HIRDETÉS
A Bonus Pastor Alapítványt 1996-ban jegyezték be, de alapítói már három évvel korábban elkezdték a szenvedélybetegek között végzett szolgálatot a Református Mentő Misszió keretében, amivel Horváth Levente lelkipásztort az akkori püspök, dr. Csiha Kálmán püspök bízta meg 1992-ben. „Akkoriban azzal kezdtük, hogy gyógyítóprogramokat szerveztünk (később ezt neveztük kéthetes rövidtávú terápiás programnak), és támogató csoportokat vezettünk előbb Kolozsváron, majd Székelyudvarhelyen és Marosvásárhelyen” – meséli Horváth Levente.
Kezdetben terápiás és utógondozói programokkal kezdtek. 2005-ben megnyílt a Magyarózdi Terápiás Otthon, és a kéthetes rövidterápia mellett elkezdődött a több hónapig tartó hosszúterápiás program is.
Mivel vannak olyanok, akiknek a munkahelye nem engedi meg a hosszabb kimaradást, vagy egyénileg jobban meg tudnak nyílni, mint csoportban, elindították az egyéni szaktanácsadást is – magyarázza Adorján Éva, a drogterápiás otthon és a programok igazgatója. „Egyesek ez utóbbi üléssorozat révén, mások a helyi támogató csoport hatására szabadultak meg függőségükből. Voltak, akik a kéthetes terápiás intervenciót választották, és megint mások a 6 vagy 9 hónapos hosszúterápiás programot igényelve épültek fel a szenvedélybetegségből” – magyarázza az igazgató. Már kezdetben is megfogalmazódott az igény az utógondozásra, ez támogatócsoportok, országos találkozók, hitmélyítő és utógondozó táborok, valamint az úgynevezett „öregfiú találkozók” formájában zajlik évente többszöri alkalommal.
A hozzátartozókkal való kapcsolattartás során azt tapasztalták, hogy a szenvedélybetegség az egész család életére rányomja a bélyegét, mély sebeket okoz a gyerekekben is, ezért rájuk is figyelnek. A fiataloknak a különböző függőségek kialakulásának tüneteiről, káros hatásairól beszélnek. Ugyanakkor önismereti, konfliktuskezelő, csoporterősítő jellegű foglalkozásokat tartanak iskolákban és gyülekezetekben. Évente egyszer pedig gyerektábort szerveznek.
A négynapos terápiát szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára szervezik, akik most kapcsolódnak be a terápiás folyamatba. Ennek során megszülethet a probléma pontos meghatározása, a diagnózis, valamint egy terápiás terv, ugyanakkor erősödhet a motiváció a terápiás folyamat tekintetében.
E szerteágazó munkához természetesen az anyagi források is meghatározóak. A terápiás program költségeinek fedezéséhez bizonyos összeggel a programokon résztvevő személyek járulnak hozzá. Az éves bevétel egynegyede származik az érintettektől, ám vannak külföldi és belföldi támogatók is: magánszemélyek, gyülekezetek, egyházi és keresztyén szervezetek. „Az elmúlt években egyre több vállalkozót sikerült megszólítani, többen közülük adójuk két százalékával támogatják az alapítvány munkáját. Mind a magánszemélyek, mind a cégek esetében vannak állandó, rendszeres támogatók, és vannak, akik egyszeri támogatást nyújtanak, mások termékekkel segítenek. Mindenféle támogatásért (önkéntes munka, anyagi támogatás, imatámogatás) nagyon hálásak vagyunk” – ismerteti a szolgálat anyagi oldalát R. Szabó István ügyvezető igazgató.
A munkatársak többsége személyesen is megtapasztalta Isten elfogadó, megbocsátó szeretetét, hiszen sok embernek vannak elszúrt kapcsolatai. És kit nem furdal a lelkiismerete múltbeli történések terhei miatt?
Ez nagyon fontos tőkéje a szolgálatnak – állítja Deé Lukács Éva és Fülpesi Teréz irodavezető. Ugyanis, aki nemcsak a technikáját ismeri a lelkigondozásnak, hanem személyes életében is valóságként élte meg a tékozló fiúként való visszafogadást, Jézus szeretetét, az jobban megérti a szenvedélybeteget.
A terápia során a munkatársi közösség igeolvasó emberekből áll, és a foglalkozásokat is meghatározza az, hogy minden témában (függőség, kapcsolatok, munka, rehabilitáció) felvillantják az igei perspektívát, tisztelik a szenvedő embertársak méltóságát és döntési szabadságát. Ugyanakkor néha együtt sírnak velük, amikor az érintettek megosztják a legszemélyesebb fájdalmaikat, gyötrelmeiket, és együtt örülnek ünnepelnek, amikor a betegek a változás útján sikeresen megtettek egy-egy lépést. Az alkalmazottak szerint a függőség sok együtthatóból álló probléma. Ezért a terápiás folyamatban nemcsak az ide vezető utat, a gyökérproblémákat segítenek feltárni, hanem egy teljesen új élet lehetőségét is igyekeznek felmutatni, amelyben az önmagát is felemésztő függőségben szenvedő személy megbízható, mások életének kiteljesedését elősegítő, együttműködő ember lesz.
A munkatársi csapat négy szociális munkásból, két pszichológusból, egy pszichoterapeutából, négy lelkész és addiktológiai tanácsadóból és egy lelkigondozó-addiktológiai tanácsadóból áll – az utóbbi maga is szabadult szenvedélybeteg. Szintén szabadult szenvedélybeteg a terápiás otthon szakácsa. Orvosok, pszichológusok, lelkészek, szabadult szenvedélybetegek, egyszerű gyülekezeti tagok. Sokan önkéntesen besegítenek a különböző helyszíneken megszervezett tevékenységekbe – tudjuk meg az irodavezetőktől.
A terápiás programokat meg szokták hirdetni az írott sajtóban, az online médiában és a rádióban, televízióban. Örömmel látják, hogy egyre több sajtóorgánum számára fontos a szenvedélybetegséggel folytatott küzdelem,
és nemcsak közzéteszik a hirdetéseket, hanem riportok, kerekasztal-beszélgetések is születnek a témában. Az alapítvány Facebook-oldalán és honlapján (bonuspastor.ro) is olvashatók, hallhatók bizonyságtételek.
A terápiás otthonban a beköltözöttek száma eddig meghaladta az 520-at, a rövidterápiás programokon pedig több mint ezren vettek részt, nem beszélve az ambuláns terápiáról, amit a kezdetektől kb. 10 ezer segítségre szoruló vett igénybe, s számuk évről évre nő. A bentlakásos terápiára Erdély főleg többségében magyarlakta területeiről érkeznek, jelenleg a székelyföldi régióból vannak többen. Több nagyobb városban (Marosvásárhely, Kolozsvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Arad, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy,
Csíkszereda, Brassó) nyitottak irodákat, támogató csoportjaik és alkalmazott vagy önkéntes szakembereik a segítségre szorulókat folyamatosan a központhoz irányítják. A terápiás otthonba való felvétel feltétele a személyes jelentkezés (ami lehet telefonos vagy akár online formában is). Ezt gyakran megelőzi a hozzátartozó jelentkezése, aki általában hamarabb kér segítséget, mert hamarabb érzékeli, hogy baj van. Megtörténik, hogy a szenvedélybeteg jóval később szánja rá magát a segítségkérésre. Viszont az rendkívül fontos lépés, hiszen a segítségkérés azt jelenti: az illető beismeri, nem tud megbirkózni a problémájával.
A terápiás otthon rövid- és hosszútávú terápiás bentlakásos programjain nagy többségében alkoholfüggők vesznek részt, de az ambuláns terápiára is többnyire ők jelentkeznek. Ezen kívül körülbelül 10 százaléka játékfüggő, ennél valamivel kevesebb a drogfüggő. Elvétve netfüggők vagy egyéb függőségben szenvedő is szokott hozzájuk fordulni, nem ritka a függőségek kombinált előfordulása is egyeseknél – vázolja a helyzetet Geréb Tünde klinikai pszichológus. A kutatások szerint már legalább két generáció számára a digitális világ lételemnek számít, amely kihat a működésükre, ugyanakkor megjelennek a túlkapások is, és sokaknál kialakul a cyberfüggőség. Sok fiatal számára probléma a magány; paradoxális módon a virtuális térben szorosan összekapcsolódnak, a valóságban viszont magányosan élnek. Lassan nem meglepő életkép, hogy két fiatal egymásnak háttal ülve küldöz egymásnak üzenetet egy internetkávézóban, és nem ismeri fel egymást.
A missziónál különben elsősorban a szülők szoktak jelentkezni. Elmondják, hogy gond van a gyerekkel,
aki sokat netezik, minden más untatja, nem kommunikál, ingerült, ha szólnak hozzá, nem motivált a feladataira, nem akar iskolába menni. Ilyenkor a szakember családterápiát ajánl, amikor a családi rendszeren belüli átrendeződéssel a függőség funkcióját veszíti és kimarad.
Az otthonban jelenleg túlnyomórészt 45–50 év közötti, többségében alkoholfüggő férfi tartózkodik. Ám az összes társadalmi osztályból származnak a lakók: elemi osztállyal rendelkezőktől magasabb képzettséggel rendelkező személyekig, anyagi szempontból jól szituáltaktól elesett, mélyszegénységből jövőkig. A rövid és ambuláns terápiákon kétkezi munkástól vállalkozóig, orvostól tanárig minden réteg megfordul. Az átlagéletkor 40–60 év, a résztvevők 60 százaléka férfi és 40 százaléka nő.
Az RMM évente négy rövidterápiás programot szervez szenvedélybetegek és hozzátartozóik számára, amelyek célja a szenvedélybetegségből való felépülés azon függők számára, akiknél még nem súlyos a betegség. E programon az élettörténet átbeszélése, feldolgozása mentén dolgoznak a függőségből való felépülésen, ugyanakkor tematikus workshopok, valamint igei csendességek mentén jutnak el egy olyan változáshoz, amely segíti a résztvevőket a józan élet megkezdésében és fenntartásában. Érdekes, hogy a járvány második félévében kezdett növekedni a megkeresések száma, amely azóta folyamatosan magas, leginkább az alkohol- és játékfüggőséggel kapcsolatban. Gyakori a családon belüli erőszak, mint a függőség velejárója, illetve az öngyilkossági kísérlet. Egy brit tanulmány szerint a pandémia alatt a függőséggel küzdők száma több mint háromszorosára növekedett.
Rugalmasság, ellenállóképesség, kitartás, úgynevezett reziliencia kell ahhoz, hogy egészségesek maradjunk mind testi, mind lelki értelemben. A testi és lelki edzettség, az erőforrások, a cselekvő elfogadás mellett a nehéz helyzetek átvészelésében segíthet az értelmet kereső hozzáállás, amelyben a hit kulcsfontosságú. Akinek van hite, az nemcsak kibírja a nehéz helyzeteket, hanem akár meg is erősödhet általuk. Ezt nevezzük poszttraumás növekedésnek” – magyarázza Geréb Tünde klinikai pszichológus.
És hogy az RMM milyen új projekteket tervez a jövőben? Horváth Levente igazgató szerint az utóbbi két évben a munkatársi közösségben sokat imádkoztak és tanácskoztak a misszió jövőjén, ebbe bevontak támogatókat, önkénteseket, szakembereket is. „Úgy érzem, az Istenre jellemző humor »áldozatai« lettünk. Ugyanis amíg a világot a túlélés mikéntje foglalkoztatja – és az efölött való őszinte töprengés bennünket sem került el –, mi nagyot álmodtunk. Kikristályosodott, hogy a tulajdonunkban levő több száz éves reneszánsz kastélyt, Erdély épített örökségének egyik gyöngyszemét szeretnénk felújítani és élettel megtölteni. Az is megérlelődött bennünk, hogy ugyanott, a magyarózdi birtokon, egy száz férőhelyes konferencia- és táborközpontot szeretnénk kialakítani, hogy programjainkat saját, korszerű infrastruktúrában szervezhessük. A már sok évvel ezelőtt elkezdett életvezetés–tanítványképzés kurzusunk is egy újabb fejlődési fázishoz érkezett. Az új stratégiánk tervét Petrőczi Kata Szidónia várkastélya és 12 lilioma névvel illettük, és a felújított kastély 12 szobájának kialakítását is ennek jegyében szeretnénk megvalósítani. Kialakult egy fiatal önkéntesekből álló munkacsapat, akik idejük, tudásuk, elképzeléseik jó részét ennek az álomnak a megvalósítására akarják fordítani. A 12 kastélyszoba tematizált berendezésére és az ott folyó terápia kialakítására 12 erdélyi képzőművészt, írót, költőt, filmest kértünk fel. Vagyis hogy egy-egy bástyaszobát „fogadjanak örökbe”, és maguk járuljanak hozzá a kialakításához” – vázolja a mintegy három évtizede működő Református Mentő Misszió terveit dr. Horváth Levente lelkipásztor, a szolgálat létrehozója és vezetője.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
