé jelzi, hogy katonaváros maradványát láthatjuk.
A katonaságot kiszolgáló épületek sorára bukkantak a régészek: kórház, raktárak, fegyvertár, kézműves műhelyek romjait takarta, s jórészt takarja ma is a föld.
Sikerült felfedezni az úgynevezett gromapontot is, az egykori nullás kilométerkövet. Innen számították a mérföldkövekkel jelzett távolságokat. A mérőműszer maradványai is előkerültek. A Flórián téri aluljárót hosszan római kori sírkövek, sztélék díszítik. Kissé anakronisztikusan hatnak a peck snacket áruló kis boltok és a lottózó mellett, bár jól mutatnak a vörösre festett falon.
A légiótábor legnagyobb összefüggő maradványa a Thermae Maiores, azaz nagyfürdő, romjai felett az Árpád-hídra le- és felhajtó utak kanyarodnak. Egy ismerősöm részt vett ezek tervezésében, s mesélte: sokszor kellett a régészeti feltárások miatt a nyomvezetést újragondolni. A római kultúra szerves része volt a fürdőélet: a találkozás, a testedzés, tisztálkodás helye. A Fürdőmúzeum információs táblái jól eligazítanak a katonaváros fürdőjének történetében. Az 1778-ban felfedezett első maradványokat Mária Terézia rendeletére már tetővel védték. A romok között sétálva egyedüli látogatóként magányosnak éreztem magam. S jóllehet ez a helyzet alkalmat adhatott volna a fantáziámnak az egykori életben való elmerülésre, a fejem felett száguldó autók robaja illúzióromboló volt. A Kr. u. 1-4. században működő fürdő méretei alapján rászolgált nevére. Az ásatások során a fürdőzést szolgáló eszközöket is feltártak. Ilyen például a strigilis, ami a görögöktől hagyományozódott a rómaiakra. Annak idején a versenyzők olajjal kenték be testüket, s a küzdelem során a rájuk tapadt homokot ezzel az eszközzel vakarták le magukról.
A nagyfürdőnek hideg, langyos, meleg vizű medencéi, izzasztókamrái, kádjai voltak. A vizet részben a mai Római Strandfürdő területén fakadó források és a kiscelli dombi forrás biztosította.
Külön teret alakítottak ki a test edzésére, amelyhez öltözők kapcsolódtak. Ezektől nem messze húzódott a latrinák sora. Rekonstruált ábra segít e romok elképzelésében, s mutatja, hogy nem zárt térben végezték dolgukat az emberek. A folyóvizes kanalizáció megoldotta a salakanyag elszállítását.
A fürdőtől nem messze fekvő Hercules-villát is felkerestem. Aquincum helytartósági palotája mellett a helyi közigazgatásban résztvevők és a nobilitások számos díszes lakóházat, szentélyt, kis fürdőket építtettek maguknak. A Hercules-villa egy magas rangú tisztviselő háza lehetett. A padlófűtéssel ellátott épület mozaik padlóinak maradványai miatt figyelemre méltó. A helyi mesterek által kirakott minták egyszerűek, jelentősebb az, ami – valószínűleg egy alexandriai műhelyből származik – Héraklész és Nesszosz kentaur harcát ábrázolja. A legteljesebb épségben a különálló fürdőépület mozaikja maradt meg: egy ökölvívó pár valósághű ábrázolása. Sajnos a padlók látványa csak védőépületek piszkos üvegein keresztül „élvezhető”. A falakat valaha freskók díszítették. A körülölelő kert gyümölcsfáiról lepotyogott termések szőnyege borította a földet ottlétemkor. Igen elhagyatottnak látszott a villarom, egykori testvéreire körös-körül emeletes házak épültek.
A katonák szórakoztatását szolgáló amfiteátrumot szépen helyrehozták, kerítéssel védik, körbejárható. Régebben a kutyatulajdonosok kedvelt futtató helye volt a Kr. u. 2. században a legio II Adiutrix műszaki alakulata által emelt építmény. Az ovális aréna küzdőterét az információs tábla a Colosseuménál nagyobbnak írja.
A gladiátorharcok mellett itt lehetőség volt vízi csaták megrendezésére is. A nézőtér 12-13 ezer embert tudott befogadni.
Itt forgatták az 1956-ban bemutatott, a Hannibál tanár úr című filmet.
A keresztényeket a Római Birodalomban – hatalmi érdekektől függően – vagy elfogadták, vagy üldözték a császárok parancsára, többször koholt vádakkal bűnbakként dobták oda a véres cirkuszi szórakozásokhoz szokott népnek. A római életszemlélet, „a minden percnek szakítsd le a virágát” és a meghódított területek isteneit saját pantheonjába befogadó római vallás nem tudott mit kezdeni az istenükért mártíromságot is vállaló Krisztus-követőkkel.
Jóllehet Jézus tanításában irányt mutatott mennybéli jutalmat ígérve, „boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam…” (Mt 5,11), a mérhetetlen szenvedést igen nehéz volt elviselni.
A krónikák tanúsága szerint azonban sokan emelt fővel fogadták a mártírhalált.
A Kr. u-i 4. század végén már államvallássá vált a kereszténység. Ladocsi Gáspár pap, teológus Keresztényüldözés a Római Birodalomban című könyvében több jelentős eseményt mutat be. Nagy Konstantin császár – társuralkodójának egyetértésével – Kr. u. 313-ban adta ki az úgynevezett mediolanumi (milánói) ediktumot. Ebben az elkobzott tulajdonok visszaadásán kívül megfogalmazza többek között: „…szabad és akadálytalan jogot adtunk ugyanezeknek a keresztényeknek ahhoz, hogy saját vallásukkal foglalkozzanak.”
Sorsuk, üldöztetésük számtalan világirodalmi alkotást ihletett, például Henrik Sienkiewicz Quo vadisát, Mika Waltari Az emberiség ellenségei című művét. Móra Ferenc meghatóan szép szerelmi történetét az Aranykoporsóban olvashatjuk. A múlt ma is kísért: a hírekben hallhatunk a közel-keleti, afrikai, ázsiai keresztények ellen irányuló támadásokról. Aquincumban is nyomot hagytak a keresztények, megtekinthetők a cella trichora romjai. A görög szóból származó latin elnevezés az egykori kis épület lóhere formájú alaprajzára utal. Aquincum emléke beleégett Óbuda városképébe. A mai napig egy-egy építkezésnél kincsek bukkannak elő. Egy nagy, Bécsi úti alapkiásást nyomon követve láttam, hogy falak maradványa kezd kiemelkedni a régészek útmutatása nyomán.
A Római Birodalom határa évszázadokon keresztül Pannoniában a Duna volt. A folyó jobb partján kiépített erődrendszer védelmére hozták létre a bal parton Transaquincumot; lejjebb, a mai Március 15. tér helyén Contra-Aquincumot. Amikor gyermekeim kicsik voltak, még szaladgáltak abban a kialakított mélyedésben, ami a védmű maradványait őrizte. Napjainkban ezt feltöltötték egysíkú teret hozva létre. A limes állomásait a járólapokba vésték a kanyargó Duna csíkja mellé. Aquincum mellett délebbre több római támaszpontot is kialakítottak. Két nagyobb területét a mai Budapest már bekebelezte. Albertfalván jelentős feltárások igazolták tábor létét. A nagytétényi Campona neve sok ember számára már csak bevásárlóközpontot jelent, pedig kikötővel rendelkező castellum volt. Aquincum és a kapcsolódó limes-létesítmények ma már csak részben és romokban láthatók a szállóigét idézve: „sic transit gloria mundi” (így múlik el a világ dicsősége).
A Budapest területén állomásozó egykori légiók összlétszáma elérhette a tízezer főt is. Ekkora embertömeg jelentős gazdasági és kulturális hatást gyakorolhatott a leigázott népcsoportokra.
Pannoniában a római uralom 433-ban szűnt meg a hunok megjelenésével. A latinos műveltség azonban a középkor kísérője volt, Mátyás király udvarát is díszítették római kori emlékek.
Csermák Judit
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
