– 1895-ben egy új intézmény jött létre Kolozsváron a Theológiai Fakultás megalapításával. A könyvtár szervezése is ekkor kezdődött. Szász Domokos püspök a saját könyvgyűjteményét adományozta a fakultásnak, hogy megalapozza a könyvtárat. Ezt még számos kisebb-nagyobb könyvadomány követte intézmények és magánszemélyek részéről, és jelentős volt a költségvetési keret is, ami rendelkezésre állt a könyvtár gyarapítására. Az adományok miatt a gyűjtemény összetétele rendkívül változatos volt, nem szűkült le csak a teológiai tudományokra.
– A könyvtár életében több korszakot lehet elkülöníteni. Melyek ezek?
– Több szempontból is lehetne korszakolni a könyvtár 120 évét, a könyvtárosok, a politikai helyzet adta lehetőségek, a könyvbeszerzés, a fejlesztések vagy más szempontok szerint. 1948-ig tart egy jelentős korszak, amikor a háborús évektől és az 1920 utáni gondoktól eltekintve nyugodt mederben folyt a könyvtár élete. Ebben a korszakban teológiai tanárok vezették a könyvtárat (Pokoly József, Bartók György, Révész Imre, Tavaszy Sándor). A második nagy korszak a kommunizmus időszaka volt, amikor a lehetőségek szűkre szabottak voltak. Ennek a korszaknak alig maradt fenn dokumentációja. 1990 után ismét új korszak kezdődött: a kihasznált és elszalasztott lehetőségek korszaka. A gyakori könyvtáros-váltás nem kedvezett a hosszú távú fejlesztéseknek, a támogatások megszerzése, felhasználása is érdekes képet mutat. Erre a korszakra esik a digitális világ térnyerése, ami komoly kihívások elé állítja a hozzánk hasonló hagyományos könyvtárakat.
– Milyen gyűjteményekből áll a könyvtár?
– Csak miután külön gyűjteményeket alakítottunk ki, vált nyilvánvalóvá, milyen mennyiségű muzeális érték és ritkaság van a könyvtárban. Ezek addig az állomány többi részével vegyesen voltak a polcokon, a beérkezésük sorrendjében. Így elkülönítve ezeket, nemcsak az optimális tárolási feltételeket biztosítjuk (páratartalom, hőmérséklet, biztonság stb.), hanem látvány szempontjából is másként mutat a könyvtár. A mai világban fontos, hogy ezáltal is tudatosítsuk: vannak értékeink, amelyekre oda kell figyelni. Jelentős a folyóirattárunk, az 1800 előtti magyar nyelvű és vonatkozású könyvek gyűjteménye. Nemrég jelent meg nyomtatásban a 16. századi nyomtatványok katalógusa, online kereshető a két kéziratgyűjteményünk teljes állománya. Két bibliagyűjteményt, énekeskönyv- és kátégyűjteményt, valamint több hagyatékot is őrzünk.
– Az utóbbi másfél évtizedben milyen újításon esett át a könyvtár?
– 2002-ben több szakterületről kértünk fel hozzáértőket, adjanak tanácsot a könyvtár átszervezésére. Ezek alapján kezdtük el a munkát, ami a könyvtári terek és bútorzat teljes vagy részleges felújításából és a könyvállomány revíziójából állt. Sajnos sokszor erdélyi módra, „pénz és taps nélkül” kellett végezni ezt a fejlesztést, hiszen elvi támogatást mindig, anyagit viszont csak ritkán kaptunk. Kevés önerőből, főleg pályázatokból és a svájci HEKS támogatásával így is sok mindent sikerült megvalósítanunk. A mintegy százezer kötetes gyűjtemény majdnem egészét átválogattuk, selejteztük a duplum, elavult, nem gyűjtőkörbe tartozó dokumentumokat, külön-gyűjteményeket hoztunk létre. A termeket füst- és mozgásérzékelő rendszerrel láttuk el, polcokat készíttettünk, a régieket felújítottuk, belső munkálatokat végeztünk. Az állomány 1850 előtti nyomtatványait és kéziratait fertőtlenítettük, konzerváltuk, könyvkötő műhelyt szereztünk be. Megvásároltunk egy piacvezető online integrált rendszert, aminek a segítségével a katalogizált könyvek a világhálón is elérhetők, könyvkötési, restaurálási és digitalizálási programot indítottunk be.
– A mai digitális világban, amikor mindenki a modern technikának hódol, milyen becsülete van egy könyvtárnak? Kik és milyen mértékben veszik igénybe a szolgáltatásait?
– A könyvtári statisztikán meglátszik, mikortól van internet az intézet bentlakásában, így nem állíthatom, hogy a kütyüknek nincs hatása a könyvek használatára. Szokás kijátszani egymással szemben a digitális tartalmakat és a könyvet, de szerintem a kettő kiegészíti egymást – ha elég okosak vagyunk hozzá. Amúgy aki nem olvasott papírról, az nem fog kütyüről sem. Viszont, mivel sok minden nem érhető el digitálisan, aki komolyan el akar mélyülni egy témában, annak az útja a könyvtárba vezet. A könyvtár elsősorban az egyetemen folyó oktatást szolgálja, így a teológusok a leggyakoribb olvasóink, de rajtuk kívül a kolozsvári középiskolások, egyetemisták, tanárok, kutatók is szép számban megfordulnak nálunk – és nem csak magyarok. Manapság egyre több az online kérés, amikor egyes tanulmányok, cikkek, könyvfejezetek digitális másolatát kérik tőlünk.
– Melyek a közel- és távolabbi jövő feladatai a teológia könyvtárának, könyvtárosainak?
– Felújítás, bővülés elé nézünk, ugyanis az egyházkerület jelenleg jelentős fejlesztési munkálatokat végez az intézet épületén, amelyek a könyvtárat is érintik. Közben még nem ért véget a könyvtár átszervezése sem. Balogh Csaba könyvtárfelelős tanárral elkezdtünk egy új honlapot fejleszteni, ahol az információk mellett az online katalógusunk is elérhető, ill. egy olyan digitális tartalmakat szolgáltató adattár fejlesztésén dolgozunk, amely mind a hallgatóknak, oktatóknak, kutatóknak, mind a lelkipásztoroknak, érdeklődőknek rendelkezésére áll. Intézményünk egyszerre több célt is szolgál: egyetemi könyvtárként biztosítja a romániai református, lutheránus és unitárius egyházak lelkészképzéséhez, oktató, nevelői munkájához a szakirodalmi hátteret, dokumentációs könyvtárként a romániai magyar protestáns egyházak teljes könyvanyagát gyűjti, és jelentős muzeális állományával pedig érdekességeket kínál tudományos kutatóknak, turistáknak egyaránt. E feladatoknak a költségvetés szűkössége miatt nem könnyű eleget tenni, de bízom benne, hogy Istennek és az egyházunknak gondja van a szellemi örökségre, amit képviselünk.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.