Rákóczi Zsigmond, a szabadon választott fejedelem

(folytatás a 35. lapszámunkból)

Rákóczi Zsigmond apja, Rákóczi János Zemplén megyei köznemes volt, édesanyját Némethy Sárának hívták. Születésének időpontját nem ismerjük, a történészek az 1550-es évek közepére teszik. Végigjárta a végvári katonáknál szokásos felemelkedés lépcsőfokait, mert 1586-ban Rákóczi Zsigmond szendrői főkapitányként tűnt föl. Környé­kbeli kisebb-nagyobb birtokairól származó borral kereskedett Lengyelország felé, és ebből szép vagyonra tett szert. 1580-ban már jelentős összegeket kölcsön­zött Hans Rueber kassai főkapitánynak, sőt a Szepesi Kamarának is. Cserébe megkapta zálogbirtokul Szerencset. Feleségül vette Mágóchy András özvegyét, Alaghy Juditot, akivel jelentős Mágóchy-birtokokat is szerzett.

A nagybirtokossá váló Rákóczi 1588-ban elnyerte az egri vár főkapitányi tisztségét. Eger kapitányának lenni igen ma­gas rangot és megbecsültséget jelentett. Tisztségével szerteágazó feladatai voltak, mert a várhoz hatalmas birtoktestek tartoztak.

Szinán budai pasa 1588 őszén az adót hiányosan fizető Szikszó megrendszabályozásával Kara Ali székesfehérvári szandzsákbéget bízta meg. A mezővárost már meg­szállták az oszmán hadak, a néhány ott maradt lakos a vártemplomból védekezett, a többiek elmenekültek. Rákóczi vezetésével azonban meg­érkeztek az egri és szendrői felmentő hadak, a harc és a győzelem híre pedig egész Felső-Magyar­országon elismerést hozott Rákóczi Zsigmondnak.

1591-ben távozott az egri főkapitányságból, és még ebben az évben meghalt felesége is. 1592-ben feleségül vette az erdélyi birtokos családból származó Gerendy Annát, aki három gyermekkel ajándékozta meg. Anna 1597 táján meghalt, így Rákóczi Zsigmond másod­szor is özvegy maradt. 1597-ben házasodott meg harmadszor, Telegdy Borbálával, akitől nem született gyermeke.

Rákóczi Zsigmond a 16. század végén tovább gyarapította birtokait a Felvidéken elsősor­ban a borkereskedésből származó jövedelmeiből.

A ti­zenöt éves háború hadakozásaiban alig tűnt fel, pedig ekkor már is­mert, hadi tapasztalatokkal rendelkező személyiségként volt szá­mon tartva. Egy ideig a Basta főparancsnoksága alatt álló magyar hadak kapitányaként tevékenykedett. Lojali­tása a Habsburg-házhoz minden kétségen felül állt.

A 17. század elején megkezdődtek a magyar főurak ellen indított vagyonelkobzási perek, amelyekből Rákóczi Zsigmond sem maradt ki. Két birtok­ügyben is mondvacsinált ürüggyel perbe fogták. Noha a perekben nem sikerült megzsarolni, Rákóczi elfordult a politikától és visszavonultan élt: köszvényére hivatkozva kimentette magát a királyi tanácsban való részvétel alól, és az országgyűlésre sem ment el.

Rákóczi Zsigmond valószínűleg 1604 novemberében találkozott Bocskaival és Csáky Istvánnal. Ekkor köthettek szövetséget egymással. 1605 szeptemberében a medgyesi országgyűlésen az erdélyi rendek Bocskai Istvánnak fejedelemmé való beikta­tása mellett Rákóczit kormányzóvá választották. Bocskai olda­lán felvállalta az erdélyi közélet irányítását. Ha­tározott, önálló döntések meghozatalára képes kormányzónak bizo­nyult, aki a fejedelemmel együtt tudott működni. Számos alkalommal saját hatáskörében hozott rendelkezéseket. Így harciasan lépett fel a császári kézen lévő Déva várának ostroma­kor 1605-ben. Aktívan tevékenykedett, ellenőrizte és szervezte a határvédelmet, a hadak moz­gósítását, országgyűlést hívott össze a fejedelem nevében, és intézkedett birtokügyekben is.

Másfél éves kormányzósága alatt Rákóczi Zsigmond számos barátot, hívet gyűjtött magá­nak Erdélyben, arról azonban valószínűleg nem tudott, hogy Bocskai végrendeletében Homonnai Drugeth Bálintot jelölte utódjának, és a Porta beleegyezését is megszerezte számára.

Bocskai halála után valóságos harc kezdődött Erdélyben a fejedelmi trón megszerzéséért, amelyben Rákóczinak nemcsak Homonnaival, de Báthory Gáborral is meg kellett küzdenie. A leendő fejedelem személyének eldöntése ezúttal nem csupán az oszmánok hatalmától függött. Az erdélyi rendek soha azelőtt nem hangoztatták olyan határozottan a szabad fejedelemválasztáshoz való jogukat, mint akkor. A féltve őr­zött jogukat leginkább úgy tudták bizonyítani, hogy nem választották meg a Bocskai által kijelölt utódot, sem pedig a Báthory dinasztia sarját, így vált esélyessé a nagy tisztelet­ben álló kormányzó.

Homonnai Bálint már 1607 januárjában megszerezte a Porta támogatását, azonban késlekedett az Erdélybe való bevonulással, és még feb­ruár elején is Kassán időzött. Eközben Erdélyben Rákóczi Zsigmond ügyes szer­vezkedéssel megelőzte Homonnait és Báthory Gábor támoga­tóit is. Januárban országgyűlést hívatott össze, ahol ismét kormányzóvá választották. Új megbízatása a fejedelemválasztá­sig tartson – határoztak a rendek. Belső ellenzékével egy hónap alatt ügyes taktikai húzásokkal kiegyezett, és ezután diplomáciai kapcsolat­építésbe kezdett.

Bocskai István halála után a megürült fejedelmi székre pályázó önjelöltek többsége a színfalak mögött tevékenykedett a nyilvánosság kizárásával. A fejedelemségre eséllyel két jelölt pályázott: Báthory Gábor és Homonnai Bálint. Bocskai halála után Báthory Gábor azonnal fellépett követelésével. A trón elnyeréséért az új nagyvezírt, Murád pasát 1607. január 2-án írt levelében kereste meg, a szultán azonban a másik jelölthöz, Homonnai Bálinthoz küldött levelet, amelyben őt biztosította támogatásáról. Erdélyben óriási felháborodást keltett Homonnai fellépése. A rendek alapvető joguknak tekintették a fejedelemválasztás szabadságát. Az ellenállást Rákóczi Zsigmond kormányzó szervezte. Ő sem volt erdélyi, akárcsak Báthory Gábor, vagy Homonnai Bálint, kormányzói tevékenysége azonban jó kapcsolatba hozta az erdélyi politikusokkal, akik bár nem tartották őt nagy képességű államférfinak, mégis a maga módján tehetségesnek tekintették. Támogatást a fejedelemség elnyerésére Zsigmond azonban nem remélhetett. A Porta Homonnait támogatta, a családi hagyományok Báthory Gábort tették esélyessé, így Rákóczi senkire sem számíthatott. És ez lett a szerencséje, mert az erdélyi rendek szemében ő volt a kívánatos jelölt. Az 1607. januári kolozsvári országgyűlés megerősítette Rákóczit kormányzói hivatalá­ban, és kimondta, hogy új fejedelmet a régi fejedelem, Bocskai István temetése után választanak. Közben megérkezett Mátyás főher­ceg magyarországi királyi kormányzó levele, amelyben felszólította a fejede­lemség rendjeit, hogy egyelőre ne tegyenek semmit, várjanak a választással, míg Rudolf császár a teendőkről intézkedik. Az 1606-ban kötött béke rendelkezéseiben azonban nem történt utalás arra, hogy a királynak joga lenne beleszólni az erdélyi fejedelemválasztásába.

A Habsburg beavatkozás megakadályozására az erdélyi országgyűlés a temetést is megelőzve 1607. február 9-én fejedelemmé választotta Rákóczi Zsigmondot. Bár óriási felzúdulás fogadta a fejedelemségen kívül Zsigmond hatalomra kerülését, igazi nehézséget egyik nagyhatalom sem támasztott.

A török Porta a döntést látszólag nem hagyta megtorlatlanul, Rákóczi megválasztásakor ugyanis az ország határánál volt Musztafa aga, aki Homonnai Bálintot támogatta. Zsigmond azonban levélben tudatta vele, hogy a rendek nem Homonnait, hanem őt választották. A Porta meglepő választ küldött: Murád pasa nem ismerte el a sokat emlegetett szabad fejedelemválasztási jogot, Rákóczi Zsigmond mégis megmaradhat fejedelemségében.

1607 tavaszán a hajdúk szabadsága mintha Bocskaival sírba szállt volna. Nem történt semmilyen intézkedés kielégítésükre. Bocskai István 45 ezer forintot ígért a zsoldjukra. Készpénz 1607-ben gyakorlatilag nem volt Magyarországon, a néhai fejedelem után maradt 27 ezer forintot a temetésre költötték. A hajdúk azonban nem fogadták el járandóságuk késlekedését, ezért szervezkedni kezdtek, és kiáltványukban arról tájékoztatták az országot, hogy amíg a bécsi béke végrehajtása meg nem történik, nem hajlandók letenni a fegyvert.

Báthory Gábor 1608 februárjában szövetséglevelet írt alá velük. Ebben Nagy András generális és Elek János kapitány kijelentették: Báthory Gábort segíteni fogják az erdélyi fejedelmi trón megszerzésében. Cserében a jövendőbeli fejedelem gondoskodni fog a hajdúk letelepítéséről.

A hajdúkkal a háta mögött Báthory megenged­te magának, hogy tárgyaljon. Közvetítői útján felajánlotta Zsigmondnak Szádvár és Sárosvár birtokait, ha lemond a fejedelemségről. A különböző csoportosulások közötti háború elkerülése végett Rákóczi lemondott a fejedelemségről. Ilyen körülmények között Báthory Gábor egyetlen puskalövés nélkül 1608. március 7-én megszerezte Erdély fejedelmi trónját.

 (folytatjuk)