HIRDETÉS
Alvinc Gyulafehérvártól 15 kilométerre délnyugatra, a Maros bal partján fekszik. Neve a német eredetű Winz személynévből ered. Először egy 13. századi oklevél említi Wynch Inferiori alakban. Szász telepesek alapították, kezdetektől a marosi sóút átkelőhelye volt. 1300-ban a ferencesek építettek itt templomot. 1621 és 1623 között Bethlen Gábor hutterita kézműveseket telepített le Alvincen, de miután azok adómentességüket elveszítették, egyre többen hagyták el a települést. A leghíresebb építtetőjéről elnevezett Martinuzzi-kastély romjai a Maros hídja melletti dombon láthatóak.
A várkastély elődjét, a domonkos kolostort a 13. század végén alapították. A szerzetesek 1530 körül hagyták el. Ezzel magyarázható, hogy a birtokot világiak is adományba kapták.
Alvincet a szomszédos Borberekkel együtt Zsigmond király 1430-ban szabad királyi várossá tette, és a szász városok kiváltságaival ruházta fel. Kiss Gábor Az erdélyi várak, várkastélyok című könyvében írja, hogy a mohácsi csatavesztés után Szapolyai János 1526-ban Radul vajdának adományozta. Miután a vajdát megölték, a település Hozárdi Miklós kezére került, akitől János király 8 ezer forintért visszaváltotta, és Majláth Istvánnak adta. Majláth később szembeszállt Martinuzzi Fráter Györggyel, ezért az 1540. április 14-i tordai országgyűlés hűtlenséggel vádolta meg, halálra ítélte és javait elkobozta. A fejedelmi birtok új tulajdonosa Martinuzzi lett.
Fráter György 1546-ban kezdte el a 14. századi domonkos kolostor reneszánsz várkastéllyá történő átépítését. Az építkezés első szakasza Martinuzzi nevéhez fűződik, aki 1546–1551 között felépítette a kastély északi szárnyát, és vizesárokkal vette körül.
A főúr az építkezéseket már nem tudta befejezni, mert 1551. december 17-én megölték.
Holtteste hosszú ideig hevert temetetlenül a gyilkosság színhelyén, és a gyulafehérvári káptalan papjai csak 1552 márciusában temették el a Szent Mihály-templomban. Erdély egyik legnagyobb politikusa így végezte be életét.
Bicsok Zoltán az Isten segedelmével udvaromat megépítettem–Történelmi családok kastélyai Erdélyben című könyvéből tudjuk, hogy Martinuzzi halála után a várkastély többször cserélt gazdát, majd a 16. század végén kincstári birtok lett. 1607-ben Báthory Gábor kezén volt, majd Bethlen Gábor fejedelemé lett, aki feleségének, Károlyi Zsuzsannának adományozta.
A fejedelem 1617-től kezdve jelentős átépítési munkálatokat kezdeményezett Alvincen. Ekkor készült el az ellipszisbe írható, eredetileg hatszögű alaprajzúra tervezett, reneszánsz stílusú várkastély egy része. Bethlen kastélyépítő tevékenységét a kapuépületbe falazott felirattöredék is tanúsítja: [GABRIEL BETHLEN] DEI GRA(tia) PRINC(eps) TRANS(ilvaniae) / HANC PORTAM CUM TOTO / MURO ET III P(ro) PVGNACULUS / A NOVO FUNDAMENTO P(ro)PRIIS / SVMTIBVS EREXIT ANNO D(omini) MDCVI(I) P(ro)VISORE EGR(egio) /CASP(aro) L(litera) TO AKOS (I). (Isten kegyelméből Erdély fejedelme ezt a kaput az egész fallal és négy bástyával alapjaiból emelte saját költségén az Úr 1617. esztendejében, a jeles Ákosi Gáspár deák udvarbíró idejében).
A felirattöredék csupán négy bástyáról szól: kivitelezés közben valószínűleg lemondtak a kastély grandiózus átépítési tervének megvalósításáról.
A fejedelem sem tudta befejezni az építkezést, a kétemeletes szárny, a sarokbástyák egy része és az ezeket összekötő falak készültek el.
Elmaradt a többi szárny kiépítése és a vizesárok egyes részeinek kialakítása.
A félig elkészült várkastélyt 1658-ban tatár csapatok gyújtották fel. „Egyik éjjel a szélgyorsaságú tatár sereg a városnak minden emberét elfogta, a várost felgyújtotta és elpusztította” – írja 1661-ben Evlija Cselebi.
Az erdélyi fejedelemség megszűnése után Alvinc kincstári birtok lett. 1696-ban már romladozó állapotban volt. „Vagyon kegyelmes urunknak, koronás királyunknak, őfelségének Erdélyben lévő királyi fiskusának nemes Fejér vármegyében, Alvinc mezővárosában, az megírt város alsó végén egy romladozott, többire elpusztult kastélya, mely kastélynak körös-körül való árka csak fél készületben maradott volt ab antiquo, de most már nagy részben betölt… Ezeken belől vagyon az üdvezült Bornemisza Anna boldog emlékezetű fejedelemasszony konyhaháza, most már sem alól, sem felül padlása nincs, csak az tűzhely kéményével együtt látszik…” – olvasható egy korabeli visszaemlékezésben.
Bicsok Zoltán könyvéből tudjuk, hogy
a kastélyt és uradalmát 1715-ben a gyulafehérvári káptalan szerezte meg, de jelentős javításokat nem végzett. 1792-ben az épület majdnem teljesen leégett. Sosem restaurálták, csak egyes lakott részeit tatarozgatták.
Bár Batthyány Ignác püspök eltervezte a várkastély átépítését és helyreállítását, 1798-ban bekövetkezett halála miatt végül ez az elképzelés is elmaradt. 1808–1809-ben Franz Benedict Haller terveket készített a kastély és egyes melléképületek átépítésére, de konkrét építkezésre mégsem került sor.
Az eredetileg négyszögletes alaprajzú, sarkain egy bástyával megerősített Martinuzzi-féle reneszánsz várkastélyt vizesárok vette körül, nyugati sarkánál épült felvonóhidas kapujához cölöpökön nyugvó fahíd vezetett. Bethlen Gábor idejében tehették át kapuját a kastély északi sarkára, ahol ennek romjai, az egyemeletes kastélyépület és egy négyszögletes torony maradványai állnak. Napjainkban az északnyugati sarkon egy téglalap alapú bástya, a hozzá csatlakozó épületszárny lépcsőházának romjai, a nyugati sarkon egy bástya és egy torony, az északkeleti és a délkeleti oldalon az udvart határoló kőfal látható. Itt-ott még felismerhető a falakat övező egykori vizesárok.
Az 1930-as években a várkastély több épületrészét lebontották, és az innen származó köveket más építkezésekhez használták fel. Az épület néhány viszonylag épen maradt részében a hetvenes évek végéig hasznosítottak felületeket: bútorraktár és húsfeldolgozó üzem is működött itt.
Ma csupán két épületszárny maradványai láthatóak nagyon romos állapotban.
Mire a római katolikus egyház visszanyerte tulajdonjogát az épület fölött, romos állapota miatt már nem jöhetett szóba felújítása.
A legtöbb, amit a régi-új tulajdonosok tehettek, a konzerválás volt. Az 1990-es években Adrian Andrei Rusu régész vezetésével kutatások folytak a kastély eredeti állapotának feltárására. Az elmúlt években szóba került a kastély bástyájának felújítása. A tervek szerint információs központ létesülhetett volna benne, egyelőre azonban a romok sorsával kapcsolatban minden bizonytalan. A szebb időket megért várkastély maradványainak tulajdonosa a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye. Szakértők szerint az épületegyüttes pusztulása ma már visszafordíthatatlan.
Nagy-Bodó Tibor
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
