HIRDETÉS
Egy évvel ezelőtt a jubileumi IKE-év kezdetén, február végén a járványügyi szabályok miatt csupán néhányan állták körül a tortát, s reménykedtek, hogy idővel sikerül beindítani a különböző programokat és méltóképpen megünnepelni az elmúlt száz évet – mondta Tussay Szilárd, az IKE ügyvezető igazgatója a nemrég tartott megemlékezés során. Az ünnepségen a kolozsvári Farkas utcai templomban Kató Béla püspök tartott hálaadó istentiszteletet, majd a részvevők a protestáns teológia udvarára vonultak, az intézetben ugyanis több mint száz évvel ezelőtt alakult meg az IKE.
Az erdélyi református egyház megújulása 1921-ben kezdődött, amikor az akkori teológiai tanárok az egyoldalú határmódosítás és a politikai berendezkedés erőszakos megváltoztatása után arra kényszerültek, hogy újragondolják a református egyház és az erdélyi magyarság jövőjét.
A Kecskeméthy István, Nagy Károly, Révész Imre, Ravasz László, később pedig Makkai Sándor, Imre Lajos és Tavaszy Sándor erőfeszítéseinek köszönhetően bontakozott ki a belmisszióként is ismert megújulási mozgalom, amely felvállalta a nőszövetségi, presbiterszövetségi, valamint ifjúsági munka megszervezését – számolt be a száz évvel ezelőtt történtekről köszöntőjében Kolumbán Vilmos, a teológia rektora.
Az ifjúsági munka részeként 1921. február 28-án a teológia dísztermében 30 teológusból álló csoport alapította meg az Ifjúsági Keresztyén Egyesületet, amelynek céljaként a bibliatanulmányozást, a szociális és missziói munka végzését határozták meg.
Az ifjúsági mozgalom különben 1844-ben Londonban indult el, 1883-ban Budapesten megalakult a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, 1912-ben Kolozsváron beindult a Bethlen Gábor Kör, majd az előbb említett körülmények között hivatalosan is létrejött az Erdélyi IKE. Az ifjúsági szervezet mindig a belső vérző sebek ellátására tette fel missziói szolgálatát, így tevékenysége nem állt meg a háborús időszak után, hanem folytatódott, mint az egyházkerület ifjúsági missziós szövetsége. Tussay Szilárd szerint a második világháborúig az IKE erős pillér volt az erdélyi magyar keresztyén fiatalok megtartásában. Ezt az időszakot követte egy hosszú, negyvenéves szünet, bár – ahogy Ruszka Sándor lelkipásztor, IKE-elnök fogalmaz – az IKE ott volt a mélyben, földalatti mozgalomként élt az 1948-as tiltás után is. A kommunizmus bukásával az 1990-es évek elején az IKE újraalakult, s az elmúlt több mint másfél évtizedben többször is újjászerveződött több ezer fiatalnak jelentve útmutatást, fogódzót, megmaradást.
Hegyi Géza egykori IKE-alelnök így emlékszik vissza az évtizedekkel ezelőtt történtekre: „konfirmációm után 1996-ban a csíkszeredai ifiben találtam magam, Kolozsvárra felkerülve pedig 2000-ben azonnal beszippantott a Főiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület (FIKE). Ám igazi ikés öntudatra akkor ébredtem, amikor 2001-ben a csernátoni találkozón önkéntesként lehetőségem nyílt közelebbről megismerkedni a kolozsvári IKE munkatársaival. Még azon őszön az egyesület alelnökévé választottak. Igyekeztem azzal szolgálni az Úr ügyét, hogy lehetőség szerint minél emberközelibbé formáljam az IKE arculatát, a szervezetépítés mellett fontosnak tartottam a személyes kapcsolattartást a vidéki csoportokkal vagy a kétkezi önkéntes munkák elvállalását.
No és persze a FIKE, mint lelki-szellemi-közösségi otthon”.
Az ifjúsági szervezet életében rendkívül fontos szerepet tölt be az önkéntesség is. A vezetőség minden évben külön köszönti és ünnepség keretében megköszöni az önkéntesek munkáját. A teológia udvarán az IKE fennállásának százéves évfordulója alkalmából emléktáblát lepleztek le, ezt pedig az önkéntesek számára tartott köszöntés és állófogadás kísérte.
Bogyor Andrea önkéntest az IKE-hez fűződő kapcsolatáról kérdeztük, aki a szövetséggel először szülőfalujában találkozott tíz évvel ezelőtt. „Azon szerencsés fiatalokhoz csatlakozhattam, akik részesei lehettek a Bibarcfalvi IKE megalapításának és sokszínű rendezvényeinek. Legfiatalabb tagként lelkesítő volt számomra ilyen nemes céllal rendelkező csapatban tevékenykedni, erősíteni hitemet, valamint az önkéntesség által szolgálni Istent. Itt alakult ki bennem az önkéntesség iránti szeretet, a tenni akarás vágya. Kifejezhetetlen érzésekkel tölt el, amikor az önzetlen munkánk során láthatjuk, hogy egy apró cselekedet milyen nagy mértékben teremthet akár ismerős, akár ismeretlen emberekben testi és lelki hitet, erőt, illetve boldogságot. Kolozsváron, az egyetemi éveim alatt ismét tevékenykedhetek az IKE-nél, amely számomra olyan szervezet, ahol barátságokat alakíthatunk ki, együtt nyújthatunk segítséget más azonos érdeklődésű fiatalokkal közös munka révén, érezve Isten jelenlétét, igyekszünk értékeket átadni társadalmunknak. Olyan közösség, amely ösztönöz, reményt és megerősítést ad, ahol érzem a jó szándék kibontakozását, valamint azt, hogy Isten áldásával minden lehetséges”.
Hasonlóan vélekedik Pálosi Réka önkéntes is, aki az IKE-vel kapcsolatban először a 2015-ben megtartott Égjen a láng! adventi zenefesztiválra emlékezett vissza. „A műsorvezető két fiatal a gyülekezetünkből, ismerős arcok a hangosítók között, a ruhatárnál, a hangszerek mögött – mind önkéntesek. A közönség szemében: hála, örömkönnyek, lelkesedés, elszántság, megújulás, béke, mosoly. Bennem a gondolat: e megvalósításnak én is a részese szeretnék lenni. Aztán következett sok-sok küküllői IKE-találkozó, Válts irányt! Fesztivál, imaéjjel, gitártábor, majd munkatársképző tanfolyam”. Ezt követően már önkéntesként vett részt Csillagponton, Várom az Urat! adventi zenefesztiválon és számos vakációs bibliahéten.
„Ezek az élmények, események teret adtak az ismerkedésnek, a beszélgetéseknek, az Istenre figyelésnek, új kihívásoknak, csapatmunkának, közös örömöknek.
– vallja Réka.
Trandafir Kinga önkéntes 2018 őszén egy kedves ismerőstől kapott meghívót. Elsőéves egyetemistaként jóleső érzés volt, hogy gondolnak rá a zajos, ugyanakkor szerethető nagyvárosban, Kolozsváron. Az eseményen igyekeztek a már meglévő tagok megismerni a kíváncsi, lelkes, kicsit félénk új tagokat. „Pár év múlva egy hasonló eseményen új barátokat ismerhettem meg. Ezért számomra az IKE elsősorban a hálát jelenti. Hála a megerősített és új barátságokért, a közösségért, és nem utolsósorban az önkéntességért. A felsoroltak mellett pedig lehetőséget biztosít arra, amire úgy érzem, hivatott vagyok. Ami nem más, mint a segítségnyújtás, amely önzetlen és tiszta szívből fakadó. Amiért cserébe a kedves szavak, az arcokra mosolyt csaló pillanatok és a fáradtság is egy áldásos ajándék” – zárja gondolatait Kinga.
A teológia udvarán tartott emléktábla-leleplezésen Veres Márton, a Magyar Ifjúsági Konferencia Egyesület elnöke megköszönte, hogy az IKE folyamatosan társa volt a Kárpát-medencei magyar fiatalok egyeztető fórumának. Rácz Zsófia család- és ifjúságpolitikáért felelős helyettes államtitkár az önkéntesség és keresztyénség közötti összefüggésekről beszélt. Elmondta, az egyház szeretetszolgálata nem más, mint látható evangelizáció, hiszen minden önzetlen cselekedet Jézus nekünk nyújtott szeretetéből fakad.
Tussay Szilárd ügyvezető igazgató ünnepi beszédében hangsúlyozta: mindenik kerek év mellé kapcsolódott valamilyen változás a szövetség életében. A 80. születésnapon elkészült a Monostori úton az új iroda, a szervezet pedig megkapta az algyógyi központot, mint ifjúsági táborozó helyet. A 95. születésnapon az IKE hivatalosan is az Erdélyi Református Egyházkerület ifjúsági szövetségévé vált, és átalakította szerkezeti felépítését.
A 100. év zárásakor és a 101. elkezdése idején új iroda és ifjúsági központ épül Kolozsváron a Farkas utcai templom melletti Herepei-ház átalakításával. Megújul az algyógyi ifjúsági központ, valamint a legnagyobb rendezvény, a Válts irányt! Fesztivál új otthonra lel Zeteváralján egy új, nagy, modern igényeket kielégítő táborozóhely felépülésével. Elkészült az új IKE-énekeskönyv, amely elsőként applikációban is elérhető. Ugyanakkor a járványügyi szabályok módosulásával
folytatódtak a képzések, bibliaismereti vetélkedők, programok és események, bővültek a kiadványok, ráadásul az IKE-nek több mint egy éve az egyházkerület gyülekezeti lapjában, az Üzenetben állandó rovata is van.
„Tervek léteznek, tenni akaró nemzedék is van, az ő kezében van az IKE jövője. 1896-ban, a millenniumi évben a Kárpát-medencében olyan döntés született, hogy ne külsőséggel ünnepeljék az ezer évet, hanem igyekezzenek maradandót alkotni. Valahogy így vagyok én is, valóban minden mulandó, ezért a mulandóság ellen alkotni kell. Azt kívánom, ez az emléktábla legyen emlékül azoknak, akik az elmúlt száz évben az IKE-ért dolgoztak. Ugyanakkor emlékeztesse a jövő nemzedékét arra, hogy addig lesz református ifjúság Erdélyben, ameddig teszünk érte, hogy legyen” – zárta beszédét Tussay Szilárd.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
