Székely Mikó-ügy: ítélet másodszor is

Szívesen beszélnénk másokkal is, de sajnos nincs rá érdeklődés – kezdte sajtótájékoztatóját Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, aki a kolozsvári püspöki hivatalban a romániai magyar sajtó képviselőit köszöntötte. „Mintha egyeztetés történt volna korábban, hogy a román sajtóban és hivatalos helyen se hangozzék el semmi az ingatlan-visszaszolgáltatásról. Úgy gondolják, hogy ha valamiről nem beszélünk, akkor az nem is létezik. Ugyanis sem helyi, sem kormányzati szinten nem jelenik meg semmi a romániai restitúcióról” – hangsúlyozta Kató Béla, aki elmondta: az egyházkerület várja az október 25-ét, amikor a Mikó-ügyben a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék meghozza a végső döntést.

A püspök szerint jelenleg olyan rendszerben élünk, ahol minden lehetséges. Még az is, hogy a sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium falára az önkormányzat által kihelyezett táblát is levegyék. A szentgyörgyi polgármesteri hivatal ugyanis korábban egy réztáblát helyezett el az iskola falára mementóként az intézmény nevével (amelyben szerepelt a református szó). Ám ezt a törvényszéken a Dan Tanasă-féle „nacionalista kommandó” megtámadta. „A per során első fokon az önkormányzat nyert, másodfokon viszont nem, így a táblát múlt hét végén el kellett távolítani az iskola faláról” – tájékoztatott a püspök.

– nyomatékosította Kató Béla. Ezt követően átadta a szót Ballai Zoltán egyházkerületi előadó-tanácsosnak, aki az elmúlt években nyomon követte az ingatlan-visszaszolgáltatások menetét.

„Október 25-én a Mikó-ügyben végleges ítéletre kerül sor, immár másodszor – ez is jelzi, hogy Romániában élünk – fogalmazott Ballai Zoltán. – Még egyszer ezzel az üggyel ilyen szintre, a Legfelső Semmitő- és Ítélőszékig nem fogunk eljutni.” Az egyházkerületi tanácsostól Veress Emőd ügyvéd vette át a szót, aki az egyházkerületet az ügyben képviselő személyként próbálta elmagyarázni a Mikó-ügy jogi hátterét.

Miről szól a jogvita, milyen érvek ütköztek a tárgyalások során? – tette fel a kérdést az ügyvéd. Jelenleg a második per folyik. Az első büntetőjogi jellegű volt, amikor a korrupcióellenes ügyészség (DNA) vizsgálódott. Az ügyben az akkori restitúciós bizottság tagjait (köztük Marosán Tamást és Markó Attilát) börtönbüntetésre ítélték, de az ügyet nem oldották meg, mert a szóban forgó ingatlan tulajdonjogát nem határozták meg. Ez az ügy jelenleg is Strasburgban van – fogalmazott Veress Emőd.

„Mivel jogilag nem derült ki, hogy ki a tulajdonos, visszakerültünk az eredeti helyzetbe. Ezért még egyszer kértük immár az új restitúciós bizottságot, határozza meg, ki a tulajdonos” – fogalmazott az ügyvéd. A bizottság döntési helyzetbe került, ám a kérelmet 2016. május 31-én visszautasította azzal az indokkal, hogy az ingatlan tulajdonosa nem az egyházkerület. Valószínűleg a bizottsági tagok féltek szembehelyezkedni a DNA-val. A korrupcióellenes ügyészség ugyanis az első perben kijelentette: a kollégium nem az egyházkerület tulajdonát képezi.

A kérelem visszautasítását követően került sor a második perre, ez már polgárjogi – magyarázta Veress Emőd. Tárgya pedig az lenne, az lett volna, hogy eldöntse, kié az ingatlan. Csakhogy a tárgyaláson az egyházkerület által felhozott érveket nem hallgatták meg, a bemutatott dokumentumokat nem vették figyelembe.

Milyen papírokról, határozatokról van szó? A sepsiszentgyörgyi Református Székely Mikó Kollégium épületét, amely a 19. század második felében épült, 1900. március 2-án telekelték. A monarchiában osztrák mintára ekkor kezdték a különböző ingatlanokat újra telekkönyvezni. Az eredeti telekkönyvi kivonaton a tulajdonosnál a következő szerepel: ev-ref. Székely Mikó Kollégium. Egy későbbi átjegyzésben pedig már az is szerepel, hogy a tulajdonos az egyház.

Ha csupán az eredeti telekkönyvi kivonatot nézzük, akkor az vitákra adhat okot, de ha az azt követő időben született dokumentumokat vizsgáljuk, akkor egyértelművé válik, hogy kié is az ingatlant

– fogalmazott Veress Emőd. Az ügyvéd ezt követően részletesen elemezte a kor jogi szóhasználatát, gyakorlatát, ismertette Dósa Elek Egyházi Jogtana című művét, amely az egyházi vagyon akkori sajátos jogállásáról is rendelkezett. Hangsúlyozta: a Mikó-kollégium telekkönyvezési módja jellemző a korszakra, azaz egyszerre jelöli a tulajdonost, az egyházhoz való tartozást és az ingatlan felhasználási célját. Ez kötelezte az utókort arra, hogy az eredeti céllal működtesse tovább az intézményeket, az ingatlant pedig ne adhassa el.

Az ügyvéd egy 1904-es dokumentumot is bemutatott, amely szerint a különböző intézmények (így az iskolák is) az egyház fennhatósága alá tartoznak és nem az egyháztól elkülönült struktúrák.

Egy 1911-es hivatalos irat (amely az Igazságügyi Közlönyben jelent meg az év júniusában) kimondja: minden félreértést elkerülendő az ingatlan tulajdonosa az Erdélyi Református Egyházkerület. Azt, hogy „kétségtelenül az egyház a tulajdonos”, egy későbbi vallás-és közoktatásügyi minisztériumi rendelet is megerősíti.

Veress Emőd azt is felkutatta, hogy abban az időben számos per született az ügyben, ugyanis már akkor is biztosan akarták tudni, ki a tulajdonos. Az ítélőtábla kimondta: tulajdonátruházási illetéket az egyháznak nem kell fizetnie, mert a Mikó-kollégium az egyház tulajdonát képezi. Az ítélőtábla döntése következtében az egyház az eredeti kivonatot a telekkönyvi hivatalnál nem változtatta meg.

Az impériumváltást követően egy Magyarországon jogot tanult román jogász, Ştefan Laday, az új román jogrendszerről írt könyvében elismeri a korábbi telekkönyvezés jogosságát – hangzott el a sajtótájékoztatón. Az egyházkerület ügyvédje elmondta: 1924-ben a román jogrendszer próbálta meghatározni a jogi személyeket. Hat hónap állt rendelkezésre ahhoz, hogy különböző szervezetek, intézmények újra regisztráltassák magukat: az egyház iskolái közül azonban egy sem tett ilyen lépést, merthogy nem minősültek jogi személynek.

A sajtótájékoztatón bemutatták azt az 1928-ban keltezett iratot is, amely arról rendelkezett, hogy az iskoláknak nincs jogi személyisége.

Az állam külön engedélyt bocsátott ki, amely román nyelven leszögezi: ez az iskola (mármint a Székely Mikó Kollégium) a református egyház tulajdonát képezi.

Az 1930-as években pereskedésre került sor az iskola és az egyik tanára között. A tárgyalás során ismét bebizonyosodott: az iskola nem külön jogi személyként működik. Így az intézmény képviselője helyett a tárgyalásra az Erdélyi Református Egyházkerületnek a püspökhelyettes aláírásával más személyt kellett küldenie.

Újabb, megkérdőjelezhetetlen bizonyítéknak kellene lennie az 1948-as államosítás alkalmával született dokumentumnak is. Veress Emőd elmondta: a második világháborút követő időszakban a Román Nemzeti Bank gyűjtötte be az adatokat a különböző államosításra ítélt intézményektől. Az 1948-as államosítási papíron pedig a következő áll: Liceul Reformat Baieti din Sf. Gheorghe, al Bis. Ref. (vagyis a szentgyörgyi fiúlíceum a református egyházé). 

A bemutatott dokumentumokat követően Veress Emőd elmondta: a Legfelső Semmítő- és Ítélőszék 2010-ben már hozott egy hasonló döntést a Bethlen-kollégium ügyében. Akkor viszont azt mondta ki, hogy az intézmény ingóságai az egyházkerületet illetik meg, mert az iskola jogos tulajdonosa az egyház. „A per során különben a brassói ítélőtábla – amely a bemutatott dokumentumokat nem vizsgálta meg – két indokot említett, amely szerinte azt bizonyítja, hogy az iskola az állam tulajdonát képezi. Az egyik az, hogy 1870-ben pénzhiányra való hivatkozással az egyház átadta az iskolát az államnak. Valóban történt ilyesmi, csakhogy egy másik iskoláról van szó és elemi osztályokról. A Székely Mikó Kollégiumnak csak felső tagozatai voltak. A másik indok szerint az iskola központi segélyezést kapott, ez által pedig állami tanintézménnyé vált. A törvény valóban úgy rendelkezett, hogy amennyiben egy tanintézmény a költségvetésének több mint felét az államtól kapja, akkor állami irányításúvá válik (de nem állami tulajdonúvá). Ám a Mikó esetében még ez utóbbi sem áll fent, mert a támogatás jóval kisebb arányú volt” – magyarázta az ügyvéd. Majd feltette a költő kérdést:

ha az iskola valóban az államé volt, ahogy most egyesek magyarázni próbálják, akkor miért kellett azt 1948-ban államosítani?