HIRDETÉS
Nagyszabású kiállítással ünnepli hét évtizedes fennállását a kolozsvári Művészeti Múzeum. A november 24-én nyílt tárlat mellett a Bánffy-palotában működő intézmény több kiállítást is szentel a kerek évfordulónak, ezek anyaga a múzeum gyűjteményéből áll össze, és a jövő év folyamán lesz látogatható.
Nem egy letűnt korszak után nosztalgiáznak a szervezők, hanem a sorozat során szeretnék a közönség elé tárni a múzeum gyűjteményének olyan darabjait, amelyek elsősorban a kincses város művészeti életére jellemzőek. A #Hetven című sorozat most megnyitott első tárlata a festőművészetet állítja előtérbe, Iakob Attila kurátor ötven művész munkáját válogatta be.
akik részt vettek a múzeum, a kolozsvári művészeti iskola és a kolozsvári alkotói közeg konszolidációjában és kapcsolatában. Egyfajta triumvirátus képe ez a kiállítás, ahol a művészek eme összetett kulturális közeg egyik pilléreként jelennek meg” – tájékoztatta az Erdélyi Naplót a tárlat kurátora.
Elmondta, hogy az ünnepi kiállításon 49 alkotás szerepel, ebből három szobrászati jellegű, a többi festészeti műalkotás. „Persze a kiállított művek véleményem szerint csak megközelítik azt, amit kolozsvári művészeti iskola néven ismerünk, de valójában a kiállítás nagyságát inkább a kiállítótermek száma határozta meg, és nem a múzeum tulajdonában lévő alkotások száma. Sajnos a kiállítás nem mutat be sok olyan művésztől származó alkotást, amelynek helye lenne egy ilyen tárlaton, hiszen a kolozsvári iskola termése túlhaladja a múzeum kiállítótermeinek kapacitását” – pontosított az Erdélyi Naplónak Iakob Attila. A kurátor úgy véli, a #Hetven nevet viselő kiállítássorozatnak nincs meghatározott tematikája, inkább egyfajta társadalmi-kulturális kontextusról beszélhetünk. A jelenlegi, festészeti munkákat tartalmazó tárlat után jövőre a múzeum szobrászati, illetve grafikai gyűjteményéből válogatnak majd. A kiállító művészek között nagyon sok a magyar nemzetiségű, ezért kissé érthetetlen, hogy a művek címkézése csak román nyelven készült el…
Hetven esztendő sok idő egy ember életében, de viszonylag kevés egy múzeum esetében. A második világháború után az újjáépítkező társadalomnak valószínűleg fontosabb dolga is akadt, mintsem a művészetekkel foglalkozni. Ezért fordulhatott elő, hogy az ötvenes évekig kellett várni arra, hogy a festőknek, szobrászoknak és egyéb képzőművészeknek kiállítási lehetőséget biztosítson az akkori rendszer, illetve egybegyűjtse az értékes alkotásokat. 1951 februárjában Kolozsvár elöljárósága elhatározta, hogy kiürítteti a Bánffy-palotát, és benne Szépművészeti Múzeumot létesít. Az egybenyíló hatalmas termek tökéletesnek tűntek egy ilyen elképzelés megvalósításához.
A múzeum létrehozása gyakorlatilag Ditrói Ervin művészettörténész nevéhez fűződik, ő volt egyben az első igazgatója is az intézménynek.
Családtagjainak elmondása szerint „mindig is arra vágyott, hogy a művészettel foglalkozhasson”. Nagy álmát végül sikerült megvalósítania, még ha az nem is felelt meg teljesen az általa elképzelteknek: a Szépművészeti Múzeummal együtt nemcsak az igazgatói szerep, hanem a gondnoki, a titkári és a felügyelői munka is a nyakába szakadt, így egyszerre kellett mindennek megfelelnie, de sikerrel vette az akadályokat.
Ditrói Ervin 1917-ben született Kolozsváron, a Bolyai Tudományegyetemen végezte művészettörténeti és esztétikai tanulmányait. Első írása 1946-ban jelent meg az Utunkban. Szolnay Sándort és Nagy Imrét 1958-ban, Szervátiusz Jenőt 1962-ben román nyelven mutatta be a Contemporanul és Arta Plastică hasábjain, Nicolae Grigorescu művészetéről és Bene Józsefről a budapesti Művészetben írt. Filmjét a kolozsvári Szent György-szoborról és Bánffy-palotáról 1979-ben, a nagyváradi szecesszióról 1980-ban a Román Televízió magyar adása mutatta be. Művészettörténeti tanulmányait rendszeresen közölte a Korunk, Utunk, A Hét. A Zsidó Líceum tanára volt 1948-ig, amikor az iskola megszűnt, majd a Képzőművészeti Főiskolán művészettörténetet adott elő. 1967-től a kolozsvári Népi Művészeti Iskola aligazgatója s újra az egyetemes és hazai művészettörténet előadója a képzőművészeti főiskolán. Nyugdíjazása után kivándorolt Izraelbe, de továbbra is figyelemmel kísérte a kolozsvári művészeti élet eseményeit. A művészetekért való rajongás családi értékké vált a Ditrói famíliában: a múzeumigazgató fia, Ditrói Tamás, akárcsak apja, szobrászként, festőként tevékenykedett.
Szerencsére az utódok nem tagadták meg a múltat:
a közelmúltban Ditrói Ervinnek a család által adományozott mellszobrát is felavatták a Bánffy-palotában működő Művészeti Múzeumban,
így állítva emléket az egykori alapító-igazgatónak, aki 2009 decemberében hunyt el Izraelben.
A múzeumnak viszonylag kevés, szám szerint nyolc igazgatója volt a hét évtized alatt: az alapító Ditrói Ervin, Viorica Marica, Negoiță Lăptoiu, Alexandra Rus, Anamaria Băltaru, Livia Drăgoi, Călin Stegerean és a jelenleg hivatalban lévő Lucian Nastasă-Kovács.
„A kerek évfordulók egyúttal a mérlegvonás pillanatai is, számadások készülnek, ilyenkor értékeljük ki és mérjük fel, mi történt húsz éve, ötven éve, száz éve” – mondta a megnyitón az intézmény igazgatója, aki hét éve áll a múzeum élén. Igazgatása alatt ismét virágzásnak indult a kulturális intézmény, megszámlálhatatlan kiállításnak és egyéb művészi eseménynek adott otthont az elmúlt években, és
visszatérhettek az intézmény falai közé az évtizedekig mellőzött erdélyi (és anyaországi) magyar képzőművészek is.
Az utóbbi években a múzeum munkatársainak száma is megnőtt, a szakemberek mindegyike doktorátussal rendelkezik, többen közülük magyar anyanyelvűek – ami korábban nem volt jellemző.
Az 1951-ben alapított múzeum gyűjteményében kezdetben olyan művészek alkotásai voltak jelen, mint Nicolae Grigorescu, Ștefan Luchian, Dimitrie Paciurea, Theodor Pallady, Camil Ressu, Vasile Popescu és sokan mások, akik a román képzőművészet legnagyobb alkotói közé tartoztak. Ezzel megszületett az alapja egy olyan képzőművészeti gyűjteménynek, amely ma már Erdély és Románia egyik legnagyobbjának és legértékesebbjének mondható. Ugyanakkor a múzeum gyűjteményében megtalálhatók a
18–19. századi Erdély kevésbé ismert művészeinek munkái is, de jelentős helyet foglalnak el a repertoárban a nagybányai iskola művészeinek alkotásai is.
A hatvanas évektől a hetvenes évek elejéig a Bánffy-palota nagyszabású restaurálási munkálatokon esett át. A múzeumot gyakorlatilag 1965. december 30-án nyitották meg a látogatók számára is.
A felújítási munkálatok után nemcsak a palota tündökölt régi fényében, de idővel a gyűjtemény is gyarapodott, jelenleg a múzeum tulajdonában több mint 14 ezer festmény, grafika, dekoratív műtárgy, szobrászati és kerámiai alkotás és egyéb művészi munka található – tudtuk meg Iakob Attila történésztől. A múzeum munkatársa hozzátette, a leltárba vett alkotások túlnyomó része festészeti, illetve grafikai jellegű, de a képzőművészet minden ága képviselve van.
A hetvenéves évforduló alkalmával amellett, hogy gazdag kiállítással tiszteleg a múzeum az elődök előtt, a vezetőség azzal is büszkélkedhet, hogy a tatarozási munkáknak köszönhetően a Művészeti Múzeumnak otthont adó Bánffy-palota is egyre szépül. Lucian Nastasă-Kovács igazgató a kiállítás megnyitóján vázolta fel az eredményeket: „Nem beszélnék arról, hogy mi történt ez alatt a hét év alatt, amióta igazgató vagyok, az intézmény falai között, hosszú lenne felsorolni az eseményeket. Most csak arra térnék ki, ami kívülről is látható: a Bánffy-palota főtéri és belső udvari szárnyának megújult, restaurált homlokzata, ami mindannyiunk számára nagy elégtétel.” Hozzátette, nem volt könnyű munka, és reménykednek abban, hogy a palota díszudvarát is sikerül majd újjá varázsolni.
A felújítási munkák a Kolozs Megyei Tanács anyagi támogatásával valósultak meg, Vákár István, a megyei tanács alelnöke szívügyének tekinti a Bánffy-palota helyreállítását.
A politikus a kiállítás megnyitóján úgy fogalmazott, örvendetesnek tartja, hogy a „kultúra eme palotája eleven”, ahova szívesen jön a tárlatlátogató közönség, és nagy öröm, hogy végre a falai is megújultak. Megfogalmazása szerint a kolozsvári, illetve erdélyi magyarok számára a Bánffy-palota fontos helyszín, személy szerint büszke arra, hogy Erdély egykori kormányzójának a „háza” a kultúra és művészet otthonává vált. Ezért kell vigyázni külsejére is, és szerencsére immár történeti és építészeti értékéhez méltó módon mutat a főtéri Bánffy-palota hátsó homlokzata is – mutatott rá Vákár.
Az udvarra néző épületszárny restaurálása nem kevés munkával járt, hiszen a neves gubernátor, Bánffy György fejedelmi igényességgel építtetett barokk palotájának a hátsó homlokzatát tulajdonképpen befejezése, a 18. század második harmada óta nem újították fel.
A múzeum igazgatója, Lucian Nastasă-Kovács szerint példamutató hatékonysággal, kevesebb mint egy év alatt sikerült ezt a homlokzatot is felújítani oly módon, hogy az eredeti arculatához hasonlatos legyen. Bár a palota ezen része nincs szem előtt, de ez is impozáns barokk homlokzat, amely most végre látványosan megújult. Ugyanakkor a felújításban használt valamennyi építőanyag megfelel a palota építésének idején alkalmazott anyagoknak, sőt a homlokzat és a nyílászárók festésének színárnyalatai is a palota eredeti arculatát idézik. Az udvari szárny lábazata körüli területet rendezték, földréteget hordtak oda, és fűmagokkal ültették be, hogy tavaszra már kizöldülhessen.
A #Hetven című festészeti kiállítás 2022. január 9-ig látogatható a Bánffy-palota emeleti termeiben.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
