HIRDETÉS
Temesvárnak a Gyárváros nevű városrészében immár két évtizede épülő Új Ezredév Református Központ története az erdélyi magyar történelmi egyházak rendszerváltás utáni három évtizedének a története is mélypontokkal és csúcsokkal, reményekkel teli indulással és megbicsaklott időszakokkal egyaránt. A Bánság legszebb modern épületegyüttesének hányatott sorsa és idei befejezése mégis azt bizonyítja: érdemes kitartani a nagy tervek mellett, mert a sovány esztendőket rendszerint gazdagabb évek követik, így az elkezdett munkának beérik a gyümölcse.
A temesvári református magyarság multifunkcionális épületegyüttesének ötlete az 1989-es romániai forradalom szikráját jelentő temesvári református lelkész, Tőkés László fejében született meg. A Kárpát-medence-szerte elismert jeles magyar építész, Makovecz Imre a korabeli temesvári városvezetés által a helyi református egyházközségnek megígért területre még 1990-ben elkészítette az épületegyüttes első látványtervét. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökévé megválasztott Tőkés László elképzelése azonban időlegesen vakvágányra jutott, miután a rendszerváltás után a temesvári belvárosi református gyülekezet új lelkésze, Bányai Ferenc az üggyel nem foglalkozott, illetve nem is támogatta a templomépítésre vonatkozó elképzeléseket. Ezért a temesvári polgármester által szóban felajánlott terület elúszott.
Bányai szerint ebben közrejátszott 1990 véres marosvásárhelyi márciusa, mások azonban úgy látják, hogy az egykori lelkész nem járta végig a terület birtokbavételének adminisztratív útjait, így a városháza másnak adományozta a területet.
A háromszéki Székelytamásfalváról öt év szolgálat után a püspök meghívására Temesvárra érkező Gazda István fiatal lelkipásztor sok vesződés és nehézség árán a Gyárvárosban megalakította Temesvár második református gyülekezetét, és ezzel új lendületet vett a templomépítés.
– magyarázta az Erdélyi Naplónak Gazda István. A felajánlásban az is szerepet játszott, hogy az új református templom építését teljes mellszélességgel támogatta Nicolae Corneanu ortodox metropolita a romániai forradalmat elindító református lelkész iránti tiszteletből. A polgármester által felajánlott három telket a Temesvárra érkező Makovecz Imre vette szemügyre, és ő választotta ki a templomépítésre legalkalmasabb földdarabot. A következő években hozzálátott az új látványterv és a részletes építkezési tervek kidolgozásához.
Az évek során kiderült, a Tőkés László temesvári lelkész helyét 1990-ben elfoglaló Bányai Ferenc a Szekuritáté munkatársa volt. Ezt Molnár János szegedi egyháztörténész Szigorúan ellenőrzött evangélium című dokumentumgyűjteményében tárta fel. A súlyos vádakkal illetett lelkész nem akarta elismerni bűnösségét, és noha később nyugdíjba vonult, a belvárosi gyülekezetben megosztottságot hagyott hátra. Lelkészi szolgálata alatt elutasítóan viszonyult a templomépítési elképzelésekhez, és végig akadályozta a második temesvári református gyülekezet létrejöttét.
Gazda István visszaemlékezése szerint húsz évvel ezelőtt egy összeomlás előtt álló, kis romos imaházat talált, ahol korábban vasárnap délutánonként tartottak istentiszteletet a gyártelepi reformátusoknak,
de nem szívesen jöttek a hívek, annyira salétromos és dohos volt a helyiség. „Kemény harc kezdődött a túlélésért, nehezen ment az új gyülekezet megalakulása és önállósodása, de munkánkat siker koronázta” – emlékezik a kezdetekre Gazda István, aki hamar partnerekre talált a gyülekezet tagjaiban. Közmunka során leverték az imaház vakolatát, leástak az alapokig, szigetelték az épületet és felújították a tetőt, alkalmassá téve a házat istentiszteletekre.
Az Új Ezredév Református Központ építésének munkálatai 1999 őszén kezdődtek el. A teendőket a gyülekezet tagja, dr. Földvári Attila építőmérnök, egyetemi tanár felügyelte, magyarországi részről pedig Makovecz Imre és Nagy Ervin építész közös vállalkozása, a Makona cég szakemberei véglegesítették az építkezési terveket.
A kezdetben alagsor nélkül elképzelt egyházi komplexum megépítésének költségeit 1,2 millió dollárra becsülték, ez az összeg ma már 7 millió euróra nőtt. Ez is jelzi, hogy 20 év alatt milyen mértékben drágultak a romániai építkezések költségei.
Kezdettől a legnagyobb támogató a magyar kormány volt.
„Az első Orbán-kormány idején, 2000-ben akkora támogatást kaptunk, amiből az épülettestek nagyobb részének alapozását és a pincefödémeket meg tudtuk építeni, illetve nyílászárók nélkül felhúztuk az épületegyüttes első részét. Akkor úgy döntöttünk, nem kezdjük el a templom falainak építését, hogy később ne éktelenkedjenek befejezetlenül” – magyarázza a lelkész, aki ezt utólag jó döntésnek tartja, hiszen 2004 után nyolc éven át alig sikerült előrehaladni. A Magyarországon hatalomra kerülő szocialista kormányzatnak nem volt szívügye a határon túli magyarság – az egyházak meg végképp nem –, így a temesvári templomépítés is leállt.
Amikor a magyar állami támogatások elapadtak, Tőkés László püspök magyarországi jobboldali vállalkozókat hívott meg vacsorára adománygyűjtés céljából, hogy a már felépült épületszárny ablakait, ajtóit és az egyéb farészeket tudják megvásárolni. A próbálkozás sikeres volt, és az így összegyűlt 70 ezer euróból elvégezték a legfontosabb utómunkálatokat.
Ezt követően
mintegy nyolc évre leállt az építkezés.
A gyülekezeti adományokból és a kisebb pályázatokból arra futotta, hogy állandó őrséget biztosítva megvédjék az állandósult építőtelepet a tolvajoktól. 2012-ben a határon átnyúló román–magyar uniós pályázatok, a HURO révén mintegy félmillió euróból sikerült felépíteni a másik épületszárnyat, ahova vendégszobák kerültek, ennek avató ünnepségére 2014. július 28-án került sor. Közben berendeztek egy nagyobb alagsori termet az állandó istentiszteletek számára, így a gyülekezet is magáénak érezhette a komplexum elkészült részeit.
A munkálatok hosszabb ideig történő leálltával az egyháztagok adakozó lendülete is alábbhagyott. Amit az is befolyásolt, hogy a társgyülekezet belvárosi lelkésze azokat is igyekezett lebeszélni, akik a templomépítésre akartak adományozni. Mindenkinek azt mondta: erre értelmetlen pénzt gyűjteni, mert soha nem fog megépülni. A Gazda lelkészházaspár – a lelkészasszony Újmosnicán szolgál – évi hat alkalommal nyomtatott ki részletes tájékoztatót a templomépítésről, így a gyülekezet tagjainak postázott újság folyamatosan tájékoztatta az embereket.
Téglajegyeket nyomtattak, és sok közmunkát tartottak.
Elmagyarázták a híveknek, hogy a két világháború közötti román világban a mindenéből kifosztott bánsági magyarság ilyen összefogással tudta felépíteni a temesvári Magyar Házat.
Mire a gyülekezet tagjai elveszítették volna a reményt, és bebizonyosodott volna a rosszakarók és hitetlenkedők jövendölése, hogy a templom soha nem készül el, az újabb Orbán-kormány 2016-ban és 2017-ben összesen 1,4 milliárd forintnyi támogatást utalt át a munkálatok befejezésére. Egyértelművé vált, hogy az egyházi épületegyüttest a romániai forradalom kirobbanásának 30. évfordulójára akarják befejezni. A gyülekezet újabb uniós pályázatot is nyert egy szerb–román turisztikai program keretében: a Szórvány Alapítvány által sikeresen lebonyolított pályázati támogatással kell felépíteniük az épületegyüttes szerves részét képező koncertépületet, de teljes gőzzel elindult az ötszáz férőhelyes templom építése is.
Év végéig összesen 5 ezer négyzetméter felhasználható tér készül el az egyházi ingatlan több szintjén,
amely átadáskor a Bánság legszebb modernkori épületévé teszi majd az Új Ezredév Református Központot.
A multifunkcionális épületegyüttes építőtelepét és a már átadott részeket is körbejárjuk. Gazda István református lelkész mellett kísérőmnek szegődik Boros József belényesi építőmérnök (portrénkon) is, aki fiatal szakemberként látja el a projektmenedzseri feladatokat. Ő felel az építőcégek kiválasztásáért és munkájuk felügyeletéért is. A legtöbb munkálatot más-más cégekkel végzik el, hiszen kevés az olyan nagyvállalat, amelynek minden szakterületre kiképzett munkásgárdája van. Legnehezebbnek a vasbetonszerkezetek terveinek megvalósítása bizonyult: harminc céggel tárgyaltak, de az egyenként 39 méter magas tornyok és az impozáns szárnyak olyan építészeti kihívást jelentettek, amire csak két cég nyújtott be árajánlatot. Végül egy brassói magyar céggel, a Tímár Attila és Csibi István vezette Metal Hammerrel egyeztek meg. Számukra romániai viszonylatban is szakmai kihívásnak számít a Makovecz által megálmodott bejárati templomkapu és a hatalmas szárnyakkal ellátott tornyok.
„Az elején lehetetlen volt felbecsülni, mi vár ránk. Naponta találkoztunk olyan kihívásokkal, amire nem gondoltunk. Az építkezés elején fel kellett mérnünk a létező infrastruktúrát. Az első kihívás az volt, hogy alkalmazkodjunk azokhoz az új szabványokhoz, amelyek 20 év alatt változtak, többek között az energiahatékonyság, a tűzvédelem és az akusztika terén” – magyarázza az építkezési szakember.
Az eredeti tervekhez képest számos olyan módosítás született, amelyekhez nem kellett újabb építkezési engedélyeket igényelni, de ezek mégis jelentősen befolyásolják az épületegyüttes kényelmét.
Változtatni kellett a beton és a vas minőségén is, változott a külső hőszigetelés vastagsága, illetve hőhíd-kiküszöbölési beavatkozásokat végeztek, amit a vendég ugyan nem lát, de ami nagyban elősegíti a helyiségek megfelelő hőmérsékletét.
Boros József részletesen bemutatja a modern épületek immár elengedhetetlen tartozékát, a hővisszanyerős légkezelő rendszert, amely télen fűt, nyáron hűt. Az épületegyüttes újonnan épülő részei alatt a hőt 120 méter mély kutakból nyerik hőszivattyúkkal, a korábban megépített részeken pedig földgázzal biztosítják a fűtést.
Az épületek nagysága és eloszlása mutatja: a fő teret képező templom mellett mind az alagsorban, mind a különböző szinteken sok hasznos felületet képeznek ki. Az 500 férőhelyes templomba – amely koncertekre is kiválóan alkalmas – 24 regiszteres, mechanikus orgonát rendeltek. Az alagsorban a főutcáról külön bejáraton megközelíthető, bálokra, lakodalmakra, különböző közösségi rendezvényekre alkalmas 130 férőhelyes rendezvényhelyiség készül. Lesz egy tágas konferenciaterem, amelynek alagsorában magyar éttermet üzemeltetnek majd.
Az emeleti szinten kapnak helyet a különböző irodák, könyvtár olvasóteremmel, illetve Magyarország tiszteletbeli konzulátusa.
A D-épületben rendezik be a kamarakoncert-termet. A centrum része lesz a két szállásépület, amely mintegy 45 személy elszállásolására alkalmas, a szobák zöme már működik.
A hatalmas alagsori rész összezárható és szétnyitható helyiségekkel klubok, konferenciák, üléstermek további berendezését teszi lehetővé, az egyik tetőtéri részben pedig képzőművészeti galéria és ülésterem is nyílik.
Gazda István többször is hangsúlyozza: e hatalmas befektetést nem a gyártelepi gyülekezet számára találták ki, hiszen a négyszáz lelket számláló egyházközség nem tudná hasznosítani, belakni. Már az eredeti elképzelések is arról szóltak, hogy a bánsági magyar közösség kulturális központjává váljon, egyféle multifunkcionális magyar házzá, amely a gyülekezet számára templom és közösségi hely egyaránt, ugyanakkor minden olyan rendezvényt és szolgáltatást felkínálnak, amellyel önfenntartóvá tehető a központ. A lelkész szerint
bekapcsolódnak Temesvár kulturális életébe: a koncertterem és a templomi orgona sok temesvári román zenerajongót is idecsalogat majd,
másrészt az egyedi szépségű épület megkerülhetetlen lesz a város életében, hiszen aki ide látogat, annak nagy valószínűséggel meg fogják mutatni Makovecz Imre legnagyobb méretű Kárpát-medencei remekművét.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
