Sass Boglárka, aki hulladékból teremt értéket

Makkay József 2019. szeptember 05., 10:59

A környezetvédelem a konzervativizmus egyik alapismérve, hiszen elsősorban a hagyományőrző emberek számára érték a környezet megóvása. Napjainkban viszont a „zöldek” a baloldali politika zsákutcáját képviselik, ezért valódi környezetvédőket soha ne a politikában, hanem a való életben keressünk. Ezek egyike a Tündérkincs nevű céget vezető nagybányai Sass Boglárka.

Tündérkincs-termékek a Kolozsvári Magyar Napokon. A Farkas utcai standokon rengeteg kézműves árut mutattak be Fotó: Facebook

– Mi is valójában érdekes nevű cégének a profilja?
– Elsősorban hulladékfeldolgozással foglalkozom. Célom a nagyipari varrodáknak a „zero waste” technológiára történő átnevelése, vagyis az, hogy semmi ne menjen kárba. A szemétnek értékké való átalakítása során kreatív egyedi darabokat hozunk létre.

– Hogyan született ez az újrahasznosítási elképzelés?
– Pár éve olvastam egy interjút a pécsi Retextil alapítvány vezetőjével, ami feldobott. Mindig is vonzott a kézművesség.

Az a gondolat viszont, hogy olyan alapanyagokból dolgozzak, amelyek egyébként kidobásra kerülnének és a környezetet szennyeznék, teljes mértékben meggyőzött.

Amikor egy közeli barátnőm megkeresett az ötlettel, hogy próbáljunk európai uniós pályázatot benyújtani a témában, igent mondtam. Ő más profilú céget alapított, de pályázatainkat szinte egyidőben nyújtottuk be, s mindketten kedvező elbírálásban részesültünk. Ennek köszönhetően ma a Tündérkincs két alkalmazottal és komoly technikai felszereltséggel dolgozhat.

– Mit állítanak elő a nagy varrodáktól kapott hulladékanyagból?
– Saját tervezésű táskákat gyártunk, amelyek díszítése magyar népi motívumokat is tartalmaz. De vannak kínálatunkban gyerekszobához kellékek, tárolók, párnák, gyermekjátékok és egyedi rendelésre készítünk kreatív reklámtárgyakat is.

Sass Boglárka újrahasznosítható anyagokból készíti munkáit Fotó: Facebook

– Korábban is foglalkozott kézművességgel, a gyerekeknek például tojásfestést tanított. Mikor alakult ki ez a szenvedélye?
– Ez hivatás és szenvedély egyszerre.

Nagyobbik lányom, Tünde születése után kezdtem komolyabban foglalkozni kézművességgel: üvegfestéssel és hímzéssel. Ezeket édesanyámtól és nagymamámtól tanultam.

Majd kisebbik lányom, Kincső megszületése után kezdtem horgolni. A lányaimmal való foglalkozás arra sarkalt, hogy más gyermekeknek is igyekezzem átadni a kézműves foglalkozások szeretetét. Mai napig hívnak különböző hagyományőrző rendezvényekre, ahová mindig örömmel megyek.

– Tünde és Kincső: a két lányának a neve ihlette a cég megnevezését?
– Az ihlet egy pillanat műve volt, a sokaknak fejfájást okozó névadás nekem tökéletesre sikeredett. Mondhatnám, adta magát a név.

– Hogyan képezheti magát e területen a vállalkozó?
– A szenvedélyből kialakult érdeklődést igyekeztem szilárd alapra helyezni, és tudásomat elmélyíteni. Baráti körben érdeklődtem, illetve a világhálón keresgéltem olyan oktatási intézményeket, ahol ezzel a témával foglalkoznak. Így találtam rá a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskolára. Szerencsés fordulat volt, amikor meghívtak egy rövid, egyhetes tojásfestő és gyapjúfeldolgozó kurzusra Dobronokra. A csoportvezetőnknek volt valami elintéznivalója Nádudvaron, így a helyszínen csodálkozhattam rá arra az értékőrző és értékteremtő tevékenységre, amit a Kárpát-medencében egyedülálló iskola képvisel.

Beleszerettem a nemezelésbe: jelenleg is nemezelő szakon tanulok, most fejeztem be az első évet, hátra van még egy esztendő.

Közben elvégeztem egy népi játszóházvezetői kurzust is.

– Milyen a gyakorlati képzés? Mennyire lehet elsajátítani eredeti szépségükben a régi népi mesterségeket?
– Virágoskúton, Rózsa Péter vendégségében töltöttük gyakorlatunkat. Ez egy 850 hektáros biobirtok, ahol a maguk által megtermelt alapanyagokat felhasználó hagyományos magyar csárda is működik. Őshonos állatokat tenyésztenek, és mindenféle zöldséget, gyümölcsöt termesztenek. Biotermékeik – a savanyúságtól a felvágottakig – messze földön híresek. A csárda épületét Makovecz Imre egyik tanítványa, Dósa Papp Tamás tervezte. A tulajdonos felkérésére népi motívumokkal ellátott nemez-ülőpárnákat készítettünk a csárda részére.

Csinos női táskák különböző népi motívumokkal Fotó: Facebook

– Sokat foglalkozik gyerekekkel, ami pedagógusi szaktudást is igényel. Hol tanulta ezt?
– Térségünkben, Máramarosban a Borókagyökér Egyesület megalakulásáig csak autodidakta módon lehetett elsajátítani a gyermekeknek tartott kézműves foglalkozások szervezését és lebonyolítását. Szejke Judit élére állt egy olyan kezdeményezésnek, ahol a gyermekek, majd a fiatalok és felnőttek kézművesoktatása zajlik.

Az egyesület kezdeményezésére gyűjtés indult, sikerült felépíteni a Lépésházat, amelynek neve is arra utal, hogy önerőből, lépésenként lehet csak előre haladni. Mára eljutottak oda, hogy nyári kézművestábort szerveznek gyermekeknek, több szinten zajlik az oktatás,

és már foglalkozásvezetőket is képeznek. A téma ismert és elismert szakértőit hívják meg oktatónak szerte a Kárpát-medencéből.

– Milyen tervei vannak?
– Olyan kurzusokat szeretnék indítani, ahol textilhulladék-feldolgozási módszereket oktatunk. A „te megálmodod, mi elkészítjük” programunk olyan kreatív gondolkodású embereknek szólnak, akik terveik megvalósításához igényelnek segítséget. A gyermekek kinőtt ruháit például olyan tárgyakká alakítjuk, amelyben megmarad a ruhadarab, de új funkciót kap. Együtt gondolkodva a megrendelővel, a szakmai tudást hozzáadva teremtünk új értékeket.

– Életszemlélete a környezetvédelem. Mennyire fontos ennek tudatosítása napjainkban?
– Erkölcsi alapállásom, hogy minden cselekedetünkért felelősek vagyunk, és nem takarózhatunk azzal, hogy mások mit tesznek. Minden pillanatban tudatában kell lennünk annak, hogy mi lenne, ha mindenki úgy cselekedne, mint mi. Vonatkozik ez a szemetelésre, a felesleges műanyagok vásárlására és sorolhatnám a példákat vég nélkül. Nem az a fő kérdés, hogy a sokat emlegetett klímaváltozás emberi behatás eredménye-e vagy sem. Sokkal inkább az, hogy a természetbe másodpercenként kijutó és lassan lebomló műanyagok tönkreteszik környezetünket. Úgy vélem, mindenkinek meg kell tennie azt, ami rajta múlik. Ez alapkövetelmény ahhoz, hogy unokáinkra is élhető világot hagyjunk. Teljes mértékben azonosulni tudok azzal a felfogással, miszerint „a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.”

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
Legnézettebb