Mindenki elégedett a Kolozsvári Magyar Napokkal – Gergely Balázs főszervező a rendezvénysorozat hátteréről

– Mikor kezdett el a szervezőcsapat az idei ,,évadra” készülni?
– A Kolozsvári Magyar Napokra való felkészülés egy évvel korábban kezdődik el, amint véget ér az előző kiadás vasárnap esti záró gálaműsora. Hétfőn még itt vannak az önkéntesek, szétbontjuk a színpadokat és mindent eltakarítunk. Utána kezdődik az októberig tartó elszámolás, amely egyben a    jövő évi programok megágyazása:

Közben tervezzük a jövő évi kiadást. Igyekszünk meghatározni a nagyobb népszerűségnek örvendő előadókat, megkeressük őket, egyeztetünk és szerződést kötünk. Hosszú és nehéz munka, mert    az augusztusi koncertszezon zsúfolt: ha idejében nem kötünk szerződést, nem tudnak eljönni Kolozsvárra. Könnyűzenei kínálatunkban van egy mérce, bizonyos színt alá nem megyünk. Hasonló alapossággal készítjük elő a képzőművészeti kiállításokat és a komolyzenei rendezvényeket, ősszel pedig elkezdjük az arculattervezést is.

– A magyar napok 13. kiadása struktúrájában az előző tizenkettőre hasonlít. Mennyire fontos a jól bevált recept megtartása?
– Nem hiszek abban, hogy a KMN-t minden évben a feje tetejére állítva kellene átalakítanunk. Elvünk az, hogy a rendezvény gerince érintetlen maradjon. Ahogy ünnepeink esetében, nálunk is nagy szerepe van az állandóságnak. A közönség 13 éve tudja, mire számíthat, nyilván változó programokkal.

– A Kincses Kolozsvár Egyesület ,,kulturális nagyüzem”, amelynek számlájára több százezer euró támogatás érkezik évente. Mennyire nehéz a pályázati pénzeket rendeltetésszerűen felhasználni?
– A közelmúltban egyhetes ellenőrzésünk volt a pénzügyigazgatóság (ANAF) részéről. Öt évre visszamenőleg minden papírunkat átvizsgálták. Ez volt az egyesület életében a legátfogóbb pénzügyi átvilágítás.

E dicséret csapatom elkötelezettségét és profizmusát mutatja. De voltak már Magyarországról is ellenőrzések, és mindent rendben találták. Természetesnek tartom az ellenőrzéseket, hiszen elsősorban közpénzeket használunk fel, amelyre egy civilszervezetnek oda kell figyelnie. Ezt támogatóink is tudják. Nem véletlen, hogy a pályázati ,,piacon” a KMN-nek jó a hírneve: a partnerszervezetek által a mi égiszünk alatt bemutatott programok is jó eséllyel mind támogatásokhoz jutnak.

– A romániai magyar szervezetek, intézmények megszokták, hogy Budapesten könnyebb támogatásért kilincselni, mint idehaza. A Kincses Kolozsvár Egyesületre ez mennyire érvényes?
– Nekem a helyi vállalkozói réteg támogatása a szívem csücske. Az üzletemberektől, a kisebb-nagyobb vállalkozóktól kapott pénz valamivel kevesebb ugyan, mint a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal évi támogatása, de jól jel, ha a vállalkozók ilyen nagy számban támogatnak. Ez azt jelenti, megbíznak a KMN szervezőcsapatában.

A magyar kormányzati és nem kormányzati szervezetek az Erdélyben összegyűjtött összeget gyakorlatilag megduplázzák, így alakul ki a KMN teljes költségvetése.

– Mennyire elégedett az Emil Boc vezette kolozsvári polgármesteri hivatallal? Hogyan tekintenek a Kolozsvári Magyar Napokra?
– A polgármesteri hivatal az erdélyi főtámogatónk százezer eurós nagyságrendű összeggel. Az előző évekhez képest idén ez valamennyit csökkent, de változatlanul korrekt és támogató a hozzáállása. Egy olyan nagyvárosban, ahol nincs magyar polgármester, és a helyi önkormányzatban is elenyésző a magyar lobbierő, nem kis teljesítmény ekkora támogatást elnyerni magyar kulturális programokra. Több alkalommal is egyeztettem Emil Boc polgármesterrel, egyértelműen kedveli a rendezvényeinket, soha nem volt semmiféle ellenvetése. Az ő szempontjukból is ez fontos rendezvény, amely a város multikulturális jellegének bizonyításaként szerepel a kirakatban. A városháza részéről összességében jó visszajelzéseket kaptunk.

bevallásuk szerint szívesen belekóstolnak a magyar napok hangulatába, koncertjeibe, kedvelik a magyar ételeket.

– Az idei KMN meglepetése a Magyar Egyházzenei Fórum. Mekkora igény van a 250 résztvevőt megmozgató egyházzenei rendezvényre? 
– Az ötlet három évvel ezelőtt született meg egy vacsorán Selmeczi Györggyel, a Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas rendezővel. Arról beszélgettünk, hogyan lehetne összehozni egy olyan hétvégét, ahova meghívhatnánk néhány komolyabb egyházzenei előadócsoportot, kórust. Azt javasoltam, Kolozsvár lehet a legjobb helyszín, a kincses városban három történelmi magyar egyháznak van püspöki szintű képviselete. Kolozsvár híres vallási toleranciájáról, ráadásul pár éve itt nyitotta meg kapuit a Vallásszabadság Háza. Tavaly megszületett a döntés: az Auris Művészeti Ügynökséggel közösen szervezzük meg az első egyházzenei fórumot, ez a próbaév. Meglátjuk, milyen visszajelzések érkeznek az egyházak, a szakma és a gyülekezetek részéről. Ha van rá igény, a következőkben kétévente fogjuk megszervezni.

– A Kincses Kolozsvár Egyesület mintegy 120 partnerszervezettel dolgozik, hogy kialakuljon a KMN végleges programja. Mennyire gördülékeny a rengeteg intézményt és szervezetet megmozgató együttműködés?
– A KMN-t jó értelemben vett, óriási piactérként kell elképzelni, ahova a kulturális életben alkotó civilszervezetek, iskolák, egyetemek felkínálják és kiteszik portékáikat. Egyre többen jönnek Erdély más vidékeiről, elsősorban a szórványból, de Magyarországról is. Ennek köszönhető, hogy rendezvénysorozatunk minden évben kiegészül valami újjal. A rendezvény háttérlogisztikáját a Kincses Kolozsvár Egyesület teremti meg a színpadoktól a különböző helyszínek berendezéséig, ami óriási költséget jelent.

A partnerszervezetekkel történő együttműködés azért gördülékeny, mert mindenki tudja a dolgát, sok éves közös munka áll mögöttünk.

– Kolozsvár vezetősége azzal dicsekszik, hogy az Untold 50 millió euró összeget hoz évente a városnak. A KMN más típusú kulturális rendezvény, de ez is rengeteg vendéget csalogat a Szamos parti városba. Lehet-e mérni a hatását a kolozsvári turizmusra?
– Becsülni tudjuk a helyi turizmusra gyakorolt hatását, a polgármesteri hivatal ezzel kapcsolatos adatokat nem osztott meg velünk. A honlapunkon és közösségi oldalainkon azonban jól látható, hogy rengetegen felkeresnek bennünket Erdély más vidékeiről, Magyarországról, de Svédországból, Németországból, az Egyesült Államokból, sőt Kanadából is. Hosszú évek tapasztalata, hogy a magyar napokra sokan jönnek Kolozsvárra. Sokan ilyenkor szerveznek osztály- és egyetemi találkozókat, vagy hazatérnek azok is, akik korábban kitelepedtek a kincses városból. Ilyenkor megtelnek a szállodák is. Egy román közvélemény-kutató cég adatai szerint – az Untoldot leszámítva –

Ez számunkra kiemelkedő eredmény, hiszen a kolozsvári magyarság az összlakosság csupán 15 százalékát teszi ki.

– A kolozsvári magyarok körében a legnépszerűbb rendezvény a magyar napok?
– Egy általunk rendelt közvélemény-kutatás arra világított rá, hogy a Kolozsváron élő magyarok 92 százaléka évi rendszerességgel eljár legalább egy-két rendezvényünkre, ami irdatlanul nagy szám, több tízezer embert jelent. Nekem van egy vesszőparipám: igazából akkor beszélhetünk közösségről, ha évente többször is közösen elmennek színházba, operába, templomba, és közösségi munkát vállalnak. E nélkül egy településen csak tömeg él, nem közösség. A magyar napok megjelenéséig Kolozsváron legfennebb 10-15 ezres aktív magyar közösségről beszélhettünk. A külvárosi szórványban, román családoktól körülvéve sok magyarnak a KMN megjelenése nyújtott minőségi ugrást, rendezvényeink évről évre több embert mozgatnak meg. A magyar napok legnagyobb értéke ez.

– Mennyire változtatta meg a kolozsvári vendéglátást a KMN? Kedvesebbek a magyar vendéggel a román tulajdonú éttermek, szállodák, szórakozóhelyek?
 – A kilencvenes években nemcsak magyar étlap nem volt, hanem magyar zene sem csendült fel a kolozsvári éttermekben. Ehhez képest ma lényeges változást tapasztalunk. Először talán a Music Pubban hallottam magyar zenét, és mindannyiunkat félelem fogott el: mi lesz ebből?

Közben mellé tesszük a románt is, mert úgy kívánja a törvény. A ,,radarok” figyelő szemekkel követik, hátha találnak valami hibát bennünk… Nemcsak a Kolozsvárra érkező látogatók a helyi vendéglátás ügyfelei, hanem sok foglalást mi végzünk vendégeink, előadóink számára. Ízelítőül néhány adatot mondok: a budapesti Nemzeti Színház Csíksomlyói passiójára kétszáz fős társulatot szállásolunk el több napra, az egyházzenei fórum 160 és a budapesti Operettszínház 150 résztvevőjének az ellátása, elszállásolása szintén a mi feladatunk. Ha ehhez hozzászámolom a könnyűzenei együttesek teljes stábját, illetve más meghívottakat, akkor elmondható: a kolozsvári vendéglátás komoly megrendelői vagyunk.

– Mintegy kétszáz fiatal önkéntes segíti az idei magyar napokat. A programkínálat mennyire tudja megszólítani a fiatalabb korosztályokat?
– A gyerekek rajongnak mindenért: külön odafigyelünk, hogy megtalálják az őket érdeklő programokat, legyen az koncert, játék vagy kézműves foglalkozás. A fiatal felnőttek vagy az érett kamaszok szintén itt vannak: közülük kerül ki az önkéntes réteg, amely mindenben segít. Cserében kapnak ellátást, pólót, és a végén egy búcsúbulin köszönjük meg hozzáállásukat. A kamaszokkal kapcsolatban kapunk észrevételeket a szülőktől, hogy számukra miért nem szervezünk több programot. Rengeteg zenekar nekik is játszik, de lehet, hogy ők pont azt szeretik, hogy ilyenkor kimennek a Szamos-partra magyarnapozni. Én sem voltam könnyű kamasz: mindent akartam, csak azt nem, hogy a szüleim programot szervezzenek számomra. Az ember ebben a korban lázad és függetlenedni akar. Nehéz őket megszólítani, de nem biztos, hogy olyan mértékben kell erre törekedni, ahogyan azt a szülők egy része elvárja. Fiatal felnőttként pár év múlva ők is megjelennek a köreinkben, később pedig hozzák a gyerekeiket is.

– Két évnyi megszorítás után hogyan értékeli az idei rendezvénysorozatot? Milyen volt ehhez képest a csodával határos módon megszervezett 2020-as és 2021-es kiadás?   
– A programgazdagság és a résztvevők száma a 2019-es kiadáshoz fog közelíteni. A járvány előtti esztendőben a legmagasabb számú, hatszáz programmal vártuk a közönséget, ez volt a csúcs, évről évre nagyobb tömegek kapcsolódtak be rendezvényeinkbe. A szigorú távolságtartási szabályok miatt 2020-ban száz, tavaly pedig 250 program megtartására volt lehetőségünk.

Ha az elmúlt 13 esztendő bravúrjairól beszélünk, a legnagyobb elégtétel a 2020-as kiadást illeti: ha kívülálló lennék, kalapot emelnék a szervezők előtt.