Rákóczi Zsigmond, a szabadon választott fejedelem

Garda Dezső 2019. szeptember 23., 09:59 utolsó módosítás: 2019. szeptember 23., 21:07

Rákóczi Zsigmond mindössze egy évet ült az erdélyi fejedelemség trónján. Megválasztását szerencsének köszönhette, de külső támogatás nélkül hatalma rövidéletűnek bizonyult.

Rákóczi Zsigmond szobra Szerencsen Fotó: Wikipédia

(folytatás a 35. lapszámunkból)

Rákóczi Zsigmond apja, Rákóczi János Zemplén megyei köznemes volt, édesanyját Némethy Sárának hívták. Születésének időpontját nem ismerjük, a történészek az 1550-es évek közepére teszik. Végigjárta a végvári katonáknál szokásos felemelkedés lépcsőfokait, mert 1586-ban Rákóczi Zsigmond szendrői főkapitányként tűnt föl. Környé­kbeli kisebb-nagyobb birtokairól származó borral kereskedett Lengyelország felé, és ebből szép vagyonra tett szert. 1580-ban már jelentős összegeket kölcsön­zött Hans Rueber kassai főkapitánynak, sőt a Szepesi Kamarának is. Cserébe megkapta zálogbirtokul Szerencset. Feleségül vette Mágóchy András özvegyét, Alaghy Juditot, akivel jelentős Mágóchy-birtokokat is szerzett.

A nagybirtokossá váló Rákóczi 1588-ban elnyerte az egri vár főkapitányi tisztségét. Eger kapitányának lenni igen ma­gas rangot és megbecsültséget jelentett. Tisztségével szerteágazó feladatai voltak, mert a várhoz hatalmas birtoktestek tartoztak.

A király közelében

Szinán budai pasa 1588 őszén az adót hiányosan fizető Szikszó megrendszabályozásával Kara Ali székesfehérvári szandzsákbéget bízta meg. A mezővárost már meg­szállták az oszmán hadak, a néhány ott maradt lakos a vártemplomból védekezett, a többiek elmenekültek. Rákóczi vezetésével azonban meg­érkeztek az egri és szendrői felmentő hadak, a harc és a győzelem híre pedig egész Felső-Magyar­országon elismerést hozott Rákóczi Zsigmondnak.

1591-ben távozott az egri főkapitányságból, és még ebben az évben meghalt felesége is. 1592-ben feleségül vette az erdélyi birtokos családból származó Gerendy Annát, aki három gyermekkel ajándékozta meg. Anna 1597 táján meghalt, így Rákóczi Zsigmond másod­szor is özvegy maradt. 1597-ben házasodott meg harmadszor, Telegdy Borbálával, akitől nem született gyermeke.

Rákóczi Zsigmond a 16. század végén tovább gyarapította birtokait a Felvidéken elsősor­ban a borkereskedésből származó jövedelmeiből.

A ti­zenöt éves háború hadakozásaiban alig tűnt fel, pedig ekkor már is­mert, hadi tapasztalatokkal rendelkező személyiségként volt szá­mon tartva. Egy ideig a Basta főparancsnoksága alatt álló magyar hadak kapitányaként tevékenykedett. Lojali­tása a Habsburg-házhoz minden kétségen felül állt.

A 17. század elején megkezdődtek a magyar főurak ellen indított vagyonelkobzási perek, amelyekből Rákóczi Zsigmond sem maradt ki. Két birtok­ügyben is mondvacsinált ürüggyel perbe fogták. Noha a perekben nem sikerült megzsarolni, Rákóczi elfordult a politikától és visszavonultan élt: köszvényére hivatkozva kimentette magát a királyi tanácsban való részvétel alól, és az országgyűlésre sem ment el.

Sikeres kormányzó Bocskai oldalán

Rákóczi Zsigmond valószínűleg 1604 novemberében találkozott Bocskaival és Csáky Istvánnal. Ekkor köthettek szövetséget egymással. 1605 szeptemberében a medgyesi országgyűlésen az erdélyi rendek Bocskai Istvánnak fejedelemmé való beikta­tása mellett Rákóczit kormányzóvá választották. Bocskai olda­lán felvállalta az erdélyi közélet irányítását. Ha­tározott, önálló döntések meghozatalára képes kormányzónak bizo­nyult, aki a fejedelemmel együtt tudott működni. Számos alkalommal saját hatáskörében hozott rendelkezéseket. Így harciasan lépett fel a császári kézen lévő Déva várának ostroma­kor 1605-ben. Aktívan tevékenykedett, ellenőrizte és szervezte a határvédelmet, a hadak moz­gósítását, országgyűlést hívott össze a fejedelem nevében, és intézkedett birtokügyekben is.

Másfél éves kormányzósága alatt Rákóczi Zsigmond számos barátot, hívet gyűjtött magá­nak Erdélyben, arról azonban valószínűleg nem tudott, hogy Bocskai végrendeletében Homonnai Drugeth Bálintot jelölte utódjának, és a Porta beleegyezését is megszerezte számára.

Újra Erdély kormányzója

Bocskai halála után valóságos harc kezdődött Erdélyben a fejedelmi trón megszerzéséért, amelyben Rákóczinak nemcsak Homonnaival, de Báthory Gáborral is meg kellett küzdenie. A leendő fejedelem személyének eldöntése ezúttal nem csupán az oszmánok hatalmától függött. Az erdélyi rendek soha azelőtt nem hangoztatták olyan határozottan a szabad fejedelemválasztáshoz való jogukat, mint akkor. A féltve őr­zött jogukat leginkább úgy tudták bizonyítani, hogy nem választották meg a Bocskai által kijelölt utódot, sem pedig a Báthory dinasztia sarját, így vált esélyessé a nagy tisztelet­ben álló kormányzó.

Homonnai Bálint már 1607 januárjában megszerezte a Porta támogatását, azonban késlekedett az Erdélybe való bevonulással, és még feb­ruár elején is Kassán időzött. Eközben Erdélyben Rákóczi Zsigmond ügyes szer­vezkedéssel megelőzte Homonnait és Báthory Gábor támoga­tóit is. Januárban országgyűlést hívatott össze, ahol ismét kormányzóvá választották. Új megbízatása a fejedelemválasztá­sig tartson – határoztak a rendek. Belső ellenzékével egy hónap alatt ügyes taktikai húzásokkal kiegyezett, és ezután diplomáciai kapcsolat­építésbe kezdett.

Fejedelemmé választás ellenszélben

Bocskai István halála után a megürült fejedelmi székre pályázó önjelöltek többsége a színfalak mögött tevékenykedett a nyilvánosság kizárásával. A fejedelemségre eséllyel két jelölt pályázott: Báthory Gábor és Homonnai Bálint. Bocskai halála után Báthory Gábor azonnal fellépett követelésével. A trón elnyeréséért az új nagyvezírt, Murád pasát 1607. január 2-án írt levelében kereste meg, a szultán azonban a másik jelölthöz, Homonnai Bálinthoz küldött levelet, amelyben őt biztosította támogatásáról. Erdélyben óriási felháborodást keltett Homonnai fellépése. A rendek alapvető joguknak tekintették a fejedelemválasztás szabadságát. Az ellenállást Rákóczi Zsigmond kormányzó szervezte. Ő sem volt erdélyi, akárcsak Báthory Gábor, vagy Homonnai Bálint, kormányzói tevékenysége azonban jó kapcsolatba hozta az erdélyi politikusokkal, akik bár nem tartották őt nagy képességű államférfinak, mégis a maga módján tehetségesnek tekintették. Támogatást a fejedelemség elnyerésére Zsigmond azonban nem remélhetett. A Porta Homonnait támogatta, a családi hagyományok Báthory Gábort tették esélyessé, így Rákóczi senkire sem számíthatott. És ez lett a szerencséje, mert az erdélyi rendek szemében ő volt a kívánatos jelölt. Az 1607. januári kolozsvári országgyűlés megerősítette Rákóczit kormányzói hivatalá­ban, és kimondta, hogy új fejedelmet a régi fejedelem, Bocskai István temetése után választanak. Közben megérkezett Mátyás főher­ceg magyarországi királyi kormányzó levele, amelyben felszólította a fejede­lemség rendjeit, hogy egyelőre ne tegyenek semmit, várjanak a választással, míg Rudolf császár a teendőkről intézkedik. Az 1606-ban kötött béke rendelkezéseiben azonban nem történt utalás arra, hogy a királynak joga lenne beleszólni az erdélyi fejedelemválasztásába.

A Habsburg beavatkozás megakadályozására az erdélyi országgyűlés a temetést is megelőzve 1607. február 9-én fejedelemmé választotta Rákóczi Zsigmondot. Bár óriási felzúdulás fogadta a fejedelemségen kívül Zsigmond hatalomra kerülését, igazi nehézséget egyik nagyhatalom sem támasztott.

A török Porta a döntést látszólag nem hagyta megtorlatlanul, Rákóczi megválasztásakor ugyanis az ország határánál volt Musztafa aga, aki Homonnai Bálintot támogatta. Zsigmond azonban levélben tudatta vele, hogy a rendek nem Homonnait, hanem őt választották. A Porta meglepő választ küldött: Murád pasa nem ismerte el a sokat emlegetett szabad fejedelemválasztási jogot, Rákóczi Zsigmond mégis megmaradhat fejedelemségében.

Trónfosztás puskalövés nélkül

1607 tavaszán a hajdúk szabadsága mintha Bocskaival sírba szállt volna. Nem történt semmilyen intézkedés kielégítésükre. Bocskai István 45 ezer forintot ígért a zsoldjukra. Készpénz 1607-ben gyakorlatilag nem volt Magyarországon, a néhai fejedelem után maradt 27 ezer forintot a temetésre költötték. A hajdúk azonban nem fogadták el járandóságuk késlekedését, ezért szervezkedni kezdtek, és kiáltványukban arról tájékoztatták az országot, hogy amíg a bécsi béke végrehajtása meg nem történik, nem hajlandók letenni a fegyvert.

Báthory Gábor 1608 februárjában szövetséglevelet írt alá velük. Ebben Nagy András generális és Elek János kapitány kijelentették: Báthory Gábort segíteni fogják az erdélyi fejedelmi trón megszerzésében. Cserében a jövendőbeli fejedelem gondoskodni fog a hajdúk letelepítéséről.

A hajdúkkal a háta mögött Báthory megenged­te magának, hogy tárgyaljon. Közvetítői útján felajánlotta Zsigmondnak Szádvár és Sárosvár birtokait, ha lemond a fejedelemségről. A különböző csoportosulások közötti háború elkerülése végett Rákóczi lemondott a fejedelemségről. Ilyen körülmények között Báthory Gábor egyetlen puskalövés nélkül 1608. március 7-én megszerezte Erdély fejedelmi trónját.

 (folytatjuk)

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat