Elment az újságíró-fejedelem

Lovas István újságíróval 2018. június 11-én tragikus hirtelenséggel szívhalál végzett. Dolgozószobájában, számítógépasztalára dőlve érte a halál. Május 30-án, utolsó találkozásunkkor kérdeztem tőle, hogy így, 70 év felett gondolkodik-e azon, hogy meddig folytatja. Azt mondta, el sem tudja képzelni, hogy nyugdíjas életet éljen. Épp olyan érdeklődés, felfokozott munkabírás jellemezte, mint amikor 22 évvel ezelőtt megismertem. A 90-es években napi négy órát aludt, folyamatosan 9 nyelvből fordított, és írta összetéveszthetetlen cikkeit.

Lovas István egyedülálló személyisége volt a magyar jobboldali újságírásnak.

1945.  július 17-én Budapesten született. Komoly sportmúlttal rendelkezett: súlyemelő országos harmadik helyezett volt, majd egész életében edzett. Súlyzózott és úszott 70 éves kora után is, megjelenése is tekintélyt parancsoló volt 195 centijével.

Középiskolás társaival illegális Kereszténydemokrata Munkáspártot alapított. Céljaik között szerepelt a rendőrség és a hadsereg – beleértve 90 000 szovjet katona – lefegyverzése. Első rendőrségi kihallgatása után 19 évesen megpróbált Csehszlovákián és az NDK-n keresztül Nyugatra jutni. Már egész Kelet-Európában körözték, mire el tudták kapni. Hazatoloncolták és három év két hónapra ítélték. A börtönben majd később, szabadulása után is fordított. Egyik rabtársa, Harangvölgyi Lajos mesélte két évtizede, hogy mennyi erőt adott a többi rabnak, amikor többnapi magánzárka után is mosolyogva jött elő cellájából. Erkölcsi bizonyítvány hiányában egyetemre nem mehetett. Megnősült, két lánya született, de nem bírta a szabadság hiányát, tovább akart tanulni, ezért el akarta hagyni az országot. 1975-ben elvált. Disszidálni csak úgy tudott,  hogy rövid időre névházasságot kötött egy kanadai lánnyal, és a helsinki záróokmányra hivatkozva kérte a családegyesítést. Végül kijutott Montrealba, majd Calgaryba. A McGill és a Kaliforniai Egyetemen politológiát végzett. Ecuadori–francia feleségétől két újabb lánya született az Egyesült Államokban, de később elváltak.

A Szabad Európa Rádió egykori munkatársaként tiltott, ismeretlen könyveket mutatott be a magyar hallgatóknak. Az emigrációból 1990 nyarán hazaszeretete hozta haza, pedig ő a világ bármely pontján meg tudott volna élni. Újranősült, és megszületett legkisebb, ötödik lánya. 1992 óta a Pesti Hírlapban, majd 1994-től a Demokratában írt cikkeivel  országos ismertségre tett szert  bátorságával, lényeglátásával, szókimondásával. Legendásak voltak a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában 1997-től 2006-ig felolvasott jegyzetei, melyet hétről hétre száz­ezrek hallgattak, mígnem 2006-ban hatalmi szóval hallgattatták el. Bencsik Andrással, Bayer Zsolttal és Tóth Gy. Lászlóval hosszú évekig vezette a Sajtóklub című politikai vitaműsort. Nyílt leveleivel új műfajt teremtett a magyar újságírásban. 2004 és 2014 között a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítójaként izgalmas híreivel újította meg a tudósítói műfajt.

Lovas István, aki a politológia doktora is volt, már életében legendássá vált széles körű tájékozottságával, végtelen munkabírásával és szorgalmával.

Kérlelhetetlen ellenfele volt a kettős mércének, a háborúknak, más népek elnyomásának. Kiállt a határon túli magyarság jogaiért, a kereszténységért, a szólásszabadsá­gért, a közel-keleti békéért, a megszállt palesztin területen élőkért, a kommunizmus bűneinek feltárásáért. Tucatnyi cikkben mutatta be a szingapúri modellt, amit ideálisnak és rendpártiként követendőnek tartott. Sokat ostorozta az Egyesült Államok gyilkos háborúit, a neokonzervatív külpolitikai-hadipari-gazdasági szervezett érdekcsoportokat, amelyek, álláspontja szerint pusztulásba vihetik az egész világot. Lovas olyan fajsúlyos ügyeket és történeteket írt meg, amelyeket a nyugati fősodratú médiumok is elhallgattak. E célból indította el saját honlapját, a Lovasistván.hu-t is.

Hajnal Csaba barátommal azon leszünk a következő években, hogy minden fellelhető cikkét itt elérhetővé tegyük. A Lovas-cikkek ugyanis olyan szempontból is különlegesek, hogy sok esetben 10-20 év után sem veszítenek aktualitásukból. Sokat harcolt az MTI-vel is, amiért a polgári kormányt erősítő hírek sokaságát elhallgatják, mivel a rendszerváltás ott is elmaradt.

Nem alkudott meg, nem esett kétségbe soha, és senkinek sem hagyta, hogy megmondja, miről nem írhat, de még azt sem, hogy megkérdezése nélkül a szerkesztők beleírjanak a cikkeibe. Tényekkel teletűzdelt publicisztikái időtállóak, és mintát jelentenek a jövő újságíróinak is. Nagy lélek, vibráló szellem volt. Hatalmas életszeretet jellemezte. Közvetlen volt és barátságos, vidám személyiség. Sokszor meghívta barátait személyes beszélgetésre, egy jó ebédre. Gyakran volt szívélyes vendéglátó tágas bicskei házában. Mégis magányos harcos volt, aki csak a munkának élt.

Lovas István halála felbecsülhetetlen veszteség a nemzeti oldal és az egész magyarság számára.

Olyan példakép ő, aki mindig utolérhetetlen lesz. Egyedülállóan értékes életművet hagyott maga után, mindenféle vargabetű és kacskaringó nélkül: Kádár börtönétől kezdve halála pillanatáig egész életútja egy nyílegyenes vonal, mondhatni gerinc, ami irányt mutat számunkra. Egész életét tette fel az igazságkeresésre. Nyugodjék békében!

Kelemen Miklós